Félreverik a harangokat: Európába kerülhet a következő halálos vírus Afrikából

Több német szakértő – Christian Drosten, a berlini Charité virológiai intézetének igazgatója; Anna Sophie Herken, a GIZ igazgatósági tagja; valamint Andrea Ariik Malueth, a Kelet-afrikai Közösség (EAC) főtitkárhelyettese – arra figyelmeztetnek, hogy Afrika keleti részén a ritkább nyersanyagok kitermelése veszélyes zoonózisokkal járhat.

Utóbbi az a folyamat, amikor állati vírusok „átugranak” az emberre. A legelterjedtebb feltételezések szerint a koronavírus is így kezdett el embereket fertőzni.

A szakértők szerint az afrikai térségben bányászott nyersanyagok – köztük a koltán, az ón és a lítium – kulcsfontosságúak az európai és német ipar számára, ugyanakkor a kitermelés elősegíti az ember–vadon élő állatok közötti érintkezést, ami új járványok kiindulópontja lehet.

A szerzők egy 2008-as esettel kezdik az érvelést: egy holland nő Ugandában, a Maramagambo-erdő híres denevérbarlangjában szedhette össze a Marburg-vírust, amely súlyos vérzéses lázat okoz, és akár 88 százalékos halálozási aránnyal járhat. A fertőzés szerencsés módon nem terjedt tovább Európában, részben a hatékony kórházhigiénés intézkedéseknek köszönhetően.

Ezzel szemben 2024-ben egy ruandai bányász hasonló módon fertőződött meg, az eset azonban súlyosabb következményekkel járt: 15 haláleset történt, köztük több egészségügyi dolgozó is meghalt.

A cikkük hangsúlyozza, hogy Kelet-Afrika biológiai sokfélesége miatt a világjárványok egyik legveszélyeztetettebb régiója. A népesség az elmúlt 15 évben több mint 100 millió fővel nőtt; az erdőirtás, a vadállatok túlzott vadászata, illetve a válságok miatt megnehezült állattenyésztés miatt sokan bushmeat fogyasztására kényszerülnek, ezzel jelentős kórokozó-kitettséget vállalva.

Ha egy jelenleg korlátozottan terjedő vírus – például a Marburg vagy az Ebola – légúti terjedésre alkalmasan adaptálódna emberek között, akár egyetlen repülőn utazó fertőzött is globális járványt indíthatna el.

A szerzők szerint a megelőzés és a gyors, összehangolt reagálás kulcsfontosságú. Sok térségben azonban hiányoznak az alapvető járványügyi kapacitások: laboratóriumok, védőfelszerelések, képzett szakemberek. A 2024-es ruandai Marburg-kitörés ugyanakkor azt példázza, hogy megfelelő előkészítéssel a következmények korlátozhatók. Ebben fontos szerepet játszott a Charité és a német Robert Koch Intézet támogatása: szakembereik Kigali egészségügyi intézményeiben diagnosztikai, kezelésbiztonsági és védőfelszerelés-használati képzést tartottak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tervezés és a tudásátadás hatékonyabb védelmet nyújt, mint bármely más beavatkozás.

A 2014-es nyugat-afrikai Ebola-járvány, amely közel 30 ezer fertőzéssel és több mint 11 ezer halálos áldozattal járt, megmutatta, hogy a fertőzések milyen gyorsan elszabadulhatnak, ha korán nem ismerik fel őket. Ezért a regionális együttműködés létfontosságú. A Kelet-afrikai Közösség (EAC) és a Német Szövetségi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium (BMZ) megbízásából eljáró GIZ együtt erősítik a helyi egészségügyi rendszereket, és növelik a járványmegelőzési kapacitásokat. A Charitéval és a Robert Koch Intézettel közösen kórházak személyzetét képzik a magas kockázatú kórokozókkal való biztonságos munkára – a tudomány és a fejlesztéspolitika együttműködéseként.

A gazdasági tényezők is jelentősek: erős egészségügyi rendszerek csak megbízható ellátási láncokkal működhetnek.

A szakértők szerint a német fejlesztéspolitika ezért támogatja az egységes engedélyezési rendszerek kialakítását Kelet-Afrikában, ami javítja a régiós ellátást, miközben kiszámítható kereteket biztosít európai befektetők számára. Német vállalatok már jelen vannak az egyre bővülő ruandai és ugandai egészségügyi piacokon.

A cikk másik hangsúlyos témája a vakcinagyártás:

jelenleg az Afrikában szükséges oltóanyagok kevesebb mint egy százalékát állítják elő a kontinensen.

A függés csökkentése érdekében Németország támogatja az afrikai kapacitások kialakítását. A GIZ a BMZ nevében többek között Ghánában segíti az oltóanyag-fejlesztést. A cél, hogy 2040-re a szükséges vakcinák mintegy 60 százaléka Afrikában készüljön. Ennek egyik szimbóluma a Ruandában létesülő új mobil mRNS-gyártó üzem, amelyhez német és európai szereplők is hozzájárulnak.

A szerzők hangsúlyozzák:

mindez jelentős pénzügyi és szervezési erőforrást igényel, ám Európa alapérdeke.

Az ott kialakuló járványok helyben történő megfékezése világszerte életeket ment, emellett a stabil egészségügyi rendszerek hozzájárulnak a régiós stabilitáshoz és a globális ellátási láncok biztonságához is. Ezért a kelet-afrikai egészségügybe irányuló fejlesztési beruházások nem pusztán szolidaritási gesztusok, hanem a nemzetközi biztonságpolitika részét képezik. Hangsúlyozzák, hogy Németország e megfontolásból támogatja a térség méltányos és fenntartható egészségügyi ellátásának kiépítését.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images