Adaptivitás és reziliencia: ezek a jövő cégeinek igazi mércéi

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Sokszor kérdezik, hogy akkor most minden szervezetnek agilisnek kell lennie? A válaszom: nem a címke a lényeg. Az agilis és adaptív kultúra ott kezdődik, ahol a tanulás és a visszajelzés természetes, nem kampánytéma. Ott, ahol a döntések lejjebb kerülnek, közelebb azokhoz, akik érintettek. És ahol a bizalom, a pszichológiai biztonság és a transzparencia nem HR-szlogenek, hanem mindennapi tapasztalat.

Aki ma merev struktúrákhoz ragaszkodik, az valójában kockázatot vállal.

A technológia (AI, automatizáció), a generációváltás, a gazdasági bizonytalanság mind arra kényszerítenek, hogy a folyamatos változásban otthon legyünk. Ez persze fárasztó, ezért kell valami, ami belülről tart meg bennünket.

Számomra ez a valami a reziliencia. Az agilitás a működés, a reziliencia az energia mögötte. Egyik a másik nélkül nem elég. Az egyik kedvenc metaforám az érzelmi bankszámla. Minden nap befizetünk rá: figyelemmel, törődéssel, bizalommal. Krízis idején pedig ebből a tartalékból élünk túl – szervezeti és egyéni szinten is. Ahol ez az egyenleg üres, ott a legkisebb változás is törést okoz.

Nem kell nagy stratégiákra gondolni.

• Egy ügyfélszolgálati csapat, amely hetente őszintén megbeszéli, mi működött és mi nem, már adaptív kultúrát épít.
• Egy vezető, aki kevesebbet ellenőriz és többet kérdez, már a rezilienciát erősíti.
• Egy szervezet, ahol a „nálunk ez nem működik” mondatot felváltja a „hogyan működhetne?”, már előrébb jár.

A legfrissebb HR trendekről szóló cikkeink itt elérhetőek. Kirúgás, harc a munkatársakkal, kiégés, kibírhatatlan kollégák, vagy éppen a Z generáció kihívásai? A munka világának változásait folyamatosan követjük.

Azok a szervezetek, amelyek nem hajlandók ebben fejlődni, elvesztik a lehetőségeiket, lemaradnak a piaci változásokhoz képest, és belülről merevednek meg. Ez nemcsak a versenyképességet, hanem hosszú távon a túlélést is veszélyezteti.

Akik viszont belevágnak, elkötelezettebb kollégákat, gyorsabb reakcióidőt, jobb ügyfélélményt és hosszabb távú stabilitást kapnak. Nem mellékesen pedig olyan munkahelyet, ahol jó dolgozni – és ez ma versenyelőny.

Szeretek úgy fogalmazni:

nem az a kérdés, jön-e válság, hanem hogy lesz-e belső tartalékunk, amikor eljön.

Az agilitás és a reziliencia együtt adják meg ezt a tartalékot – minden más csak illúzió.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images