Nem ez volt Trump terve: újra elindultak a nagy amerikai leépítések

Amikor a Starbucks Corp. szeptemberben 900 vállalati alkalmazottat bocsátott el, a közgazdászok alig reagáltak. Végül is a kávézólánc már februárban is leépítést hajtott végre, az új vezetés részeként, amely igyekszik visszaterelni a frappuccinóiról híres céget a helyes útra. Októberben a Target Corp. 1 800 pozíciót szüntetett meg, hogy a megrogyott kiskereskedelmi lánc gyorsabban tudjon működni. Minden vállalati leépítéshez volt magyarázat: az Amazon.com 14 000 vállalati állás megszűnését azzal indokolta, hogy a mesterséges intelligencia átalakítja a munkafolyamatokat; a Paramount (1 000 fő) egy összeolvadási folyamatot zárt le; a Molson Coors (400 fő) pedig egyszerűen nem tud elég sört eladni a szénhidrátra érzékeny fogyasztóknak.

Külön-külön olvasva ezek az esetek akár egyszeri racionalizálásnak is tűnhetnek. Együtt azonban már más képet festenek:

egyes közgazdászok attól tartanak, hogy az elmúlt hónapok leépítési hulláma kevésbé véletlenszerű, és inkább figyelmeztető jel lehet.

„Egy sor jól beágyazott, nagyvállalat hajt végre jelentős létszámcsökkentést” – mondja Dan North, az Allianz Trade Americas vezető közgazdásza. „Felmerülhet a kérdés, hogy ezek tényleg véletlenszerűek-e.”

Nehéz volt mostanában tiszta képet kapni az amerikai munkaerőpiacról, miután több kulcsfontosságú állami adatforrás, köztük a Munkaügyi Statisztikai Hivatal, a kormányzati leállás idején leállította működését. Már a leállás előtt is keletkeztek adathiányok, miután Donald Trump elnöksége alatt több szövetségi statisztikai intézményt leépítettek. A hiányt részben privát adatszolgáltatók pótolják.

A Challenger, Gray & Christmas állásközvetítő cég adatai szerint szeptember végéig majdnem 950 000 leépítés történt az Egyesült Államokban,

ami a legmagasabb év elejétől számított érték 2020 óta – és ebben még nincs benne az októberi hullám. (Ha 2020-at, a pandémia első évét nem számítjuk, akkor már most meghaladja ez a szám minden 2009 óta eltelt év teljes leépítési adatát.) Ez „nem túl biztató” – fogalmaz North.

A kormányzati szektor volt eddig a leginkább érintett, mintegy 300 000 bejelentett elbocsátással, de a technológiai szektor és a kiskereskedelem is komoly ütést kapott. A Southwest Airlines idei vállalati leépítése ráadásul történelmi: a társaság fennállása óta először nyúlt nagy létszámcsökkentéshez.

Vége a „keveset veszünk fel, keveset rúgunk ki” korszaknak

Az elmúlt időszakot a szakértők „alacsony felvétel, alacsony elbocsátás” gazdaságának nevezték: a cégek lassan töltötték be az üres állásokat, sokszor hitegették a jelölteket, de igyekeztek nem kirúgni embereket, sőt inkább munkaerőt halmoztak fel a járvány utáni munkaerőhiánytól tartva.

Mostanra viszont – mondja Veronica Clark, a Citigroup közgazdásza – „rengeteg elérhető munkavállaló van, így a cégek már nem érzik szükségét a munkaerő visszatartásának”. North ennél egyszerűbben fogalmaz: „Kiléptünk az alacsony felvétel–alacsony elbocsátás korszakából. Most kirúgunk.”

A trend mögött részben az AI és az automatizáció előretörése áll: egy friss felmérés szerint a vezetők több mint 60%-a úgy véli, az AI átveszi a belépő szintű dolgozók egy részének feladatait. Emellett sok vállalat ahelyett, hogy az importvámok költségeit fogyasztókra hárította volna, inkább leépítéssel védte a profitját.

Még nincs pánik, de nő az óvatosság

A Federal Reserve elnöke, Jerome Powell szerint a munkaerőpiac „nagyon fokozatosan hűl”, de egyelőre ez nem ad okot pánikra. Ugyanakkor a piac éberen figyel: egyre több szakértő keres jeleket, hogy a helyzet romolhat-e. Clark szerint akkor lenne igazán aggasztó a helyzet, ha az első munkanélküli kérelmek tartósan 260 000 fölé emelkednének (az elmúlt egy évben többnyire 220–240 000 között mozogtak). Cory Stahle, az Indeed vezető közgazdásza pedig azt figyeli, hogy a leépítések a technológián kívüli szektorokra – logisztika, kiskereskedelem – is átterjednek-e, mert „ott kezd igazán komollyá válni a helyzet”.

A cégek egyre inkább ideiglenes munkaerőre támaszkodnak

A bizonytalan kilátások miatt a vállalatok a szokásosnál jobban támaszkodnak ideiglenes munkaerőre. Az American Staffing Association szerint az ideiglenes munkák iránti kereslet az elmúlt két hónapban emelkedett, hároméves visszaesést követően. Ez részben szezonális (ünnepi időszak), részben pedig arra utal, hogy a cégek hosszabb távon inkább rugalmas foglalkoztatást választanak.

Mindeközben az érintettek nehéz helyzetbe kerülnek. John Stigler, a Chicago környéki AV-technikus egy októberi 10 órás műszak után tudta meg, hogy nincs tovább munka: „Nincs több feladat” – mondta neki főnöke. 65 évesen közel állt a nyugdíjhoz, így szerencsésnek tartja magát – de sok fiatalabb kolléga „most azon gondolkodik, honnan jön a következő fizetés”.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images