Trump új fegyvert vetett be a kereskedelmi háborúban

Október végén Donald Trump Kuala Lumpurban járt, ahol kereskedelmi egyezményt kötött a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) két tagjával, Malajziával és Kambodzsával. Az elemzők már akkor előnytelennek értékelték a megállapodásokat.

A tárgyalópartnerek borzasztóan sok nehéz dolog megcsinálásába egyeztek bele. És miért cserébe? Ez picit rejtély

– mondta például Deborah Elms, a Hindrich Alapítvány kereskedelempolitikáért felelős vezetője.

Most azonban a Financial Times újabb részletekre hívta fel a figyelmet.

A két egyezményben szerepel egy olyan záradék, aminek értelmében ha a tárgyalópartnerek olyan rivális megállapodást írnak alá, ami veszélyezteti „az USA alapvető érdekeit” vagy „anyagi fenyegetést jelent”, akkor az Egyesült Államok felmondhatja a szerződést.

Ez az általános megfogalmazás gyakorlatilag egyoldalú lehetőséget biztosít a világ vezető gazdasági hatalmának, hogy véget vessen az alkunak, vagy ezzel fenyegessen, ha úgy látja, hogy ez érdekében áll.

A Malajziával aláírt szövegben az is szerepel, hogy az ország igazodni fog az USA szankcióihoz és egyéb gazdasági korlátozásaihoz.

Ez utóbbi az, ami belföldi ellenállást idézett elő Kuala Lumpurban, hiszen a kikötés – ha valóban betartják - veszélyezteti Malajzia hosszú ideje követett semlegességi politikáját, aminek keretében igyekezett egyik nagyhatalom felé sem túlságosan elköteleződni. A kereskedelmi minisztérium szerint azonban az USA-nak nem áll hatalmában, hogy Malajziát bármilyen döntésre kötelezze.

Csupán egyeztetéseket és konzultációt tesznek szükségessé mielőtt bármilyen lépés megtörténne.

A szakértők által szokatlannak nevezett záradékok célja minden bizonnyal az, hogy limitálják Peking befolyását és térnyerését a régióban. A térség országait tömörítő ASEAN gazdasági együttműködés Kína legnagyobb kereskedelmi partnere, de Washingtonnal is élénk kapcsolatokat ápol.

A blokk teljes kereskedelme az Egyesült Államokkal 2024-ben 477 milliárd dollárra rúgott, ami a 4. és 5. legnagyobb partner Németország és Japán együttes kereskedelmével egyenértékű. Emellett Délkelet-Ázsia országaiban található a világ gyártókapacitásainak jelentős része, amit a relatíve olcsó munkaerejükön kívül a vállalatok „Kína+1” stratégiája is elősegített. A kifejezés arra utal, hogy az egy országhoz kötődő kockázatok csökkentése érdekében sok vállalat Kína mellett igyekezett máshol is kiépíteni kapacitásokat.  A régió a kétoldalú függés következtében a korábbi években igyekezett mindkét nagyhatalommal jó kapcsolatot ápolni, az USA azonban mostani lépésével is azt mutatja, hogy szeretné a saját dominanciáját biztosítani.

A kereskedelmi megállapodásokba beépített záradékok csak ennek a törekvésnek az újabb kifejeződései. Washington korábban már kifejezte ellenszenvét a „transshipment” jelenségével szemben, és hatalmas büntetővámokkal fenyegette meg azokat, akik részt vesznek benne. A talán átrakodásnak fordítható szóval azt szokták leírni, hogy a kínai termékeket gyakran a délkelet-ázsiai országokon keresztül juttatták el Kínába anélkül, hogy ott valójában érdemben értéket adtak volna hozzá. A művelet célja a magasabb Kínával szemben alkalmazott vámszint megkerülése volt azzal, hogy származási helyként az ASEAN országok valamelyikét jelölték meg.

A mostani megállapodások azt mutatják, hogy Washington kész új szintre emelni a gazdasági nyomásgyakorlást Kínával szemben, és ebben a délkelet-ázsiai országok is fontos szerepet játszanak.

Emellett a fejlemények intő jelként szolgálnak azoknak az országoknak, akikkel folyamatban vannak a kereskedelmi tárgyalások, hogy Washington még mindig képes újabb ötletekkel előrukkolni, ha a gazdasági dominanciájának kihasználásáról van szó.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images