Von der Leyen dilemmája: miért hallgat a Bizottság Olaszországról?

A Bizottság verseny- és pénzügyi szolgáltatásokért felelős főigazgatóságai bár

már hetekkel ezelőtt benyújtották értékelésüket von der Leyen kabinetjének, de eddig nem kaptak visszajelzést

– írja a Politico öt, az ügyet ismerő forrásra hivatkozva. Egyikük szerint az anyag Rómának nem kedvez.

A késlekedést többek szerint a brüsszeli–római viszony legfelső szintű politikai alku miatt lehet.

Olaszország az év elején nemzetbiztonsági kockázatnak minősítette az UniCredit 10 milliárd eurós BPM-felvásárlását. A külföldi közvetlen befektetések ellenőrzésére szolgáló, „golden power" eszköz alapján Róma április 18-án olyan feltételeket szabott, amelyek gyakorlatilag ellehetetlenítették az ügyletet.

A Bizottság pénzügyi szolgáltatásokért felelős főigazgatósága EU Pilot eljárást indított annak tisztázására, hogy a nemzetbiztonsági intézkedések banki egyesülésekre való kiterjesztése összeegyeztethető-e az uniós banki szabályokkal és az egységes piac szabadságaival. Ez a folyamat végső soron kötelezettségszegési eljáráshoz vezethet, ahogy akkor is történt, amikor a spanyol kormány akadályozta a BBVA által tervezett Sabadell-felvásárlást.

A versenyhatósági főigazgatóság június 19-én feltételesen jóváhagyta az ügyletet. Egy hónappal később figyelmeztette Olaszországot, hogy a „golden power" belföldi tranzakcióra történő alkalmazásával megsérthette az összefonódási szabályokat és az uniós jog más előírásait is. A Bizottság szóvivője szerint a testület jelenleg mindkét vizsgálatban értékeli az olasz kormány válaszait.

Az „aranyhatalom" széles körű jogosítványokat ad az olasz kormánynak arra, hogy fékezze a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő – például kínai – külföldi felvásárlási kísérleteket. A belső bankfúzió megakasztására való bevetése ugyanakkor szembemegy az EU az európai bankszektor gyorsabb konszolidációjára irányuló törekvésével, amelyet a kontinens pénzügyi rendszerének és a gazdaságnak is kulcsfontosságúnak tartanak az amerikai versenytársakkal szembeni helytállás érdekében.

Az Egyesült Államok legnagyobb bankja, a JPMorgan piaci kapitalizációja több mint négyszerese a legnagyobb európai szereplő, a Santander értékének. Maria Luís Albuquerque, a bankügyekért és pénzügyi szolgáltatásokért felelős biztos többször is kiállt a unió szintű bankkonszolidáció mellett.

Olasz sajtóhírek szerint

a kormány próbál időt nyerni, és egy esetleges kötelezettségszegési eljárást elhárítani azzal, hogy azt állítja, módosítani tervezi az „aranyhatalom" szabályozását.

Egy, az üggyel tisztában lévő olasz tisztviselő úgy vélte, a Bizottság valószínűleg azért is lassítja az eljárást Olaszországgal szemben, mert az UniCredit visszalépése mára visszafordíthatatlanná tette a tranzakciót. Ez időt adna annak felülvizsgálatára, hogy az „aranyhatalom" összhangban áll-e az uniós versenyszabályokkal, anélkül hogy egy élő ügylet nyomása nehezedne a felekre. A legjobb kimenet egy középtávú, reflektorfényen kívüli megállapodás lenne – fogalmazott.

A Reuters múlt héten arról számolt be, hogy Olaszország hajlandó lehet módosítani a szabályokat, hogy kezelje a Bizottság UniCredit–BPM-üggyel kapcsolatos aggályait.

Egy másik, az üggyel közvetlenül nem foglalkozó bizottsági tisztviselő szerint

az „aranyhatalommal" kapcsolatos kérdésekben végső iránymutatás von der Leyen hivatalából érkezik.

Az ilyen ügyek technikai elemzése többnyire egyszerű, de „a politika mindig felülírja" – tette hozzá. Meloni és az olasz gazdasági minisztérium szóvivői nem kívánták kommentálni az értesüléseket.

Címlapkép forrása: Shutterstock