Felállt a gonosz birodalma a gazdaságban, ami az egész Föld életébe kerülhet

Bár a klímacsúcsok három évtized alatt a globális politikai napirend középpontjába emelték a klímaváltozást, jelenlegi formájukban zsákutcába jutottak. Úgy fogalmazott, hogy a COP-folyamat alapvető hibája a nemzetállami logikára épülő tárgyalási rendszer, amelyben a szuverén érdekek széttartanak, miközben a probléma határokon átível – mondta el a L’Expressnek adott interjújában Nils Gilman, a Berggruen Institute vezető tanácsadója.

Szerinte a Kiotói Jegyzőkönyv és a Párizsi Megállapodás is ezt a strukturális ellentmondást tükrözte:

az előbbi csak a fejlett államokra állapított meg kötelező kibocsátási plafont, az utóbbi pedig már nem is tartalmazott kötelező vállalásokat – végül egyik sem érte el a globális kibocsátások mérséklését.

Gilman hangsúlyozta, hogy a COP-rendszer legfőbb vívmánya a téma folyamatos napirenden tartása, de „a beszéd nem jelent cselekvést”. Rámutatott:

az egyetlen év, amikor a globális kibocsátás csökkent, 2020 volt, a Covid–19 miatt bezuhanó gazdasági aktivitás következtében.

A jelenlegi ENSZ számítási modellek szerinte 2,8 Celsius-fokos felmelegedéssel számolnak a század végéig, ami ugyan jobb korábbi prognózisoknál, de a pozitív irányt könnyen visszafordíthatja, hogy az Egyesült Államok Trump vezetésével „az olajtermelő államok tengelyének” élére állt, és aktívan akadályozza a kibocsátáscsökkentési törekvéseket. Azt állította, hogy Washington képviselői más országok klímatárgyalóit és családtagjaikat is megfélemlítéssel próbálják befolyásolni.

Gilman arról is beszélt, hogy a globális klímakormányzást új alapokra kellene helyezni.

A Jonathan S. Blake-kel közösen jegyzett könyvükben egy funkcionális szuverenitásmegosztáson alapuló modellről írtak, amelyben az államok egyes – például a klímaváltozást vagy pandémiákat érintő – területeken feladnák szuverenitásuk egy részét egy olyan entitás javára, amely ezen a területen kötelező érvényű döntéseket hozhat. A szakértő szerint mindez nem világkormányt jelentene, hanem olyan célzott hatáskör-átruházást, amely a globális közjavak védelmét szolgálja, és hosszú távon pragmatikus megoldást kínálna.

A beszélgetésben felvetette annak lehetőségét is, hogy a klímapolitika sorsát végső soron egy kínai–amerikai – és az EU által követett – bilaterális megállapodás változtathatná meg, hiszen ez a három blokk uralja a világkereskedelmet, és emiatt óriási befolyással bírna más országokra. Mindez szerinte akár „új gyarmatosításként” is értékelhető lenne, de érdemi eredményekhez vezethetne. Jelenleg azonban ennek nem látja realitását, mivel

az Egyesült Államok a Trump-elnökség alatt kifejezetten ellenséges az emissziókorlátozással szemben, és „ökológiai gonosz birodalomként” viselkedik: a fosszilis termelés növelésében, energiafüggetlenségben és geopolitikai nyomásgyakorlásban látja erejét. Gilman emiatt nem vár komoly áttörést a brazíliai COP30-tól.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images