Új adómentességi lehetőségeket terjesztett be a kormány: itt a részletek

A kormány részletesen szabályozná a globális minimum-adószintet biztosító kiegészítő adókhoz kapcsolódó adómentességeket, úgynevezett „safe harbour” könnyítéseket – derül ki a Nemzetgazdasági Minisztérium által pénteken társadalmi egyeztetésre küldött tervezetből.

A tervezet az elején több, a nemzetközi szabályrendszerben is használt fogalmat venne át és ültetne a magyar jogrendbe. Így külön definiálná például a beszámítás nélküli levonást: ilyen konstrukcióról akkor lehetne szó, ha az egyik csoporttag valamilyen finanszírozást vagy befektetést nyújtana egy másik csoporttagnak, miközben a másik fél pénzügyi kimutatásaiban elszámolt költségek vagy veszteségek nem járnának együtt az első csoporttag bevételeinek vagy adóköteles nyereségének arányos növekedésével.

Ez lényegében azt a helyzetet írná körül, amikor egy költség valahol levonható, de a hozzá tartozó hozam nem, vagy csak eltolva jelenne meg – az ilyen struktúrákat a globális minimumadó nemzetközi szabályai is kifejezetten igyekeznének kizárni.

Hasonlóképpen külön fogalom lenne a kettős levonás (ugyanaz a veszteség több államban is elszámolásra kerülne) és a kettős adóbeszámítás (ugyanazt a nyereségadó-ráfordítást több csoporttag is lefedett adóként számolná el), amelyek célzottan az agresszív adótervezés visszaszorítására szolgálnának.

A rendelet nagy teret szentelne az úgynevezett „nem jelentős csoporttag” kategóriának is. Nem jelentős csoporttagnak az a társaság minősülne, amelyet a végső anyavállalat konszolidált beszámolójából kizártak, vagy csak a mérete, lényegessége miatt nem vontak be soronkénti konszolidációba, feltéve, hogy a konszolidált beszámoló megfelelne a minimumadó törvényben előírt, elismert számviteli standardoknak, külső könyvvizsgáló ellenőrizte, és egy bizonyos (50 millió eurót meghaladó) bevételi szint felett a csoporttag országonkénti jelentéshez használt beszámolója is elismert vagy engedélyezett standard alapján készült. A nem jelentős csoporttaghoz kapcsolódóan a tervezet külön meghatározná a bevétel, a nyereség és a lefedett adó fogalmát is – ezek mind az országonkénti jelentésben (CbCR) szereplő adatokhoz kötnék a minimumadó-számításokat.

Az egyik legfontosabb blokk az országonkénti jelentésen alapuló átmeneti adómentesség részletes szabályait rögzítené.

A javaslat szerint bizonyos adóévekben – a 2026. december 31-én vagy azt megelőzően kezdődő és 2028. június 30-a előtt végződő adóévekben – az adott államra számított belföldi kiegészítő adót, a jövedelem-hozzászámítási kiegészítő adót (IIR) és az aluladóztatási kiegészítő adót (UTPR), valamint ezek kiegészítőadó-többletét nullának lehetne tekinteni, ha teljesülnek a szökséges feltételek.

Jelen esetben lehetővé válik, hogy a vállalatcsoport az adott államban fizetendő kiegészítő adót nullának tekintse, ha az ottani csoporttagok tényleges adószintje megfelelne valamely nemzetközileg elismert mentesítési szabály feltételeinek.

Egy országonkénti jelentésen alapuló egyszerűsített mentességet is biztosítana a Nemzetgazdasági Minisztérium tervezetet, amely három alternatív feltétel teljesülése esetén lenne választható:

• ha az adott államban a csoport összes bevétele 10 millió euró alatt maradna és az adózás előtti eredmény nem haladná meg az 1 millió eurót;
• vagy ha az egyszerűsített tényleges adómérték elérné a minimumszintet (2024-ben 15, 2025-ben 16, 2026-ban 17 százalékot);
• vagy ha az adózás előtti eredmény nem lenne nagyobb, mint a gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivétel összege.

A hatályos törvény már kimondja azt is, hogy a csoport az IIR-adó összegét is nullának tekinthetné, ha az adott államban működő belföldi minimumadó megfelelne az OECD-modellszabályoknak. A mentességek alkalmazásának részletes feltételeit és technikai szabályait egy külön miniszteri rendelet rögzítené majd.

Ezzel a magyar szabályozás a nemzetközi keretekben is ismert, országonkénti jelentésen alapuló átmeneti „safe harbour” rendszert venné át: ha egy adott államban az országonkénti jelentés adatai alapján úgy tűnne, hogy a csoport már most is eléri, vagy meghaladja a 15 százalékos minimális adóterhelést, akkor a részletes, bonyolult minimumadó-számítást ideiglenesen nem kellene elvégezni.

Viszont fontos kitétel a mostani tervezetben, hogy az országonkénti jelentésre épülő mentesség nem lenne automatikusan korlátlanul választható.

Az NGM előterjesztése szerint nem vehetné igénybe az a vállalatcsoport, amely egy adott állam vonatkozásában az első olyan adóévben, amikor ott kiegészítő adófizetési kötelezettsége keletkezett, nem alkalmazta a mentességet, holott már akkor is jogosult lett volna rá (kivéve, ha akkor még nem volt csoporttag abban az államban). Szintén kizáró ok lenne, ha az első ilyen adóévben egyáltalán nem teljesülne a minimumadó törvényben előírt feltételrendszer. Illetőség nélküli csoporttag amúgy sem választhatná ezt a konstrukciót, és több anyavállalattal rendelkező csoportok csak akkor, ha egy egységes, az összes csoporttag adatait tartalmazó országonkénti jelentést készítenének.

Nagyon részletesen rögzítené a rendelet azt is, milyen országonkénti jelentés minősülne elismertnek az adómentesség szempontjából.

Csak olyan jelentés alapozhatná meg a mentességet, amely az adott államban kötelezően alkalmazandó számviteli szabályokra épülne, vagyis nem lehetne tetszőleges, belső menedzsment-beszámolóra támaszkodni.

A minimumadó törvény mentesítésekről szóló 32. paragrafusa alkalmazásakor a jogszabály az adott adóévre vonatkozó, elismert országonkénti jelentésben szereplő összes bevételt, adózás előtti eredményt és tárgyévi adóráfordítást – beleértve a halasztott adót is – tekintené irányadónak, és ezeket az összegeket alapértelmezésben nem kellene a minimumadó törvényben részletesen meghatározott korrekciókkal módosítani.

A tervezet több speciális kiigazítást is előírna

Ha egy államra vetítve az adott évben 50 millió eurót meghaladó nettó nem realizált valósérték-veszteség jelentkezne a (nem portfólió jellegű) tulajdonosi részesedéseken, akkor ezt nem lehetne figyelembe venni az adózás előtti eredményben.

A 2021. november 30. utáni ügyletekhez kapcsolódó üzleti vagy cégérték értékvesztése, illetve értékcsökkenése kifejezetten növelné az adózás előtti eredményt bizonyos esetekben, különösen akkor, ha ehhez a pénzügyi kimutatásokban nem társulna halasztott adókötelezettség-visszafordulás vagy halasztott adóeszköz-növekedés.

További szigorítás lenne, hogy a beszámítás nélküli levonásokhoz és kettős levonásokhoz kapcsolódó költségeket,

ráfordításokat vagy veszteségeket nem lehetne bevonni az adózás előtti eredménybe, ha az ügylet 2023. december 18. után jött létre, és ugyanígy nem lehetne lefedett adóként figyelembe venni a kettős adóbeszámításhoz kapcsolódó nyereségadó-ráfordítást sem.

A rendelettervezet a gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivétel, tehát a tényleges termelés, (vagyis az ún. substance carve-out) meghatározására is külön szabályokat tartalmazna. Előírná, hogy az országonkénti jelentésen alapuló mentesség alkalmazásakor ezt az összevont (konszolidált) beszámoló helyett közvetlenül a nagy, cégcsoporti jelentések adatait vegyék alapul.

Azok a konglomerátumok, amelyekre formálisan nem terjed ki országonkénti jelentéstételi kötelezettség, egy „hipotetikus” országonkénti jelentésnek megfelelő beszámoló adatait használhatnák – vagyis úgy kellene eljárniuk, mintha rájuk is vonatkozna a CbCR-szabályozás.

Ha az elismert országonkénti jelentés szerint egy adott államban a csoport adózás előtti eredménye nulla vagy negatív lenne, ott automatikusan nullának lehetne tekinteni a fizetendő kiegészítő adót, és a gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivétel összegét sem kellene külön meghatározni.

Külön rendelkezés szólna a közös vállalkozásokról és közös vállalkozáscsoportokról. Ők az országonkénti jelentésen alapuló mentességet úgy alkalmazhatnák, mintha teljesen önálló multinacionális vagy nagyméretű belföldi vállalatcsoportok lennének, feltéve, hogy rendelkeznek a szükséges adatokkal alátámasztott, elismert pénzügyi beszámolóval. A nagyméretű belföldi csoportoknak azt az országonkénti jelentést kellene alapul venniük, amelyet akkor kellene elkészíteniük, ha ténylegesen kötelezettek lennének CbCR-re. A kisebbségi tulajdonban lévő alcsoportok a csoport többi tagjához hasonlóan alkalmazhatnák a mentességet. Befektetési szervezetek és biztosítási befektetési szervezetek viszont főszabály szerint nem választhatnák ezt a mentesítést, kivéve, ha a szervezet és valamennyi tulajdonosa ugyanabban az államban lenne illetőséggel.

A belföldi minimumadó-beszedésnél is változás lesz

A rendelettervezet egy másik fontos része a belföldi minimumadóhoz (elismert belföldi kiegészítő adóhoz) kapcsolódó mentességet szabályozná. A Minimumadó törvény 11. paragrafusában meghatározott intézmény lényege, hogy ha egy állam saját jogrendszerében olyan kiegészítő társasági adót vezet be, amely megfelel az OECD által elismert „belföldi minimumadónak” (QDMTT), akkor a csoport többi államában alkalmazott globális minimumadó az ilyen államra nézve csökkenthető vagy nullázható. A

magyar rendelettervezet szerint a csoport adatszolgáltatásra kötelezett tagja választhatná, hogy az ilyen, elismert belföldi kiegészítő adóra vonatkozó mentességet alkalmazza-e, feltéve, hogy az adott államot az OECD BEPS Inclusive Framework tagjai jóváhagyták, és a vonatkozó szabályokat egy nyilvános adatbázisban is feltüntették.

Az NGM normaszövege szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal minden év februárjának végéig közzétenne egy listát azokról az államokról, ahol ilyen elismert belföldi minimumadó működne, feltüntetve az érintett országot, a jogszabály megnevezését és hatálybalépésének dátumát.

A magyar illetőségű anyavállalat azonban nem minden esetben élhetne automatikusan ezzel a mentességgel. A tervezet több kizáró esetet is felsorol: ilyen lenne például, ha egy áteresztő szervezet vagy befektetési szervezet formailag egy elismert belföldi minimumadót alkalmazó államban lenne, de az ottani szabályok szerint mégsem volna alanya az ilyen adónak, és más módon sem lenne köteles megfizetni azt, akár azért, mert valójában nincs is illetősége az adott államban. Kizáró ok lehetne az is, ha egy közös vállalkozáscsoport esetében ugyan az adott államban a csoportot tekintenék az elismert belföldi kiegészítő adó alanyának, de a tényleges adóterhet egy azon kívüli tag viselné, vagy ha egy, nemzetközi terjeszkedése kezdeti szakaszában lévő multinacionális csoport a belföldi kiegészítő adót olyan módon nullázná le, hogy nem alkalmazná az ehhez kapcsolódó korlátozásokat.

A nem jelentős csoporttagok egyszerűsített mentessége külön fejezetet kapna. A javaslat szerint az adatszolgáltatást végző csoporttag adóévenként dönthetne úgy, hogy a nem jelentős csoporttagok adott állambeli belföldi kiegészítő adóját, IIR- és UTPR-fizetési kötelezettségét (a kiegészítőadó-többlet kivételével) nullának tekinti, ha az adott államban a teljes csoport szintjén teljesülne valamelyik, törvényben meghatározott feltétel. Ezek a feltételek három csoportba esnének:

1. vagy az lenne kimutatható, hogy az adott államban az elmúlt évek átlagos elismert bevétele nem érné el a 10 millió eurót, és az átlagos elismert nyereség vagy veszteség nem érné el az 1 millió eurót;
2. vagy az adott államra számított tényleges adómérték nem lenne 15 százalék alatt;
3. vagy az elismert nyereség nem haladná meg az ottani gazdasági jelenlétre épülő nyereségkivétel összegét, illetve az elismert nyereség/veszteség negatív lenne.

Az egyszerűsített módszer technikailag is erősen a CbCR-adatokhoz kötődne: a nem jelentős csoporttag elismert nyereségét és összes bevételét az országonkénti jelentésben szereplő összbevételhez, kiigazított lefedett adóját pedig a tárgyévi nyereségadó-ráfordításhoz igazítanák. A nem jelentős csoporttag így sem mentesülne az adatszolgáltatási kötelezettség alól, de azt az országonkénti jelentésben rendelkezésre álló információk alapján teljesíthetné, anélkül, hogy a Minimumadó törvény teljes, részletes számítási logikáját végig kellene futtatnia. Az egyszerűsített mentességről szóló döntést minden adóévben, minden egyes nem jelentős csoporttagra külön kellene meghozni, a törvényben meghatározott, a kiegészítő adóra vonatkozó bevallási határidőig.

A tervezet egy speciális, az UTPR-adó alóli átmeneti mentességet is beépítene a magyar szabályrendszerbe. Ennek lényege az lenne, hogy az adatszolgáltató csoporttag választhatná:

a végső anyavállalat államára kiszámított aluladóztatási kiegészítő adót nullának tekinti arra az adóévre, amelyben az anyavállalat államában alkalmazott nominális társasági adókulcs legalább 20 százalékos.

Ezt a kedvezményt a 2025. december 31-én vagy azt megelőzően kezdődő, és 2026. december 31-e előtt végződő, legfeljebb 12 hónapos adóévekre lehetne választani. Ha egy adott államban ugyanarra az adóévre egyidejűleg fennállna az országonkénti jelentés alapján igénybe vehető mentesség és ez a 20 százalékos nominális adókulcson alapuló UTPR-mentesség, a csoport választhatna a kettő között, de ha az utóbbit választaná, később már nem állhatna át a másik konstrukcióra.

A záró rendelkezések szerint a rendelet a kihirdetését követő 31. napon lépne hatályba. Főszabály szerint a 2025-ben kezdődő adóévek kiegészítő adókötelezettségeire kellene először alkalmazni, de a tervezet lehetővé tenné, hogy az adózó választása szerint már a 2024-ben kezdődő adóévekre is kiterjesszék a szabályokat.

Az érdekesség az, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium által beterjesztett módosító bár számos adómentességi lehetőséget, vagy éppen adózási kötelezettséget állapítana meg, a hatásvizsgálati lap szerint ezek költségvetési hatása 0 forint lenne.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images