Új gazdasági modell kell, ami megmenti a középosztályt, csak ehhez rombolni kell

A "Shared Prosperity in a Fractured World" című új könyvében Rodrik hangsúlyozza, hogy bár első pillantásra e három kihívás nagyon különbözőnek tűnik, és a kezelésükre irányuló erőfeszítések gyakran ellentmondanak egymásnak, valójában közös feladatot jelentenek:

gazdaságaink strukturális átalakítását a zöld tevékenységek ösztönzésére, amelyek jobb minőségű és termelékenyebb munkahelyeket teremtenek

– írja a Les Echos.

A szerző Kína átmenetét hozza fel példaként: míg a közgazdászok régóta a szénadót vagy a hasonló kvótakereskedelmi rendszereket tartják a leghatékonyabb kibocsátáscsökkentő eszköznek, a megújuló energia területén elért valódi és drámai eredményeket Kína zöld iparpolitikájának köszönhetjük.

Rodrik szerint ezek a szabályozói döntések olyan szintre csökkentették a nap- és szélenergia, valamint az elektromos akkumulátorok költségeit, hogy a megújuló energia ma már olcsóbb, mint a fosszilis tüzelőanyagok.

A kínai megközelítés egy új stílusú iparpolitikát képvisel, amely jelentősen eltér a hagyományos modelltől. Jelentős együttműködést foglal magában a nemzeti kormány, a szubnacionális kormányok és a vállalkozások között. Bár a támogatások fontos szerepet játszottak, csak egy eszközt jelentettek a sok közül, beleértve a közbeszerzési politikákat és az állami kockázati tőkét. A kínai megközelítést inkább kísérleti és iteratív jellege jellemzi, mint a szigorú feltételrendszerrel működő felülről lefelé irányuló megközelítés.

Rodrik szerint hasonló megközelítés hozzájárulhat a minőségi munkahelyek létrehozásához és a középosztály megőrzéséhez, valamint a szegénység csökkentéséhez szükséges termelékeny átalakuláshoz is. Bár a gyártás továbbra is fontos az ökológiai átmenet, az ellátási láncok rugalmassága és a nemzetbiztonság szempontjából, az automatizálás és a globális verseny miatt ez egy olyan ágazat, amely munkaerőt veszít, még Kínában is.

Így a szolgáltatásokra kell támaszkodnunk a középosztályba való belépést lehetővé tevő termelékeny munkahelyek típusaiért.

A nemzeti kormányok, különösen a fejlett gazdaságokban, jelentős szerepet játszhatnak az innováció munkavállalóbarát irányba terelésében. Sok szolgáltatóipar – kiskereskedelem, raktározás, logisztika – már profitált az új digitális technológiák bevezetéséből, de a magánvállalatok nem mindig tartják szem előtt a munkavállalók érdekeit. Olyan technológiák kifejlesztése, amelyek felhatalmaznák a hagyományosan alacsonyan fizetett munkakörökben dolgozókat, célzott állami erőfeszítést igényel, hasonlóan a megújuló energiára fordított erőfeszítésekhez.

A klímaváltozás kezeléséhez, a középosztály újjáépítéséhez és a globális szegénység egyidejű csökkentéséhez el kell távolodnunk a bevett gondolkodásmódtól, és új megközelítéseket kell fontolóra vennünk – zárja gondolatait a Harvard professzora. Nem forradalomra van szükségünk, csupán prioritásaink és politikáink átrendezésére.

Címlapkép forrása: Shutterstock