A szemünk láttára verik szét Törökországot - Nagyon nagy bajban vannak Erdoganék

2018. augusztus 8. 16:02    
nyomtatás
 
Nagyon nagy bajban vannak a törökök: a hitelezésre épülő, túlfűtött gazdasági növekedési modelljük már nem tartható sokáig, a kiigazítást pedig minél tovább húzzák, annál jobban fog fájni. Az infláció 15 éves csúcson van, és minden előjel szerint tovább emelkedik majd, miközben a líra árfolyamának zuhanása egyre nehezebb helyzetbe hozza a belföldi gazdasági szereplőket. Az Egyesült Államokkal szembeni diplomáciai konfliktus elfajulása ráadásul rátett még egy lapáttal Törökország gondjaira. Mind gazdaságilag, mind politikailag drasztikus irányváltásra lesz szükség, méghozzá hamar, máskülönben kemény földet érés vár az országra.


Egyre mélyebben a gödörben


Ha van ország, amire most nyugodt szívvel használhatjuk azt a kifejezést, hogy tökéletes viharba került, vagyis minden körülmény összejátszik ellene, az Törökország.

Az egész dolog ott kezdődött, hogy miután Recep Tayyip Erdogan, illetve az őt támogató Igazság és Fejlődés Párt (AKP) - Nemzeti Mozgalom (MHP) pártszövetség elsöprő győzelmet aratott a június 24-ei törökországi választáson, a piaci szereplők aggódni kezdtek a török gazdaságpolitika új irányvonala miatt. A figyelem középpontjába az a kérdés került, hogy mi lesz a jegybank függetlenségével, ugyanis Erdogan elnök magát a kamatok ellenségének kikiáltva korábban többször is kritizálta a jegybankot a magas kamatok miatt, illetve igyekezett nyomást gyakorolni a döntéshozókra, hogy a monetáris politika lazításával támogassák a gazdaság növekedését.

Piaci szempontból rosszak voltak az első jelek, ugyanis Erdogan rögtön beiktatása napján elnöki rendeletben változtatásokat hirdetett ki a jegybankelnök kinevezésével, illetve a mandátumának hosszával kapcsolatban, ami az intézmény feletti hatalomátvétel első lépéseként is értelmezhető.

A következő befektetői felhördülést az okozta, hogy július 30-ai ülésén a török jegybank szinten tartotta az irányadó kamatot (17,75%-on), holott a piaci szereplők 100 bázispontos emelésre számítottak. Sokan a török jegybanki függetlenség fokozatos elvesztésének újabb jeleként értékelték a döntést, ami így természetesen nem segített az egyébként is szenvedő török lírán. Tovább rontott a helyzeten a jegybank most hétfői döntése, amely csökkentette a kereskedelmi bankok tartalékán belüli deviza-részarányt, amivel mintegy 2,2 milliárd dollárnyi devizalikviditást szabadított fel a bankrendszerben. A befektetők ezt újabb jelként értelmezték, miszerint a jegybanknak meg van kötve a keze, és kamatemelés helyett kényszerből más eszközökkel igyekszik elejét venni a líra további zuhanásának. Ez nem sikerült, ugyanis rögtön aznap mélyrepülésbe kezdett a török deviza a dollárral szemben, átmenetileg egészen az 5,4-es szint fölé, új történelmi mélypontra gyengülve.

A szemünk láttára verik szét Törökországot - Nagyon nagy bajban vannak Erdoganék


Innen ugyan másnap sikerült kicsit korrigálnia az árfolyamnak, a líra egy év alatt így is elvesztette értékének több mint 50%-át, ráadásul azóta újra az 5,4-es értéket vette célba. A drasztikus árfolyamesés pedig az inflációban is egyre erőteljesebben érezteti a hatását az importárak emelkedésén keresztül. Az éves inflációs mutató júliusban 15,9%-ra, a maginflációs index pedig 15,1%-ra ugrott, ami mindkét esetben 15 éves csúcs.

A szemünk láttára verik szét Törökországot - Nagyon nagy bajban vannak Erdoganék


Ráadásul a piaci várakozások szerint ez a közel 16%-os éves áremelkedési ütem (ami több mint háromszorosa a jegybank 5%-os céljának) még mindig nem a csúcspont, a következő hónapokban az árnyomás erősödésére lehet számítani.


Egyrészt a líra folyamatos gyengülése miatt, másrészt azért, mert a török gazdaság rendkívül túlfűtött növekedése önmagában is inflációt generáló hatású: az UniCredit Bank becslése szerint 3,5-4%-ra rúghat a pozitív kibocsátási rés, ami így sokkal szigorúbb monetáris politikát indokolna. Az inflációs folyamatok további romlása irányába mutat az is, hogy a lakossági energiaárak eddig a líra gyengülése és az olaj világpiaci árának emelkedése által indokolt ütemnél jóval visszafogottabb mértékben növekedtek az állami támogatásoknak köszönhetően. Ez azonban egyre nagyobb terhet ró a költségvetésre, ráadásul az ország állami tulajdonban lévő, olaj- és földgázvezetékeket működtető vállalata augusztus 1-én 50%-kal emelte az elektromos áram előállításához felhasznált földgáz árát. Ennek elsőkörös hatásai már a következő havi árindexben látványosan éreztetni fogják hatásukat.

Az egyre súlyosabb inflációs nyomás ellenére a jegybank egyelőre nem hajlandó újra kamatot emelni, ez pedig az infláció emelkedésével párhuzamosan a török eszközök reálhozamát egyre inkább a negatív tartományba szorítja. Nem véletlenül emelkedett drasztikusan az elmúlt hónapokban a török 10 éves állampapír másodpiaci hozama: mivel a jegybank nem volt hajlandó kamatot emelni, a befektetők tulajdonképp megtették helyette.

A szemünk láttára verik szét Törökországot - Nagyon nagy bajban vannak Erdoganék



Az amerikai török viszony elmérgesedése csak olaj volt a tűzre


A líra és a török kötvényárfolyam mélyrepüléséhez az is nagyban hozzájárult, hogy Donald Trump amerikai elnök valóra váltotta július végi fenyegetését. Az amerikai elnök akkor kijelentette, hogy amennyiben a török kormány nem engedi szabadon Andrew Brunson amerikai lelkipásztort, akit a törökök az Erdogan elleni puccskísérletben való közreműködéssel vádolnak, akkor szankciókkal kell számolniuk. Az amerikaiak múlt szerdán meghozott büntetőintézkedéseinek értelmében zárolták Abdülhamit Gül török igazságügyi miniszter és Süleyman Soylu belügyminiszter amerikai javait, s egyúttal megtiltották, hogy amerikai állampolgárok bármiféle üzleti kapcsolatba kerüljenek a török kormány ezen két tagjával. Erdogan elnök erre válaszul szombaton elrendelte Jeff Sessions amerikai igazságügyi és Ryan Zinke belügyminiszter törökországi javainak befagyasztását. Nem sokkal később (erre válaszul) az amerikai kormány jelezte, hogy vizsgálja bizonyos USA-ba irányuló török javak vámmentességét, mintegy jelezve, hogy a török vezetés látszólagos keménykedése csak olaj a tűzre.

Az Egyesült Államokkal való szembenállás azért különösen aggasztó, mert nagyon rosszat tesz az ország befektetői megítélésének, pedig Törökországnak óriási szüksége van a külföldi befektetők pénzére (és emiatt a bizalmukra is). Törökország folyó fizetési mérleg hiánya a gazdaság legsérülékenyebb pontja (az elmúlt egy évben összesen már közel 60 milliárd dollár), hiszen a hitelezésre épülő, túlfűtött növekedés jelentős részét külföldi szereplők finanszírozzák.

A szemünk láttára verik szét Törökországot - Nagyon nagy bajban vannak Erdoganék


Mivel Törökországnak nagy mennyiségű külső forrásra van szüksége ennek a hiánynak a finanszírozására, a külföldi befektetők kockázatkerülési magatartását és befektetési hajlandóságát pedig alapvetően befolyásolja az, hogy mi történik a monetáris politikában, illetve az amerikai-török kapcsolatokban, nagyon fontos lenne, hogy Erdogan ne avatkozzon be a monetáris politika függetlenségébe, illetve ne szítsa tovább a viszályt az Egyesült Államokkal. Már csak azért se, mert az USA könnyedén képes lenne olyan szankciókat kivetni, amivel durva tőkekivonást, ezáltal pedig a török gazdaság megroppanását idézhetné elő. A török kormány valószínűleg tisztában van vele, hogy nem engedheti meg az amerikai kapcsolatok további romlását, épp ezért ma sor kerül egy találkozóra a török kormánydelegáció és az USA külügyminiszter-helyettese között, amelytől a kapcsolatok normalizálódását remélik a törökök.

Fájni fog, csak kérdés, mennyire


A líra és a kötvényárfolyamok zuhanásának megállításában fontos első lépés lenne az USA-val való viszony rendezése, vagy legalábbis az ebbe az irányba való elmozdulás, ennyi azonban önmagában kevés lenne a helyzet hosszabb távú stabilizálásához (igaz, enélkül még nehezebb lenne).

Az alapvető probléma abból fakad, hogy a török gazdaság túlhevült, amiben a túlzott hitelezés mellett a kormány költségvetési lazításának is szerepe van. Ahhoz, hogy Törökország a lehető legolcsóbban megússza ezt a helyzetet (már amennyire ez a fennálló körülmények mellett lehetséges), a kormányzati kiadások csökkentésére, illetve a hitelezést támogató intézkedések visszafogására lenne szükség. Vagyis meg kell próbálni lehűteni a gazdaságot és visszaterelni a potenciális kibocsátási szint közelébe. Ebben az esetben - a visszaeső belső kereslettel párhuzamosan - a folyó fizetési mérleg hiánya is mérséklődne. Emellett a török jegybanknak legalább egy 100 bázispontos kamatemelést kellene végrehajtania, hogy a török eszközök reálhozama olyan szintre emelkedjen, ami már elfogadható lehet a külföldi befektetők számára. Ezen intézkedések segítségével sikerülne fokozatosan megszelídíteni az inflációt, illetve enyhíteni a líra árfolyamára nehezedő nyomást.

Az UniCredit Bank elemzői szerint Törökország az idei második félévben így is recesszióba süllyedne (két egymást követő negyedév növekedése negatív tartományba fordulna). Ez azonban még mindig jobb, mintha folytatnák a jelenlegi, fenntarthatatlan gazdaságpolitikai irányt, ami jelentős líragyengüléssel, a fokozódó tőkekivonás miatt drasztikus kamatemeléssel, az egekbe ugró finanszírozási terhek miatt egyre gyakoribbá váló vállalati csődeseményekkel, illetve súlyosabb recesszióval végződne.

A kiigazítás egy ilyen ikerdeficites (folyó fizetési mérleg és költségvetési hiány) helyzet esetén elkerülhetetlen, csupán az a kérdés, hogy milyen gyors és drasztikus lesz, és hogy mekkora gazdasági áldozattal jár majd.


Egyes szakértők azt sem tartják kizártnak, hogy a török kormány radikális intézkedésként tőkekorlátozásokat vezet be, vagy, hogy végül a Nemzetközi Valutaalap segítségére szorul majd. Az IMF egy tegnapi közleményében jelezte, hogy egyelőre nem érkezett hozzájuk olyan jelzés, miszerint a török vezetés pénzügyi segítségért szándékozik folyamodni.

Bárhogy is legyen, a külföldi spekulánsok elleni uszítás kevés lesz ahhoz, hogy Erdogan és az ország vezetése megállítsa ezt az ördögi kört, amibe Törökország került. Ráadásul az idő is szorít, hiszen a nemzetközi befektetői hangulat romlása, ezzel párhuzamosan pedig a feltörekvő piacok irányából esetlegesen kiújuló tőkekivonási hullám már rövid távon padlóra kényszeríthetné a török gazdaságot.



(Címlapkép forrása: ADEM ALTAN / AFP)

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...



Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír


 

hirdetés
Állásajánlatok
Szerkesztő - újságíró
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium