digitális fejlesztés
Globál

Digitális nagyhatalommá válna Európa, de lehet, hogy ez csak ábránd marad

A digitális térben az amerikaiak üzletelnek, a kínaiak másolnak, az európaiak pedig szabályoznak – tartja a mostanra jócskán elavult mondás. Ahogy ugyanis Kína mindinkább az USA vetélytársaként pozicionálja magát, a technológiai verseny ma már mindkettőnél stratégiai prioritás. Az új helyzetben viszont félő, hogy „vége a gyereknapnak”: európai oldalról a szabályozó szerep sem tartható soká. Míg Washington és Peking dollár százmilliárdokat és teljes politikai-diplomáciai arzenálját mozgósítja a tech szektorért, addig az EU-tagállamok jórésze nem lát tovább az orra hegyénél, s a „nyitott piac” dogmáját szajkózva szabotál minden önálló európai kezdeményezést. Márpedig – az Ericsson cég igazgatójának hasonlatával élve – nem az írja a KRESZ-szabályokat, akinek sem nagy autógyártói nincsenek, sem profi úthálózata. Az áttörést hozó digitális technológiák és infrastruktúrák saját jogon való birtoklása nélkül Európa előbb-utóbb kénytelen lesz másoktól importálni minden kulcselemet, beleértve a szabályokat.

Jobb későn, mint soha

Európa nem elhanyagolható szerepet játszott a jelenlegi digitális világ alapköveinek lerakásakor: az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetben (CERN) folyó munkákon alapul a WorldWideWeb, a szerverek 90 százalékán futó Linux nyílt forráskódú operációs rendszer finn eredetű, s jelenleg is európai az 5G (ötödik generációs mobil telekommunikációs) technológia szabadalmainak 56 százaléka. Ám az alapkutatások, innovációk, ígéretes start-up cégek dacára Európának tudvalevőleg nincs a Google-lal, Amazonnal, Alibabával, Huawei-jel egy súlycsoportban tech óriása. Ennek oka részben a kellő (Amerikában, Kínában masszívan közpénzből is történő) finanszírozás és a (Washington és Peking számára szintén magától értetődő) védelmező szabályozás hiánya. Ráadásul az európaiak többségének digitális világlátásából a geopolitikai szemlélet mindeddig egy az egyben kimaradt.

Nem csoda, ha az EU minden ütőkártyája ellenére inkább csak potenciális zsákmányként szerepel az amerikai-kínai digitális szembenállásban.

2001-ben a Bizottság informatikai rendszerének titkosításáért felelős szakember büszkén mesélte, hogy kiváló kapcsolatai vannak az NSA-val (az amerikai elektronikus hírszerző ügynökséggel), ahonnan rendszeresen ellenőrzik az uniós rendszerek biztonságát a kuzinok… Ez a meghökkentő naivitás bizonyos mértékig alábbhagyott, amikor a 2013-as Snowden-ügy kapcsán kiderült: az USA kényére-kedvére csapolja legnagyobb gazdasági vetélytársa, Európa kormányzati és üzleti adatait. Egyúttal viszont nyilvánvaló lett az is, hogy európai összetartásnak nyoma sincs. A tagállamok egymás ellen segítettek kémkedni Washingtonnak (s ez a játék vígan folyik a Snowden-botrány után is: legutóbb épp a dánokról derült ki, hogy az NSA-t jobban szeretik, mint Berlint). Egyesek szerint megoldás lehet, ha az egyoldalú Amerikától való függőséggel szemben Peking egyfajta ellensúlyt képez, s az EU a kettő közötti lavírozással próbálja csökkenteni a sebezhetőségeket. Saját, önálló alternatíva híján azonban ezzel csak Európa digitális kiszolgáltatottsága duplázódna meg.

Nem véletlen, hogy az utóbbi időben uniós szinten némi ébredezés látszik e téren. Az EU Bizottság elnöke 2020-ben úgy fogalmazott, hogy a következő tíz év Európa „digitális évtizede” lesz. A brüsszeli testület ennek jegyében 2021 márciusában egy „Digitális Iránytű” elnevezésű stratégiát tett közre, mely keretbe foglalja az elmúlt években született – adatkezelésre, mesterséges intelligenciára, hálózatbiztonságra – vonatkozó kezdeményezéseket. Ehhez most forrásokat is előirányoz: a következő hétéves pénzügyi keretből 7,5 milliárdot, s a kikötést, miszerint a helyreállítási alapok 20 százalékát is a digitális terület fejlesztésére kell fordítani. Ez azonban önmagában még kevés. A valódi áttöréshez stratégiai projektekre (ami a versenyszabályok átmeneti felülírását követelheti) és európai preferenciát érvényesítő szabályozásra volna szükség (még ha erre elborzadva tiltakozik is a protekcionizmussal riogató többség). 2022 első félévében Párizs minden bizonnyal pont ezeket állítja majd soros EU-elnökségének középpontjába. Franciaország figyelmeztet ugyanis a legvehemensebben és a legrégebb óta a digitális lemaradásban és függőségben rejlő kockázatokra.

Üzleti, politikai és katonai következmények

Mostanság egyre nő az igény a „bizalmi” vagy „szuverén” felhő és egyéb kibertérbeli szolgáltatások iránt. A francia gazdasági miniszter Bruno Le Maire szerint ez a francia felhasználóknál például azt jelenti, hogy adataikat francia területen működő szerverekkel, európai székhelyű és európai tulajdonban levő cégek kezelik. A vállalatok számára mind nagyobb ugyanis a tét. Rég túl vagyunk már azon, amikor a kilencvenes évek közepén az angolszász Echelon lehallgató rendszer az üzleti tárgyalásokról információkat szerezve hiúsította meg az Airbus hárommilliárd dollár értékű szaúdi szerződését. Idegen lojalitású szolgáltatókat használva ma már folyamatos és növekvő a tömeges adatlopás kockázata, hiszen a cégek lényegében minden információt a kibertérben tárolnak. A veszélyt Le Maire miniszter a következőképpen illusztrálta: a konkurencia hiába tenné rá a kezét fizikai valójában egy Airbusra, és szedné ízekre-darabokra, azzal nem jutna sokra. Ha azonban a gyártási adatokhoz lenne hozzáférése, azok alapján minden gond nélkül képes volna maga is reprodukálni a repülőgépet.

Ugyanő a politikai folyományokra is figyelmeztet. Mint mondja:

a küszöbön álló technológiai áttörések lesznek szuverenitásunk alapja, azok határozzák majd meg, hogy kik lesznek a győztesek, és kik a legyőzöttek a XXI. században.

A mindennapjainkat – beleértve a legkritikusabb, közlekedési, víz- és áramellátási infrastruktúráinkat – oly mértékben behálózza a digitális technológia, hogy könnyű nyomást gyakorolni az e tekintetben lemaradt, kiszolgáltatott országokra. Egy rosszindulatú támadásnak, a társadalmat lebénító „gombnyomásnak” már a lehetősége is nagyban visszafogja a politikai döntéshozók bátorságát, korlátozza mozgásterüket és szabadságukat. Különösen igaz ez abban az esetben, amikor hasonlóképp érintett a katonai gépezet is, a védelem utolsó vonala.

Florence Parly francia védelmi miniszter szerint:

fregattjaink, repülőink és páncélosaink tömve vannak félvezetőkkel és szoftverekkel. Kommunikációinkat digitális hálózaton bonyolítjuk, gyakran magáncégek segítségével. Mindez fokozott sebezhetőséghez és függőséghez vezet.

Biden amerikai elnök nemrég azt mondta, hogy ha netán valódi, „lövöldözős” konfliktusra kerül majd sor egy másik nagyhatalommal, az előre láthatóan kibertámadás következménye lesz. Ráadásul a digitális terület különösen kedvez az úgynevezett hibrid hadviselésnek, melyben nagy szerepet játszanak a nem tisztán katonai cselekmények: a kémkedés-megfigyelés, a szabotázs, s a manipulatív-felforgató tevékenységek.

Digitális szuverenitás? Tényleg?

A tétek ismeretében nem csoda, hogy az utóbbi időben EU-berkekben is egyre felkapottabbá vált a stratégiai autonómia – s azon belül is: a digitális szuverenitás – fogalma. Korábban csupán Franciaország erőltette az ilyesfajta gondolkodást, az EU-intézmények és a többi tagállam részéről viszont rendre csak szent felháborodás jött rá válasz gyanánt. Belenyúlni a piac tökéletes működésébe? Politikai-stratégiai szempontok alapján? Ráadásul kockáztatva, hogy az önállósodási próbálkozásért Amerika (vagy az éppen aktuális külső gyám) majd megorrol ránk? Ehhez képest az elmúlt években (részben a Trump elnök jelentette sokk, részben a világjárvány során kíméletlenül reflektorfénybe kerülő függőségi kockázatok folytán) az uniós vezetők egymással versenyeznek: Ursula von der Leyen bizottsági elnök úgy véli, „technológiai szuverenitásra” van szükség, az Európai Tanács elnöke, Charles Michel szerint pedig az autonómia megteremtése egyenesen „a következő harminc év legfontosabb feladata” Európa számára.

Kár, hogy a tagállamok megosztottsága miatt ez a szép elgondolás újra csak a szavak szintjén marad.

A 2020. októberi Európai Tanács immár legfelső szinten jóváhagyta az uniós kétértelműség legújabb mesterművét, miszerint jó dolog a stratégiai autonómia, ám „a gazdaság nyitottságának megőrzése mellett” kell megvalósulnia. Magyarán soha. „Nyitottságot” hirdetni ugyanis az autonómia megszerzése után, erőpozícióból lehet, annak eléréséhez azonban – miként azt valamennyi nagyhatalom példája mutatja – határozott állami szerepvállalásra van szükség: a szektort EU-szintű védővámokkal, közbeszerzési elsőbbséggel, kedvezményekkel támogató politikákra.

Ám ilyesmiről a tagországok java hallani sem akar. Azon megy köztük az – egyik – huzavona, hogy az európai adófizetők pénzéből finanszírozott, az európai autonómiát célzó techprojektekbe (mint a félvezetőgyártók szövetsége, a szuperszámítógép, vagy a Gaia-X felhő terve) beengedjenek-e külső országokat és cégeket, avagy sem.

Egyik oldal azzal érvel, hogy amerikai és/vagy kínai részvétellel minden gyorsabban és jobb áron valósulhat meg. Lehet. Ezzel a pusztán fogyasztói szemlélettel állnak szemben viszont a hosszabb távú stratégiai célkitűzések. Melyeket élből megtorpedóz, ha a technológiai, gazdasági és politikai szuverenitás alappilléreinek szánt projektekben idegen kötődésű trójai falovak tucatjai hemzsegnek. A háttérben persze egy régóta húzódó, általánosabb ütközésről van szó, melyet most a Bizottságon belül a versenypolitikát vezénylő dán Margrethe Vestager és az iparpolitikáért felelős francia Thierry Breton gyakori szembenállása fémjelez. Már-már filozófiai kérdéseket vet fel, tudniillik arról, hogy mi is az EU: egy állomás csupán a teljes globalizáció-liberalizáció felé, avagy a kontinens közös érdekeit hosszú távon érvényesíteni hivatott geopolitikai alakulat? Csak nyitni, korlátokat és határokat lebontani képes, avagy építeni is, és védeni-erősíteni az állampolgárokat?

A tagországok jórésze roppant kényelmesen érzi magát az első opcióval. Az „autonómia, de nyitva” formula kapcsán tizenketten rögvest levélben nyomatékosították, hogy az ő szemükben a hangsúly a nyitottságon van. 2021 márciusában a Bizottsághoz digitális szuverenitás ügyben két tagállami levél is érkezett, az első után – mely a testületet stratégiai kezdeményezésekre ösztökélte – azonnal jött egy második, mely ismét a nyitottságot sulykolta. Áprilisban vakvágányra futott az EU kvantum kutatási javaslata: tizenkilenc tagállam jelezte, hogy szerintük külső országokat is be kell engedni a programba – a technológia érzékenységére fittyet hányva (elméletileg még az atomfegyverek aktiválásához használt, legerősebb titkosítások is feltörhetővé válhatnak idővel általa). A NATO-n belül geopolitikai alárendeltséghez szokott európai kormányok mindig csak „egy bizonyos fokú” autonómiáról beszélnek, és ott megtorpannak. Pedig Marie-France Garaud, korábbi francia elnöki tanácsadó szavaival: „Függetlennek lenni olyan, mint terhesnek lenni. Az ember vagy az, vagy nem az.” Függetlenség nélkül viszont a digitális nagyhatalmiság (is) csak ábránd marad.

Az írás a szerző saját szakmai véleményét tartalmazza, s nem feltétlenül tükrözi a Foreign Policy Research Institute, valamint a Portfolio szerkesztőségének álláspontját.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.

Cínlapkép: Getty Images

B_RKL20210409008
left
bitcoin
trader

Holdblog Molból Unatkozó Majom

Tudja, mi az a blue chip? Olyan részvényeket szokás (szoktunk volt...?) annak hívni, amelyek egy stabil iparágban stabil...

Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Ingyenes szeminárium
Te jó ég, mindjárt összedől az egész piac?!
Ingyenes szeminárium
Hova tedd a megtakarításod 2021-ben?
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu
2021.09.30
Energy Investment Forum 2021 - A MEKH szakmai támogatásával
2021.10.13
Banking Technology 2021
2021.10.19
Budapest Economic Forum 2021
2021.10.05
Követeléskezelési trendek 2021
vita nemet