A Politico szerint annak ellenére, hogy számos koalíciós felállás képzelhető el, így például alakulhat nagykoalíció, közlekedési lámpa koalíció és Jamaica-koalíció is, fontos fejlemény, hogy valamennyi résztvevő párt elkötelezetten Európa-párti, amely jó hír az Európai Unió számára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs markáns különbség a pártok irányvonala között.
Ami az új kormány várható intézkedéseit illeti, a Zöldek vélhetően sokkal erősebben fogják követelni az uniós klímacélok teljesítését, azonban a választási eredmények fényében komoly vitákra kell számítani ezek finanszírozási módját illetően.
Ehhez kapcsolódóan főleg az FDP-nek juthat fontos szerep, amely ellenzi például a közös kötvénykibocsátási programot az Európai Unión belül és elsősorban a költségvetési fegyelem híve. Az SPD és a Zöldek azonban nyitottabbak a kötvényprogram folytatására és felpörgetnék az állami beruházások volumenét is. Jóllehet, Laschet is erősítené az EU szuverenitását, a CSU vezetője, Markus Söder azonban csak egyszeri és kivételes esetnek tekinti továbbra is a közös európai adósságot.
Ennek tükrében a Politico szerint komoly vitákra kell majd számítani az euróövezeti országok minisztereit tömörítő eurócsoport ülésein, ugyanis az aktuális királycsináló szerepét betöltő FDP-elnök, Christian Lindner vélhetően a pénzügyminiszteri posztra pályázik. Ha valóban ő lesz a német pénzügyi tárca vezetője, biztosan nehéz dolga lesz Franciaországnak, Olaszországnak és Spanyolországnak meggyőzni őt, hogy hajlandó legyen lazítani az EU-tagok adósságpolitikáját szabályozó Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezésein.
A német választásnak azonban fontos belpolitikai vonatkozásai is vannak. Az AfD például nem tört előre, sőt rontott a 2017-es eredményéhez képest, így a következő parlamentben csak az ötödik legnagyobb frakció lesz az övéké. Sikerült azonban komoly regionális eredményeket elérniük Szászországban és Türingiába, főleg a CDU rovására.
Címlapkép forrása: Carsten Koall/picture alliance via Getty Images
