finn katona eus zászlóval
Globál

Közös hadseregről álmodnak Európa vezetői - Új szupererő vagy katonai katasztrófa lesz a vége?

Egyre több vezető európai politikus támogatja az egységes, Európai Uniós hadsereg létrehozását, melynek oka egyrészt a biztonsági kihívások komplexitásának növekedése, másrészt pedig az, hogy sokan úgy vélik, nem támaszkodhat már az öreg kontinens kellően Amerika segítségére. Egy ilyen együttműködést igencsak komplikált feladat lenne létrehozni és az sem biztos, hogy sikerrel járna, hiszen a kulturális, nyelvi és politikai különbségek mellett az európai haderők eszközparkja és felszerelése is elképesztően sokszínű, ami a hadászatban kifejezetten hátrányos tényező. A kihívások ellenére már több kezdeményezés elindult közös európai dandárok létrehozására, illetve a nagy hadiipari cégek is igyekeznek szorosabbra fűzni együttműködésüket.

Miért kellhet európai hadsereg?

Az elmúlt években egyre több befolyásos EU-s politikus kezdett el azért lobbizni, hogy létrejöjjön egy közös, uniós haderő, amely megvédené a tagállamokat a XXI. század egyre komplexebb fenyegetéseitől. Az ügy legbefolyásosabb szószólója az ötlet újbóli felvetülésekor Emmanuel Macron francia elnök volt, majd csatlakozott hozzá Angela Merkel német kancellár is, de mellettük támogatja az ötletet Orbán Viktor magyar miniszterelnök is, illetve számos más, európai politikus és politikai párt.

Az elgondolás elsősorban azért lehet szükséges a politikai vezetők szerint, mert bár a legtöbb uniós ország NATO-tag, sokan úgy gondolják, hogy a katonai szövetség európai tagjai túlságosan támaszkodnak az Atlanti-óceán túlpartján található Egyesült Államokra, amely nem biztos, hogy minden esetben hathatósan tud Európa segítségére sietni, ha biztonsági fenyegetéssel kell szembenéznie. Ezt korábban elsősorban a Trump-kormány néha kifejezetten ellenséges hangnemet megütő retorikájával indokolták, a Biden-kormányhoz köthető kaotikus afganisztáni csapatkivonás és az ausztrál tengeralattjáró-ügy miatt viszont számos európai vezető most is úgy érzi, hogy hiába távozott Trump, az Egyesült Államok már sokkal kevésbé kezeli az öreg kontinens országait egyenlő partnerként.

Mint ismert, az Egyesült Államok nem konzultált az EU országaival sem az afganisztáni csapatkivonás, sem a 66 milliárd dolláros francia tengeralattjáró-beszerzés felmondatása előtt, ami számos politikai vezetőt feldühített.

Emellett az Egyesült Államok valóban kezdi egyre inkább áthelyezni a fókuszt a Távol-Keletre, ahol Kínával és Észak-Koreával rivalizálnak. Ez volt az afganisztáni kivonulás egyik elsődleges indoka is.

Közben egyre több az olyan biztonsági fenyegetés, melyekkel jó lenne, ha az Európai Unió egységes álláspontot képviselve tudna szembenézni: ilyen többek közt

  • a terrorizmus,
  • a migráció,
  • az ukrán válság,
  • Oroszország esetleges fenyegetése,
  • Fehéroroszország esetleges destabilizációja,
  • egy esetleges újabb koszovói konfliktus,
  • tengerentúli békemissziók
  • és számos, egyéb kérdés.
Ön támogatná egy közös, EU-s hadsereg létrehozását?

    Nem lenne egyszerű a megvalósítás

    Press_trip_to_visit_the_allied_forces_stationed_in_Tapa
    A NATO kötelékén belüli együttműködés jó alapja lehet egy új, EU-s hadseregnek, de az EU vezetői szorosabb integrációt szeretnének. Fotó: Arno Mikkor via Commons

    Fontos megjegyezni, hogy Európa vezetői nem azt tervezik, hogy összevonnak minden nemzeti hadsereget, hanem az elgondolásuk szerint inkább arról lenne szó, hogy létrehoznának egy közös, dedikált össze-európai haderőt a nemzeti hadseregek mellett, illetve a védelmi politikát is egységesebbre szabnák. Emellett valószínűleg lenne a szervezetnek egységes költségvetése és vezérkara is, illetve az is előfordulhat, hogy egyes hadiipari kapacitásokat is jobban összehangolnának.

    A nagy tervek ellenére az egységes haderő megszervezése nem éppen lenne egyszerű feladat, hiszen

    azok a kulturális és politikai problémák, amelyek nem kis gyakorisággal lassítják a döntéshozatali folyamatokat és az egységes álláspont kialakítását az EU törvényhozó intézményeiben, valószínűleg ugyanúgy, ha nem még inkább kijönnének egy közös haderőben.

    Nézzünk erre pár példát:

    • Európa történelme egészen a XX. század végéig folyamatos etnikai, nemzeti és vallási konfliktusokról szólt, ezek a mai napig kihatnak az EU országainak együttélésére és egy közös fegyveres szervezet működését is biztosan mérgeznék. Nem biztos, hogy például egy lengyel katona egy német tiszt parancsára szívesen az életét adná Amszterdam védelméért, de el tudunk képzelni hasonló példákat a mi régiónkban is. Békeidőben is okozhatnak az ilyen kulturális problémák együttműködési nehézségeket, legyen szó klikkesedésről, nézeteltérésekről, netán szándékos zaklatásról.
    • Komoly átgondolást igényel a döntéshozatali struktúra. Míg az EU egyik erénye, hogy békeidőben kellően körberágnak a döntéshozók minden aktualitást úgy, hogy sikerüljön valamilyen egységes, konszenzusos álláspontot kialakítani a tagállamok közt, egy haderőben ennél sokkal gyorsabb és hatékonyabb döntéshozatalra van szükség, különösen krízishelyzetben. Lehet, hogy például rotálódna a döntéshozatali struktúra és a vezérkar összetétele az EU-s haderőben, de nem biztos, hogy ez háborús körülmények közt is hatékony működést eredményezne. Emellett szintén dilemma, hogy lehetne például elvárni például egy diverz alakulatot irányító tiszttől, hogy döntéshozatali helyzetben saját hazája helyett az egységes, EU-s álláspontot képviselje.
    • Számos példa van a történelemben többnemzeti hadseregek működésére, köztük sikeres és kevésbé sikeres projektekre. Általában az elmondható, hogy azok a többnemzeti hadseregek voltak működőképesek, amelyeket sikerült valamilyen átfogó, közös ideológia, vallás vagy „magasztos cél” égisze alatt megszervezni. Az Európai Unióban egyelőre nincs ilyen, hiszen még egyes országok politikai rendszerének működésében és külpolitikájában is jelentős eltérések vannak. „Európa megvédése,” mint közös cél csak addig működik, amíg az agresszor nem egy olyan ország, mellyel eltérő külpolitikai kapcsolat ápolnak az egységes haderőt alkotó országok.
    • Nincs egységes felszerelés. Európa hadseregei eltérő kézifegyvereket, harcjárműveket, repülőgépeket, kommunikációs és hírszerzési felszereléseket használnak. Kifejezetten komoly probléma lehet, ha például egy dandár féltucat különféle lőszertípust használ, hiszen gondoskodni kell ezek gyártásáról, raktározásáról, szállításáról. Még egy olyan egyszerű dolog, mint az egyenruha egységesítése is problémás lehet, hiszen hiába lenne például ebben az esetben kézenfekvő megoldás a multicam-álcaminta rendszeresítése, dilemmát okozhat az, hogy pontosan melyik országokban, mely cégek, milyen arányban gyártják majd ezeket és ki finanszírozza ezt a projektet.
    • Az imént említett egyenruha-beszerzéssel kapcsolatosan is az egyik fő probléma, hogy nincs egy olyan, európai hadiipar, amely egységes sztenderdek szerint, egyforma minőségben, magas kompatibilitású felszereléseket gyárt. Emellett ráadásul biztosan vita lesz abból, hogy mely ország vállalatainak jutnak bizonyos zsíros fegyverbeszerzési megbízások. Tegyük fel, hogy például az egységes európai haderő vezérkara úgy dönt, hogy német Leopard 2-es harckocsikat rendszeresítenek francia Leclerc harckocsik helyett. Biztos lesz ehhez a franciáknak egy-két keresetlen szavuk. Persze folynak már olyan projektek Európában, melyeknek pont az ilyen problémák átjárása a célja, ilyen például épp a harckocsik körében az MGCS-program, de évtizedek kérdése, mire ezek eredménnyel zárulnak, összeurópai haderőre pedig már ezelőtt szükség lehet.

    Mindezeknek a problémáknak, dilemmáknak egy része természetesen a NATO-ban is fennáll, de sok kihívást felold a kollektív védelmi keretrendszeren belül az, hogy az Egyesült Államok igencsak jelentős súllyal képviselteti magát a szervezetben, így számos döntéshozatali struktúra irányítása az ő kezükben összpontosul. Egy német-francia (és esetleg olasz) dinamikában már egyáltalán nem ilyen egyértelmű, hogy mely ország érdekei érvényesülnének a legnagyobb súlyban.

    Ezen kívül azt is fontos megjegyezni, hogy a NATO egy kollektív védelmi egyezmény mentén szerveződő struktúra, melyben szuverén országok önálló hadseregei vennének részt, a „közös EU-s hadsereg” az eddigi tervek szerint a NATO-nál szorosabb együttműködési mechanizmus lenne.

    Már csírázik a közös haderő

    Mindezek a problémák természetesen nem megoldhatatlanok, a politikai szél pedig erősen abba az irányba fúj, hogy ha egyhamar nem is lesz dedikált, közös EU-s hadsereg, néhány egyesített, EU-s dandár ki fog alakulni a közeljövőben.

    Már láthatunk erre kezdeményezéseket, egy jól és egy kevésbé jól funkcionálót:

    • 2019-ben kezdte meg működését a közös német-holland 414-es számú harckocsizó dandár, egy olyan katonai formáció, melyben 100 holland és 300 német katona teljesít szolgálatot. A dandár Leopard 2A6-os harckocsikat használ; egy olyan típust, melyet mindkét ország rendszerben tart, így a technikai átjárhatósággal kapcsolatosan nem volt probléma. A vezérkar megoszlása nagyjából arányos a dandár katonáinak arányával, a két eltérő ország katonáinak együttműködését pedig jó hangulat jellemzi. A siker okait az elemzők elsősorban a hasonló kulturális háttérben keresik. Ettől függetlenül a dandár katonái saját bevallásuk szerint is előbb lojálisak saját országukhoz, mint az egységes európai eszméhez.
    • A németek a franciákkal közösen is létrehoztak egy alakulatot, még 1989-ben, ez az "elzászi dandár" néven is ismert francia-német dandár. Ezt az egységet folyamatos nézeteltérések és kommunikációs nehézségek jellemezték működése során, elsősorban abból fakadóan, hogy a katonák nyelvismerete hiányos: a franciák nem beszélnek angolul sem németül, a németek pedig nem beszélnek franciául. A tisztek egyébként angolul kommunikálnak egymással. Az alakulat több mint 30 éves működése során nem sikerült még a felszerelést sem egységesíteni: más az egyenruha, mások a kézifegyverek, de még a rádiók típusa is eltérő. Egyedül a barettet és az alakulat csapatjelzését sikerült egységesíteni három évtized alatt.

    Ettől függetlenül mindkét alakulat tagjai azt remélik, hogy sikerült megalapozniuk egy olyan hadászati együttműködést, melyből kinőhet a közös európai haderő, motivációban tehát nincs hiány.

    Fontos, hogy ha egységes haderő nem is, közös, EU-s harccsoportok már működnek, melyeket a Tanács közvetlenül irányít. Jelenleg hazánk egy közös, V4-es harccsoport felállításán dolgozik Csehországgal, Lengyelországgal és Szlovákiával, ez az alakulat 2023-ra lesz bevehető állapotban.

    Érdemes megjegyezni, hogy hadiipari területen is alakulnak már országokon átívelő együttműködési kezdeményezések. Ilyen például

    • egy közös, ötödik generációs harci repülőgép, melynek fejlesztését a Dassault, az Airbus és az Indra vezeti. Ez a gép eddig Future Combat Air System (FCAS) névre hallgat.
    • a korábban említett, „Leopard 3” és EMBT néven is emlegetett Main Ground Combat System (MGCS) program, melynek egy közös harckocsi kifejlesztése a célja és elsősorban a KMW, a Rheinmetall és a francia Nexter együttműködéséből valósul meg,
    • egy közös többcélú helikoptercsalád-fejlesztési projekt, melynek Magyarország is a része lesz.

    Látszik tehát, hogy számos kezdeményezés van mind haderő-szervezési, mind hadiipari téren a szorosabb együttműködésre az európai országok részéről, a vonatkozó folyamatok tisztázása viszont még rengeteg munka lesz.

    Együtt erő

    Még számos kérdés tisztázatlan azzal kapcsolatosan, hogy nézne ki egy egységes európai haderő, azt azonban érdemes megjegyezni, hogy ha egyesítenék csupán Európa öt legnagyobb katonai hatalmát, egy olyan formáció jönne létre, amely legalább a katonai eszközök - elsősorban a hajók, katonai járművek és légierő - számosságának szintjén rivalizálna Oroszország haderejével. Külön-külön ezeknek az országoknak a hadereje elhanyagolható méretű a keleti nagyhatalomhoz képest.

    Ismét fontos megjegyezni, hogy ezek az országok mind NATO-tagok, így a kollektív védelem eleve fennáll anélkül is, hogy formálisan is egyesítenék a haderejüket, valamint azt is, hogy teljes hadseregösszevonásról egyelőre nincs szó.

    Ettől függetlenül szemléletes az ábra olyan szempontból, hogy pusztán a számokat elemezve (és nem figyelembe véve a fent említett problémákat), jelentős ütőképesség-növekedést hozna Európa szempontjából egy működőképes, közös hadsereg. A fő probléma persze továbbra is az, hogy nagy falat lesz egységes ütőképes erőt kovácsolni egy kulturálisan, nyelvileg és eszközök tekintetében is igencsak sokszínű országközösség katonáiból.

    Címlapkép: Andreas Rentz/Getty Images

    koppenhága_dánia_shutter
    elon musk getty editorial
    tanár iskola tanító pedagógus szomorú
    euró eurózóna válság
    toy shortage

    Kasza Elliott-tal IBM - elemzés

    Október 21-én óriási esett az árfolyama, 20-án 141,9 volt a záró, 21-én 128,33-on zárt, ez majdnem 10%-os esést...

    Ricardo Kornai-interjú

    Nem emlékszem, hogyan jutottam Michael Parkin 1990-ben megjelent Economics tankönyvéhez, de nyilván úgy vettem. A 12...

    Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
    2021.10.19
    Budapest Economic Forum 2021
    2021.11.18
    Portfolio Property Awards 2021
    2021.12.09
    Agrárszektor Konferencia 2021
    2021.11.18
    Global trends in Banking 2021
    Portfolio hírlevél
    Ne maradjon le a friss hírekről!
    Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
    hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

    Kiadó modern irodaházak

    Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

    Infostart.hu

    Vezető felügyelő

    Vezető felügyelő
    Online előadás
    Első lépések a tőzsdei befektetés terén.
    Könyv
    Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
    facebook