Meg akartam kérni a menyasszonyom kezét. Aztán csettintés, súlytalanság, benne is vagyunk a háborúban. A srácok futnak, aztán bumm, mint egy dinnye, az egyik feje felrobban
– kezdi beszámolóját az Azov-gárdista.
A harcos Mariupolban került hadifogságba, miután elvesztette lábát és nem tudott tovább harcolni. Maga is meglepődött azon, hogy az oroszok elengedték, az is felmerült benne, amikor felpakolták egy autóbuszra, hogy vesztőhelyre viszik.
Az orosz hadifogságról alapvetően nem fest túlságosan szörnyű képet: azt mondja, az oroszok / szakadárok nem voltak túl beszédesek, de nem is bántak vele rosszul. Hozzáteszi: az oroszok közül „sem mindenki örült” a fejleményeknek, de „szolgálni akarnak.”
Arról is beszél, hogy folyamatosan tolták az ukrán hadifoglyoknak a propagandát: például azt állították neki, hogy Harkivet is elfoglalta az orosz haderő, illetve, hogy Lengyelország elárulta őket. A reguláris alakulatok tagjait arról próbálták meggyőzni, hogy álljanak át orosz oldalra.
A hadifogság körülményeit „átlagosként” értékelte, nem börtönben volt, hanem egy egészségügyi létesítményben: azt mondta, hogy olyan, mintha egy idősotthonba tették volna be őket. Viszont mindenhova, még vécére is, csak kísérővel mehettek. Az orosz orvosi segítséget viszont „kérdés nélkül jó” minőségűként értékelte az ukrán harcos, de hozzátette: műtéteket nem végeztek, csak stabilizálták az állapotukat.
Arról is beszélt, hogy többször is kihallgatták az oroszok az Azov vezetőségéről. Elsősorban Redisz (Denisz Prokopenkó), Kalina (Szvjatoszlav Palamar) és Taurus (Bohdan Krotevics) Azov-főparancsnokról és helyetteseiről akartak terhelő információkat szerezni.
„Tork” a lábát vesztette el Mariupolban. Arról is beszél, hogy az Azovsztal alatti tábori kórházban műtötték meg először, helyi érzéstelenítővel amputálták a lábát. Április 12-én sérült meg, egy éjszakai felderítő misszión, robbanás miatt.
Arról is beszél, hogy miközben evakuálták, kishíján meghalt, mivel tüzérségi tűzzel célozták meg a járművet, melyben szállították és egy repesz átszakította az ablakot, bejutva az utastérbe. Ez azért is érdekes, mert Tork elmondása szerint egy Kozakban utazott, ennek elvileg repesz- és golyóálló az ablaka. A vezető pánikba esett, hirtelen fékezett, a mögöttük haladó BTR pedig nekiment a kocsinak. A jármű összetört, ezután egy páncéloson szállították tovább, amely viszont nem tudott átkelni egy folyón és elsüllyedt. Tork – elmondása szerint – sérült lábbal is kiúszott a folyóból, majd egy híd alatt bújt fedezékbe az orosz tűz elől. Később épületekben húzta meg magát bajtársaival, ahonnan hordágyon mentették ki, majd egy teherautón szállították az Azovsztalba.
Érdekes módon az azovos harcos az ukrán vezetést is kritizálja. Szerinte ugyanis nem szabadott volna hagyni, hogy az oroszok teljesen bekerítsék Mariupolt és ki kellett volna alakítani egy összekötő-folyosót az ukrán haderő által ellenőrzött területekkel, mielőtt ez megtörténik.
Tork arról is beszél, hogy a hadifogságból egyetlen vagyontárgyat tudott megmenteni, egy közös képet róla és menyasszonyáról, melyet végig rejtegetnie kellett. Menyasszonyával viszont nem találkozott még, mióta elengedték.
A címlapkép illusztráció. Forrás: Getty Images
