Elővette a sikerreceptet a brit baloldal? – Ez már az új New Labour kezdete lehet

Magabiztos Munkáspárt, Blair-örökös Starmer – Ez már a New New Labour?

A Munkáspárt szeptember 27-én, kedden tartotta meg szokásos konferenciáját. 2011, 2016 és 2018 után immáron negyedszer, Liverpoolban gyűltek össze a munkáspártiak, azonban most először fordult elő, hogy a God Save The King, vagyis a brit nemzeti himnusszal nyitották meg a rendezvényt. Sokak meglepetésére a küldöttek nem fütyülték ki a monarchiaellenes republikánusok körében népszerűtlen dalt. A himnusz eléneklése, ahogyan a brit zászlók sora, illetve a II. Erzsébetre való megemlékezés jól mutatja: a Keir Starmer vezette Munkáspárt ad a szimbolikára, fontosnak tartják a nemzeti érzületet, illetve a Munkáspárt hazafias megítélését.

A Munkáspárt vezetői jó hangulatban érkeztek, aminek nagyon érthető oka van: a konferencia alatt a baloldali párt akkora előnnyel rendelkezett a kormányzó toryk előtt a közvélemény-kutatások szerint, amelyre Tony Blair munkáspárti vezető első miniszterelnöki ciklusa óta nem volt példa - ez az előny pedig csak még tovább nőtt azóta.

A Munkáspárt jelenleg egy olyan párt képét mutatja, amely hisz abban, hogy megnyerheti a következő általános választást.

Ezt pedig egy ideje a választók többsége is így gondolja, amire nagyon rég volt példa.

Arra a kérdésre, hogy van-e üzenete Liz Truss tory miniszterelnök számára, Angela Rayner, a Munkáspárt alelnöke így válaszolt:

Ne tegye teljesen tönkre az országot, mielőtt átvesszük és jobbá tesszük.

Jonathan Reynolds, az árnyékkormány üzleti ügyekért felelős minisztere egyenesen úgy fogalmazott, hogy ez volt a legjobb pártkonferencia, amelyen valaha is részt vett, pedig 1999 óta jár "ide".

Chris Bryant, Rhondda munkáspárti parlamenti képviselője elmondta, hogy a 2019-es választás után azt hitte, még 20 év, mire újra munkáspárti kormánya lehet Nagy-Britanniának, azonban ez megváltozott, bízik a következő választáson való győzelemben.

Már a Munkáspárt tavalyi, brightoni konferenciáján elmondott beszédében is érezni lehetett, hogy Keir Starmer egyfajta új Tony Blairként igyekszik pozícionálni magát, pártját pedig úgy vinné a centrum irányába, mint Blair a New Labour idején. Azonban sem akkor, sem most nem hangzott el az egymás után három választáson győzedelmeskedő, az Egyesült Királyságot 1997 és 2007 között vezető politikus neve. Sokatmondó viszont, hogy Starmer idézte a korábbi centrista vezető szavait, az ő gondolatát használta a Munkáspárt jellemzésére. Blair az 1997-es elsöprő választási győzelem előtt az Új Munkáspártot "a brit nép politikai szárnyaként" írta le, ami eltért attól, hogy a pártot a szakszervezeti mozgalom politikai szárnyának nevezték. A Munkáspárt jelenlegi elnöke most így fogalmazott:

Mi vagyunk a centrum pártja. Ismét a britek politikai szárnya, és nagy dolgokat érhetünk el.

Biztosak lehetünk benne, Keir Starmer a tavalyi pártkonferencián is nyugodt szívvel mondta volna el a fenti mondatot, azonban okkal nem tette.

Egy évvel ezelőtt még sokkal gyengébb volt a centrista irányba kormányzó vezető pozíciója: több vita volt a Munkáspárton belül, illetve erősebb és befolyásosabb volt a Munkáspárt balszárnya. Starmer elnökké válása óta nagyjából 200 ezer tag távozott, Jeremy Corbyn hívei háttérbe szorultak, az irányvonalát képviselő Momentum pedig már egy témát sem tudott átütni a konferencia napirendjébe.

Starmer szónoklatának középpontjában a brit gazdaság előtt álló kihívások és Liz Truss kormányának hibái álltak. A Tony Blairnél jóval szerényebb retorikai képességekkel és kevesebb karizmával rendelkező politikus jócskán felülmúlta eddigi beszédeit, magához képest jóval nagyobb átéléssel beszélt, illetve több kemény sorral vágott oda a tory kormánynak.

Amit az elmúlt napokban láttunk, arra nincs precedens. A kormány elvesztette az irányítást a brit gazdaság felett - és miért? Szétverték a fontot - és miért? Magasabb kamatlábak. Magasabb infláció. Magasabb hitelfelvétel. És miért? Nem önökért. Nem a dolgozó emberekért. A társadalom leggazdagabb 1%-ának adócsökkentéséért. Ne felejtsétek el. Ne bocsássatok meg. Az egyetlen út előre az, hogy ezt megállítsuk - egy munkáspárti kormánnyal

– utalt Starmer a Truss-kabinet adócsökkentési tervezetére.

Liz Truss első nagyobb lépése káoszt okozott a piacokon, a font pedig történelmi szintre gyengült a dollárral szemben. Bár a brit kormány végül október 3-án bejelentette, elhalasztja a 45 százalékos jövedelemadó-kulcs csökkentéséről szóló jóváhagyó szavazást, Truss és álláspontja kritikák kereszttüzébe került.

Az én kormányom más lesz. A holnap kihívásainak fogunk nekimenni. Ki fogunk jutni a válság végtelen körforgásából. És ezt újrakezdve, új prioritásokkal és új kormányzási móddal fogjuk tenni

– állította szembe Truss kormányát a Munkáspárt elképzeléseivel.

A prioritások között pedig hangsúlyos szerepet kapott a lakhatási válság:

Szinte egész életemben a lakástulajdon növekedését láttam - ez a biztonság és a törekvés alapköve. Az a kavicsokkal kirakott félkészház jelentett mindent a családomnak. De most, a toryk alatt a saját otthon álma túl sokak számára tűnik el.

A lakhatás terén egyértelműen beavatkozó politikát képvisel a baloldali párt, illetve egy számszerűsített célt is kitűztek maguk elé:

Ezért új célt fogunk kitűzni - 70%-os lakástulajdonlást -, és ezt új politikai döntésekkel fogjuk elérni. Munkáspárti politikai döntésekkel. Nem lesz többé bérbeadási céllal vásárlás vagy második lakástulajdonosként elsőként szerzés. Támogatni fogjuk a dolgozó emberek törekvéseit. Új jelzáloghitel-garanciaprogrammal segítjük a valódi első vásárlókat a létrán való elhelyezkedésben. Megreformáljuk a tervezést, hogy a spekulánsok ne akadályozhassák meg a közösségeket abban, hogy ásót tegyenek a földbe

– mondta Starmer, majd így zárta le a témát:

Az én üzenetem a következő: ha minden órában azon fáradozol, hogy megvehesd a saját otthonodat, akkor a Munkáspárt a te oldaladon áll. A Munkáspárt a lakástulajdonlás pártja ma Nagy-Britanniában.

És hadd mondjak valamit az üzleti életről is - ne tévesszen meg senkit, aki azt hiszi, hogy beveszik a toryk lecsorgó fantáziáját. A vállalatvezetők nem azzal kopogtatnak az ajtómon, hogy el akarják tépni a munkavállalói jogokat. Nem azt mondják, hogy a problémáikat a társasági adó csökkentésével fogják megoldani

– állt ki Starmer az üzleti szféra védelmében, arra utalva, hogy Liz Truss gazdaságpolitikája túlbuzgó, és még a vállalatvezetők sem tartják hatékonynak a toryk trickle-down, vagyis lecsorgó gazdaság elméletét.

Felkészültnek, fegyelmezettnek és koncentráltnak kell lennünk. Minden napot azzal kell töltenünk, hogy elnyerjük a britek bizalmát... Mert mint 1945-ben, 1964-ben, 1997-ben, ez is a Munkáspárt pillanata.

– jelentette ki határozottan.

Starmer beszéde során többször is visszautalt az 1945-es, 1964-es és 1997-es választást követő munkáspárti kormányokra. Szavai mind egy célt szolgáltak: felmutatták és éreztették, hogy a Munkáspárt egy kormányzó múlttal rendelkező, kormányzóképes szervezet, amely kész kezelni Nagy-Britannia kihívásait. És mik ezek a kihívások?

Beszédében Starmer nagy hangsúlyt fektetett a gazdaságra, illetve a zöldpolitikára.

Ezért vagyok ma olyan büszke arra, hogy elindíthatom a Green Posperity tervünket. Egy olyan tervet, amely az Egyesült Királyságot a zöld növekedés szuperhatalmává teszi. A terv megvalósításának motorja pedig egy olyan cél, amely a világ bármely nagyobb gazdaságát megelőzi: 2030-ra 100%-ban tiszta energiát fogunk termelni.

– jelentette be a történelmi célt Starmer.

Hatalmas nemzeti erőfeszítés. Olyan erőfeszítés, amely megduplázza Nagy-Britannia szárazföldi szélkapacitását, megháromszorozza a napenergiát, megnégyszerezi a tengeri szélenergiát, befektet az árapály-, hidrogén- és nukleáris energiába. Támogatja a szén-dioxid-leválasztást. Elkötelezi magát a zöld acélgyártás mellett. Új megújuló kikötők. Új gigagyárak. És szigeteljünk 19 millió otthont. És Ed Milibanddel és csapatával együttműködve gondoskodunk arról, hogy ez az energiaforradalom az ország minden részén energiát adjon

– vázolta a tervet az ellenzék vezetője.

Tehát a munkáspárti kormány első évében létrehozzuk a Great British Energyt. Egy új vállalatot, amely kihasználja a tiszta brit energiában rejlő lehetőségeket, mert ez a helyes a munkahelyek szempontjából, mert ez a helyes a növekedés szempontjából, mert ez a helyes az energiafüggetlenség szempontjából az olyan zsarnokoktól, mint Putyin. Igen, a Great British Energy köztulajdonban lesz

– folytatta a nagy bejelentést a Munkáspárt elnöke.

Nagy-Britannia meg fog birkózni a megélhetési válsággal. Nagy-Britannia visszakapja a jövőjét. Egy olyan országot, ahol a törekvés jutalomban részesül. Ahol a dolgozó emberek sikeresek lesznek. A jó erő a világban. Egy tiszta energiával rendelkező szuperhatalom. Egy igazságosabb, zöldebb, dinamikusabb nemzet. Ez az én elkötelezettségem önök felé. A következő munkáspárti kormány nemzeti küldetése. És a britekkel együtt - meg fogjuk valósítani

– zárta le beszédét.

Tavaly a Munkáspárt Tony Blair híres spin-doctora, Alastair Campbell úgy fogalmazott, hogy Keir Starmer sosem lesz olyan jó szónok, mint Barack Obama, de a brit politikus nagyon jó beszédet tartott Brightonban, és személyében egy magabiztos vezetőt látott. A mostani beszéd után kijelenthető, hogy a tavalyi ehhez képest egy vérszegény próba volt.

Valószínűleg Starmer nem lett jobb szónok, azonban kedvezően alakultak és kedvezően alakította a körülményeket, emellett pedig fontos vállalásokat is tett, célokat tűzött ki.

2021 márciusában Keir Starmer még Boris Johsonnál is népszerűtlenebb volt, 2021 májusában a Munkáspárt pedig nemcsak egy megalázó időközi választási vereséget szenvedett el Hartlepoolban - amely 62 év óta először választott meg tory képviselőt -, hanem az úgynevezett vörös falnál tartott helyhatósági választásokon is számos vereséget szenvedtek.

Idén júniusban már a Labour örülhetett egy időközi választáson: Wakefield körzetben a munkáspárti Simon Lightwood (47,9%) közel 18 százalékpontot vert a konzervatívok jelöltjére, Nadeem Ahmedre (30%). Wakefield is egyike volt a konzervatívok “szerzeményeinek” az előző parlamenti választás során, ezért a győzelem a Munkáspárt számára revansot, az egyre népszerűtlenebbé váló Boris Johnson számára pedig fájó nimbuszrombolást jelentett.

A párt egységes. Tizenkét éve nem vagyunk hatalmon, nem bírjuk tovább az ellenzékben töltött időt. Lehet egyszerre középen lenni és radikálisnak lenni

– mondta a párt baloldalának egyik vezető személyisége a Munkáspárt konferenciája előtt.

De mi a helyzet a Munkáspárt balszárnyával?

A Munkáspárt egy széles egyház

– jelentette ki még a tavalyi pártkonferencia után Keir Starmer, mikor felszólította a tagokat és a támogatókat arra, hogy egyesüljenek pártja programja körül a kormányra kerülés érdekében.

A párt baloldali szárnyának egyes tagjai szerint azonban egységbe kovácsolás helyett tisztogatás történt a szervezetben.

A párt konferenciáján Owen Jones publicista, a Starmer-féle vezetés kritikusa ezért több politikus is megkérdezett a párton belüli kohézióról, illetve a szervezet balszárnyához tartozók helyzetéről.

Barry Gardiner, Brent North munkáspárti képviselője leszögezte, hogy a Munkáspárt nem egy egyház, de hinni kell bizonyos értékekben, amelyekhez igaznak kell maradni. Úgy véli, szükség van a vitákra, azok előbbre visznek, azonban óvatosan kell megválasztani és lefolytatni ezeket, különben a közvélemény nem fogja értékelni őket.

Lloyd Russell-Moyle, Brighton Kemptown parlamenti képviselője úgy látja, a Munkáspárt vezetése paranoiás módon végez tisztogatást, amelynek olyanok is áldozatul esnek, akik valójában nem is adnak okot rá. A munkáspárti politikus elmondta: nem érzi biztonságban magát saját pártjában, ahol sosem volt ennyire rossz a közeg. Russel-Moyle megjegyezte, Ed Miliband vezetése idején érezte legjobban magát, akkor volt a legjobb a párt működése.

Az önmagát szocialistának tartó, Streathamet képviselő Bell Ribeiro-Addy szerint most is többféle látásmód van jelen a Munkáspártban, azonban a szervezet balszárnyán állóknak el kell ismerniük, hogy elveszítették a párton belüli vitát.

Szerinte a szocialistább felfogásúaknak nincs oka arra, hogy kilépjenek, és van esély arra, hogy a jövőben ismét többségbe kerüljenek a párton belül.

Egy új sikerkorszak kezdete?

A legutóbbi felmérések szerint a britek most már inkább egységes szervezetként tekintenek a Munkáspártra.

45%-uk szerint a Munkáspárt egységes, míg 30%-uk megosztottnak látja a szervezetet. Ez fordulatot jelent, mivel szeptember elején inkább megosztottnak látták a pártot: 49%-uk vélekedett így, és csak 25%-uk tartotta egységesnek a baloldali szervezetet.

Britons now tend to see Labour as a united party, by 45% to 30%.At the start of September they saw it as divided, by 49% to 25% https://t.co/n0e5xONVP2

— YouGov (@YouGov) October 5, 2022

A brit YouGov október 6-7. között készült felmérése szerint a Munkáspárt 52%-os támogatottsággal rendelkezik, 30 százalékponttal megelőzve a konzervatívokat, akik 22%-on állnak.

A Liberális Demokraták 9%-os, a Zöldek pedig 6%-os támogatottsággal rendelkeznek.

Azon kérdés esetében, hogy ki lenne a legjobb miniszterelnök, Keir Starmer: 43%-kal bír, míg Liz Truss csak 14%-on áll. A választók 39%-a nem tudja.

Which of the following do you think would make the best Prime Minister? (6-7 October)Keir Starmer: 43% (-1 from 28-29 Sep)Liz Truss: 14% (-1)Not sure: 39% (+2) https://t.co/eLQH0Bz8Uz

— YouGov (@YouGov) October 8, 2022

Érdemes megjegyezni, hogy az országos felmérésekből nem vonható le egyértelmű következtetés a várható választási eredményekkel kapcsolatban, hiszen a brit választási rendszerben nincs arányossági tényező, a képviselők egyéni választókörzetével jutnak a parlamentbe.

A New Statesman legfrissebb modellezése szerint, amennyiben most tartanának általános választást, a Munkáspárt 465 (+263), a Konzervatív Párt 83 (-282), a Libdemek 23 (+12), a többi párt összesen 79 képviselővel rendelkezne a House of Commonsban. A kormányzó többséghez legalább 326 parlamenti képviselőre van szükség. Az Electoral Calculus becslése alapján még nagyobb volna a Labour győzelme, szerintük 471 munkáspárti képviselő jutna be a parlamentbe, míg a konzervatívok csak 85 mandátumot sikerülne megszerezniük.

Összehasonlításképp: Tony Blair 1997-es földcsuszamlásszerű győzelmese folyamán 418 képviselőt juttatott a brit parlamentbe a Munkáspárt.

Nehéz megállapítani, hogy a Munkáspárt előnyös helyzete mennyiben a toryk, előbb Boris Johnson majd Liz Truss hibái, és mennyiben Keir Starmer vezetésének követkeménye, de egyértelműen kijelenthető: egy kormány elutasítottsága még nem jár automatikusan az ellenzék népszerűségének növekedésével, Starmer pedig egyelőre képes becsatornázni a konzervatívokkal elégedetlen választókat. Konszolidált, hazafias karaktere megnyugtató lehet azon választói csoportok számára, akiket taszított Jeremy Corbyn politikája vagy karaktere, esetleg mindkettő.

Amennyiben sikerül fenntartani a lendületet, vagy lent tartani a torykat, a Munkáspárt történelmi győzelemre készülhet 2024-ben.

Címlapkép forrása: Ian Forsyth/Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ