Megrázó képsorok az ukrajnai invázióról – Így látja egy orosz filmrendező Putyin háborúját

Az igazság megismerése

Ahogy az a Szabadság tűz alatt. Ukrajna szabadságharca című filmben is elhangzik, az ukrajnai háború lényegében az első nagy fegyveres konfliktus, amelyet mindennapi emberek mobiltelefonjukkal rögzítettek és rögzítenek, és a közösségi médiának köszönhetően szinte azonnal látható az egész világon. Elég csak megnyitni a Twittert, a TikTokot vagy a YouTube-ot, máris ömlenek ránk a frontvonalakon zajló harcokról vagy az ukrán települések elleni támadásokról készült, időnként sokkoló felvételek. Talán soha egyetlen háborút nem dokumentáltak olyan mértékben, mint Oroszország Ukrajna elleni agresszióját, mégis, a hamisítás, a manipuláció, az események torz keretezése olyan méreteket ölt, hogy egy tájékozott megfigyelő is nehezen vág utat a hazugságok között.

Az igazság megismerésének nincs királyi útja, de a tájékozódást segíthetik az olyan dokumentumfilmek, mint a Szabadság tűz alatt. Az orosz származású, de jelenleg az Egyesült Államokban élő rendező, Jevgenyij Afinyevszkij (Evgeny Afineevsky) és stábja több tucat szemtanúval és túlélővel interjúzott, ellátogatott a frontra, az oroszok által megtámadott és szétlőtt településekre, az óvóhelyekre, beszélt civilekkel és katonákkal, szülőkkel és gyermekekkel, pappal és újságíróval. Eredeti – részben mások, részben a film stábja által készített – felvételeket láthatunk a mariupoli Azovsztal üzemben elrejtőzött katonákról és civilekről, az ugyancsak mariupoli szülészetet, illetve színházat ért sokkoló támadásokról, melyekben rengeteg civil vesztette életét, a Bucsában és Irpinyben fekvő holttestekről, a szétlőtt lakóházakról, hidakról és templomokról.

A Szabadság tűz alatt szemtől szemben mutatja be a háború borzalmait, időnként nagyon megrázó felvételeken. Persze a háborúról nehéz úgy filmen beszélni, hogy nem tárul a szemünk elé a sokkoló valóság, és erre szükség is van ahhoz, hogy ne csak távoli eseményként gondoljunk a véres konfliktusra, ahol a halottak és sebesültek naponta közölt száma könnyen puszta statisztikává válik. Afinyevszkij filmjének azonban nem célja a sokkolás, és nem durva felvételek egymásutánját látjuk, hanem elsősorban emberi sorsokat, egyszerű ukrán lakosokat, akiknek egyik napról a másikra gyökerestől felfordult az életük, és semmivé lett minden, amiben addig éltek.