T-72 ukrán harckocsi donbasz
Globál

Nagyon csúnyán kikapott az orosz haderő, de a háborúnak nincs vége - Hogyan alakulhatnak az ukrajnai frontvonalak a zord téli hónapokban?

Ács Bence
Az elmúlt hónapok során az orosz csapatok két, egymástól távoli területen is visszavonulásra kényszerültek: először az északkeleti Harkiv megyében törték át brutális sebességgel az ukrán csapatok a frontvonalat, majd Herszon megyét hagyták el sietve az orosz katonák. Tekintsük át azt, hogy a front egyes szakaszain mekkora esély van egy újabb ukrán, vagy orosz áttörésre.

A könnyebb áttekinthetőség érdekében osszuk fel öt részre az ukrajnai frontszakaszokat. Északkeleten, a luhanszki frontra, attól délre a donyeckire, az ország középső részén a zaporizzsjaira, az ország déli területein pedig a Donyeck folyónál húzódó herszoni, és az aktuális harcokról távolabb elhelyezkedő krímire.

Az egyes frontvonalakon merőben eltérő helyzetekkel találkozhatunk mind a Kreml, mind pedig az ukrán hadvezetés nézőpontjábül, és minden területen más az esélye annak, hogy érdemben változzon a frontvonal helyzete.

Herszon: új területek Ukrajnának

Bár elsőre komoly arcvesztésnek tűnhet az, hogy az orosz csapatok a hónap elején kivonultak Herszon megye Dnyepertől nyugatra fekvő területeiről, a stratégiai realitások (nehezen biztosítható utánpótlás, rossz morál, gyenge felszereltség) tükrében az új védelmi vonalak kiépítése távolról sem tekinthető rossz lépésnek a Kreml részéről. A Dnyeper folyón átívelő Antonovszkij híd kocsiforgalomra fenntartott részét a visszavonuló oroszok, a vasúti hidat az ukrán tüzérség robbantotta fel, a Nova Kahovka mellett található híd pedig az ukrán HIMARS találatok következtében járművekkel járhatatlanná vált.

Maga a Dnyeper pedig kiváló védelmi vonalként szolgálhat: a déli szakaszán szabályozatlan, széles és mély folyó partját mocsaras árterek tarkítják, így a folyón való átkelési lehetőségek pontonhidak, vagy kétéltű járművek számára is meglehetősen korlátozottak.

Bár a folyó jobb partján nagy valószínűséggel jelentős mennyiségű ukrán katona állomásozik, arra, hogy egy nagy méretű hadművelet keretében hídfőállásokat építsenek ki a jelenleg oroszok által ellenőrzött partszakaszon, meglehetősen kicsi az esély. Az Ukrajna által nagy számban alkalmazott BMP-szérián kívül meglehetősen kevés kétéltű járművel rendelkeznek, a pontonhíd pedig hiába telepíthető rendkívül gyorsan, ez a feladat jóval nehézkesebb akkor, ha a part egyik oldaláról folyamatosan lövik a vízben tevékenykedő utászokat.

A fentiektől függetlenül vannak hírek arról, hogy a Dnyeper deltája környékén, valamint az attól nyugatra húzódó Kinburn-félszigeten ukrán csapatok tűzharcba keveredtek a védekező orosz egységekkel, biztosra vehetjük azt, hogy ezek az egységek kis méretűek, feladataik valószínűleg a felderítésre, és a szabotázsakciókra korlátozódnak.

Ahhoz, hogy az ukrán erők brutális veszteségek nélkül tudjanak átkelni a Dnyeperen, lényegében az oroszok „segítsége” szükséges, azaz az, hogy kellő mélységben vonuljanak vissza a folyó partjától ahhoz, hogy az ukrán erők komolyabb áldozatok nélkül kiépíthessék hídfőállásaikat.

Arról, hogy az orosz erők pontosan milyen távolságra ásták be magukat a partvonaltól, eltérő információk állnak rendelkezésre, ugyanakkor az ukrán hadvezetés nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy számításaik szerint a folyamatos tüzérségi támadások elől előbb vagy utóbb hátrébb fognak húzódni az orosz egységek (vélhetően ezen elképzelés alapján hangoztatja Kijev egyre gyakrabban azt, hogy közeleg a Krím-félsziget felszabadítása).

Amennyiben azonban az oroszok szilárd védelmi vonalakat tudnak kiépíteni a térségben, és ezeket meg is tartják, úgy alacsony a valószínűsége egy sikeres ukrán átkelésnek. Moszkva számára a háború legnagyobb katasztrófáját eredményezné az, ha ezeket a védelmi állásokat is feladná, hiszen innen már csak Melitopol, valamint a Krím irányba tudnának visszavonulni.

Krím-félsziget: a kiemelt célpont

Röviden érdemes eljátszani azzal a gondolattal, hogy a kíméletlen tüzérségi támadások hatására az orosz csapatok feladják Herszon megye még irányításuk alatt álló részeit, és visszavonulnak az egyébként szintén kiválóan védhető félszigetre.

Egy gyors pillantást vetve a térképekre megállapíthatjuk, hogy a 2014 óta orosz fennhatóság alatt álló területre mindössze két, rendkívül keskeny, mocsaras földnyelven keresztül lehet bejutni, egy ilyen szűk területre koncentrált ukrán támadás pedig az ukrán csapatok szemszögéből könnyen végződhet katasztrófával.

Ugyanakkor a félsziget jellegnek van egy rendkívül komoly hátulütője is: a Kercsi-szoroson átívelő híd megrongálódását követően a terület ellátása döntően vízi úton valósul meg, amennyiben pedig az ukrán erők mind Armjanszk, mind pedig Mikolajivka irányából el tudják vágni a félsziget szárazfölddel való összeköttetését, úgy elképzelhető, hogy ki tudják éheztetni a területen állomásozó orosz erőket.

Zaporizzsja: a szürke zóna

A Zaporizzsja városától délre és délkeletre elhelyezkedő frontszakasz hónapok óta a háború egyik legcsendesebb területe. Sem az ukrán, sem pedig az orosz csapatok nem hajtottak végre komolyabb hadműveletet a térségben, pedig a régió komoly lehetőségeket kínál.

Amennyiben az ukránok kellő mennyiségű katonát, és hadianyagot tudnak felhalmozni ezen a területen, úgy kísérletet tehetnek egy déli irányú offenzívára Melitopol, és a tengerparti Bergyanszk városok irányába. Egy ilyen hadművelet sikeressége esetén elvághatják a Herszon megyében állomásozó orosz erőket a szárazföldi utánpótlási vonalaktól, valamint közelebb kerülhetnek mind a Krím-félsziget, mind pedig az Oroszország által rendkívül heves harcok árán elfoglalt Mariupol városának visszafoglalására, ugyanakkor egy ilyen támadás rendkívül komoly veszélyekkel is jár.

A kevés rendelkezésre álló információ alapján elmondható az, hogy az oroszok megkezdték a déli frontszakasz megerősítését, ennek állapotáról azonban jelenleg lehetetlen pontosabb tényeket közölni.

Amennyiben az ukrán csapatoknak sikerülne ezt a védelmi vonalat áttörni, úgy a területnyereség ellenére is „vesztesen” jöhetnek ki az akcióból, ugyanis a Donyeck megyében állomásozó orosz erők így keleti irányból könnyedén oldalba támadhatják a dél felé haladó ukránokat.

A Bergyanszk és Melitopol felé irányuló ukrán offenzíva ötlete korántsem halva született, ugyanakkor addig, amíg nem tudnak jelentős mennyiségű hadianyagot felhalmozni a térségben, addig kicsi a valószínűsége annak, hogy rászánnák magukat a rendkívül veszélyes manőverre. Igaz az, hogy a herszoni sikerek jelentős mennyiségű hadi- és emberanyagot felszabadítottak, messze nem biztos az, hogy ez elég lenne egy ilyen széles frontszakaszon történő támadás kivitelezésére.

Donyeck: az erőd

Az ukrajnai harcok délkeleti frontvonala meglepően közel húzódik a szakadár „Donyecki népköztársaság” határához, a háború elején pedig véres harcok folytak a megyében, Ukrajna ugyanakkor még a zaporizzsjaihoz képest is „elhanyagolja” mostanában a megye 2014 előtt is orosz megszállás alatt álló részeit.

Ennek a döntésnek egyébként meglehetősen egyszerű oka van:

Kijev a 2014-ben kirobbant donyecki és luhanszki felkelések óta számít a térségből érkező támadásra, így az elmúlt 8 évet azzal töltötték, hogy a térséget kellően megerősítsék.

A nyugati elemzők szerint ez az ukrajnai front azon szakasza, ahol az orosz erőknek a legnagyobb emberáldozatokkal járna egy komoly offenzíva megindítása.

Az említett emberveszteségeknek jó indikátora az, hogy a Donyeck városától északra található Bahmutot az orosz egységek szinte folyamatosan támadják, és már az ukrán hadvezetés is öngyilkos akcióként értékelte ezeket a műveleteket.

Az ukrán erők ironikus módon hasonló problémával találnák szembe magukat akkor, ha ők kísérelnének meg egy keleti irányú offenzívát: Donyeck Ukrajna egyik legnagyobb városa, az utcai harcokat pedig értelemszerűen igyekszik kerülni az ukrán hadvezetés, hiszen brutális emberáldozatokkal járna, a tüzérség oldaláról fennálló előnyüket pedig kevéssé tudnák kihasználni.

A harctéri realitások alapján kijelenthető az, hogy a harcoló felek a közeljövőben nem fognak érdemi áttörést kierőszakolni a térségben. Az egymással szemben álló, jól kiépített védvonalak áttöréséhez olyan mennyiségű hadianyagra van szükség, amit sem Kijev, sem Moszkva nem tud nélkülözni a harctér más pontjain.

Luhanszk: a nagy lehetőség

Az ukrán csapatok harkivi offenzívája mind a nyugati sajtót, mind az orosz hadvezetést hatalmas meglepetésként érte. Az ukrán katonák hetek alatt felszabadították harkiv megye oroszok által megszállva tartott területeinek döntő részét, mitöbb, a napokban Moszkva is elismerte, hogy az ukrán csapatok betörtek a szakadár „Luhanszki Népköztársaság” területére is.

Az oroszok a hírhedt Wagner zsoldoshadsereg vezetésével már októberben nekiláttak a sokak által Wagner-vonalnak nevezett lövészárokrendszer kiépítéséhez, melynek feladata a Liman felé, keleti irányba, valamint a Szeverdonyeck-Liszicsanszk felé délkeleti irányba előretörő ukrán egységek megállítása, az erre irányuló törekvéseket pedig bizonyos mértékű siker övezte.

Az ukrán erők az elmúlt időszakban sokat veszítettek a lendületükből a térségben, a napi több tucatnyi felszabadított településről szóló híradások elapadtak, azt azonban biztosra lehet tudni, hogy mind az ukrán, mind pedig az orosz csapatok igyekeznek kisebb támadó műveletekkel kifürkészni az ellenség gyenge pontjait.

Bár biztos információk egyik haderő eloszlásáról sem állnak rendelkezésre, valószínűsíthető az, hogy ebben a régióban koncentrálódik a legtöbb ukrán katona, és az orosz csapatok, elsősorban a Wagner zsoldosai is jelentős számban állomásoznak a környéken.

Az építés alatt álló Wagner-vonal ugyanakkor az eddig nyilvánosságra került információk alapján közel sem az ukrajnai hadszíntér Maginot-vonala. A különféle fotók, videók és műholdfelvételek alapján a lövészárokrendszer alig néhány kilométer hosszú, több pontján elnagyolt, rosszul megtervezett, ráadásul a megerősítésére szolgáló gyorstelepítésű betonbunkerek is kifejezetten rossz minőségűnek tűnnek.

Kérdéses mindemellett a Wagner-csoport katonáinak harcértéke is: Putyin magánhadserege az esetek nagy részében kevésbé elavult felszereléssel vonul harcba, mint a térségben tevékenykedő reguláris orosz csapatok, illetve milíciák, a zsoldosok egy része pedig rendelkezik valamiféle harctéri tapasztalattal, ugyanakkor

az elmúlt hónapok fejleményei bebizonyították azt, hogy a Wagner jelentősen kevésbé hatékonyak a jól képzett, és jól felszerelt ukrán alakulatokkal szemben, mint például a katonai tapasztalattal ritkán rendelkező szíriai lázadókkal szemben.

A fentiek fényében a luhanszki régióban a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy az ukrán erők megpróbálkozzanak egy komoly offenzívával.

Be nem látható tényezők

A kínálkozó lehetőségektől függetlenül valószínű az, hogy a tartós fagy beálltáig egyik fél sem fog megkísérelni egy komolyabb offenzívát, történelmi tapasztalat ugyanis az, hogy az ukrajnai sártengerben az ilyen jellegű műveletek általában katasztrófába torkollanak.

Kérdéses mindemellett az, hogy az alacsony morál, a gyenge felszereltség, valamint a magas veszteségek mellett a mozgósított katonákkal feldúsított orosz haderő képes-e még egyáltalán offenzív műveletekre, ahogyan az is, hogy Kijev a harkivi és herszoni bravúrok után képes lesz-e harmadszor is meglepni az elemzőket, és egy új frontszakaszon is látványos sikereket elérni.

Címlapkép: ukrán T-72-es harckocsi Donyeck megyében. Forrás: Diego Herrera Carcedo/Anadolu Agency via Getty Images

Csanyi Sandor Prima Primissima 2022
kina-karanten-koronavirus-covid-19
forint euró
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Díjmentes online előadás
December eleji részvénymustra, aktualitások, grafikonok, értékeltségek.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Könyvelő munkatárs

Könyvelő munkatárs
2022. november 30.
Agrárszektor Konferencia 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
ukrán tarack ukrajna háború fegyveres erők fegyverek oroszország orosz