Több mint százéves legendás fegyvert vetnek be Ukrajnában, amely százezrek haláláért felelős - De miért használják még mindig?

A szerkezet, amivel hatékonyabban vágják el egymás torkát

A géppuska előfutárának tartott Kosztka-féle sorozatlövő fegyver tervezete már a magyar szabadságharc alatt megfogalmazódott Kosztka Károly szabadságharcos feltalálóban. A legendás fegyverből, amely egyesek szerint az orosz beavatkozást is feltartóztatta volna, végül csak 1854-ben készült egy kicsinyített modell, amely ma egy szentesi múzeumban látható.

Az első, működőképes géppuskát Dr. Richard J. Gatling 1862-ben szabadalmaztatta. A Gatling-géppuskánál azonban egy kurbli segítségével mozgatta a csöveket a személyzet, így ez csak ismétlőfegyvernek minősül, nem pedig automata fegyvernek.

A születőfélben lévő iparág igazi alapkövét a különleges életutat bejárt feltaláló, Hiram Stevens Maxim tette le az első, automata gyorstüzelésű fegyver létrehozásával. A történet szerint, 1881-ben egy európai útja során találkozott egy ismeretlennel, akinek arra panaszkodott, hogy találmányai nem keresettek, mire az ismeretlen azt mondta neki:

Olyan szerkezetet kéne terveznie, amivel az európaiak hatékonyabban vághatják el egymás torkát!

Ezt követően Maxim 1884-ben mutatta be első géppuskáját, amely a kilőtt töltény energiáját felhasználva lökte ki a csőből az elhasznált üres hüvelyt, majd töltötte be a helyére az újat. Tette mindezt nagyjából egy tizedmásodperc leforgása alatt, így

a fegyver első prototípusa percenként nagyjából 600 golyót volt képes kilőni.

A brit Vickers fegyvergyár látott fantáziát a dologban, és közös céget létrehozva kezdte gyártani a géppuskákat. A fegyver pedig elindult világkörüli hódító útjára és az 1890-es évek végétől minden európai hadseregben rendszeresítették a géppuskákat.

Vérengzés a csatatereken

A géppuskát a britek már 1893-tól bevetették afrikai háborúikban – és a gyarmati hódítás utolsó nagy fázisának és a könnyed mészárlás szimbolikus eszközévé vált. Németország az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban figyelte meg az új fegyvertípus hatékonyságát. Az első világháború kirobbanásakor a Német Császárság hadereje volt a legjobban ellátva a saját fejlesztésű, de a Maxim-géppuskán alapuló Spandau (MG 08) nehéz-géppuskával. Ezredenként hat löveg jutott, összesen 4411 darab MG 08 állt szolgálatban.

A géppuska pusztító tűzereje miatt a gyalogsági- és lovasrohamok lényegében teljesen hatástalanná váltak, ez pedig nagy részben hozzájárult a konfliktus során kialakult, áldozatok millióit követelő állóháborúhoz. A fegyverrendszerrel kapcsolatos fejlesztések és gyártási kapacitás minden országban felgyorsult: a Német Császárságban a könnyebb, mindössze 20 kilogrammos módosított MG08/15-ből 130 ezer darabot gyártottak, és 1918-ra már századonként 6 gépágyú (ezredenként 72) állt rendelkezésre.

A Spandau géppuskák legnagyobb „teljesítményére” 1916. július 1-jén, a somme-i csatában került sor, amikor a tüzérségi előkészítést követően megmaradt

néhány gépágyú 21 ezer brit katonát mészárolt le egyetlen nap leforgása alatt.

Őskövületek, vagy értékes harci felszerelések?

A most zajló ukrajnai háborúban nem csak az olyan szupermodern fegyverek első háborús tesztelése zajlik, mint a Delta rendszer, a norvég-amerikai NASAMS, a német IRIS-T, az amerikai HIMARS vagy a felderítő és csapásmérő drónok használata, hanem néhány évtizedes, vagy akár egy évszázados fegyverek is újra előkerülnek. Oroszország és Ukrajna ugyanis az 1960-as és 70-es években gyártott, a hidegháború idején tervezett, majd később gyártott szovjet fegyvereket használ, bár időről-időre régebbi, modernizált relikviák is előkerülnek.

A háborús felvételeken előkerült már második világháborús PTRD tankelhárító puska,  (modernizált) MG42-es könnyű géppuska, vagy az első világháborús Moszin puskák. Az alábbi felvételen egy egész gyűjteményt mutatnak be ilyen típusú fegyverekből.

December elején már az oroszok is közzétettek több propagandavideót arról, hogy egy első világháborúban fénykorukat élő acélmonstrumot, egy páncélvonatot is a frontra vittek. Az orosz páncélvonatok nem teljesítenek hagyományos értelemben vett frontszolgálatot, feladataik közé inkább az ellátóvonatok kísérése, a sínek javítása háborús övezetekben, aknamentesítés és a fontos logisztikai pontok védelme tartozik.

Az orosz védelmi minisztérium felvételein is aknamentesítési munkálatok közben látható a vasúti acélmonstrum, bár a megfelelő védelem nélküli (20 milliméteres páncélzat, 23 milliméteres ikerágyú), könnyen felderíthető (150 méter hosszú), kötött pályás eszköz könnyen az ukrán precizíós csapás áldozatává válhat.

Az egyik, máig szolgálatot teljesítő fegyver, amit mindkét fél hadereje alkalmaz, az a Pulemyot Maxima 1910 nehéz-géppuska (M1910), amelyet a cári hadseregben rendszeresítettek az első világháború alatt, de később a Vörös Hadsereg is bevetette az orosz polgárháborúban és a második világháborúban is.

Az M1910-es automata géppuskák ténylegesen az eredeti Maxim-géppuska alapján készültek. A cári Oroszország Németországtól és Nagy-Britanniától szerezte be ezeket a fegyvereket, amelyek az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban igen hatékonynak bizonyultak, ezt követően született döntés az oroszországi gyártásukról, ami 1910-ben kezdődött meg.

Bár az M1910-es 68 kilogrammos súlyával sokkal nehezebben szállítható, mint a legtöbb modern fegyver, tűzereje pedig messze elmarad a mai fegyverektől, „mindössze” 600 lövést ad le percenként, van benne valami, ami egyedülállóan alkalmassá teszi és egyben korlátozza is a modern hadviselésben való használatra: ez pedig a vízhűtés.

Ukranian troops defending Mariupol using the historically legendary Maxim M1910 machine gun inside Azovstal. #RussianUkrainianWar

— WAR (FOOTAGE) May 21, 2022

Az M1910-eshez hasonló 7,62 mm-es lőszerrel tüzelő modern géppuskák ugyan könnyebbek és mobilisabbak, de nincs vízhűtésük, és a folyamatos, akár egy percig tartó tüzelés olyan túlmelegedést okozhat, ami a csövük deformálódásához vezethet. Ezért csak rövid sorozatlövéseket lehet leadni velük, és a kezelőiknek esetleg tartalék csövet kell maguknál tartaniuk, hogy a túlmelegedés okozta károsodás esetén cserélhessék őket.

Ezzel szemben az M1910 „testvérével”, a .303-as Vickers gépágyúval kapcsolatban már 1916-ban feljegyezték, hogy a brit hadsereg hat ágyúja tizenkét óra alatt közel egymillió lövést adott le a High Wood-i előrenyomulás támogatására - ez az akció a somme-i csata része volt. Kiterjedt kutatásokkal és egy ilyen teljesítmény logisztikai követelményeinek kiszámításával sikerült megállapítani, hogy ez nem történt meg, és „csak” 99 500 lövést adtak le. Az alábbi videón egy ilyen Vickers harctéri tesztje látható, miközben 750 töltényt lő ki.

Az M1910 csöve, csakúgy mint az összes világháborús nehéz-géppuskáé vízhűtéssel van ellátva, amely lehetővé teszi, hogy a géppuska hosszabb ideig folyamatosan tüzeljen. Feltéve természetesen, ha van elegendő víz-utánpótlás (akár hó is), amire a most következő téli háborúban nagy esély van. A vízhűtés nyújtotta előny azonban egyben hátrányt is jelenthet a frontvonalon: vízhiány esetén gyorsan felmelegedik a cső, s a modern fegyverekkel ellentétben ennek cseréje nehézkes feladat.

Egy 2012-es jelentés szerint Ukrajnában 35 ezer darab M1910-es volt raktáron, amit mind 1920 és 1950 között gyártottak. Ezek közül azonban alig néhányat használtak az ukrajnai háború kitörése óta. A fegyver nem tartozik az alapfelszereléshez, de kérésre rendelkezésre bocsátják. Vagyis, az ukrán oldalon inkább "kedvtelésből", illetve kiképzési célokra, mintsem szükség vezette okokból, és nem a modern fegyverek helyettesítésére használják a Maxim géppuskákat,

szemben a szakadár Donyecki Népköztársasággal, ahol a tényleges fegyverhiány vezetett a több évtizedes, akár évszázados fegyverek használatához.

: Tachankas of the Ukrainian army - a Maxim M1910/30 7.62x54R machine gun installed on a Soviet LuAZ-969 amphibious vehicle and operated by the Territorial Defense of . TDF units are usually badly mechanized, so this is a way to increase firepower. #Ukraine

— (Ukraine) May 25, 2022

Egy ukrán katona egy 2016-ban készült interjúban kijelentette, hogy a fegyver egy kilométeres körzetben nagy pontosságú, és három kilométeres körzetben is hatékony. A fegyverszakértők ezzel szemben kiemelik, hogy a pontossága egyáltalán nem közelíti meg a modern fegyverekét, egy kilométerről legfeljebb egy teherautót lehet eltalálni, egyes katonát célzottan semmiképpen. Három kilométerről maximum egy kisebb falura lehet véletlenszerű csapást mérni.

Az M1910-esek egy részét ennek ellenére modernizálták is, a közösségi médiában olyan képek is keringtek, amelyeken az évszázados géppuskákat modern elektronikus vörös pont célzókészülékkel szerelték fel. A fegyverekre más konfliktusövezetekben, például Szíriában és Vietnamban is akadtak példák, és rendre felbukkannak a háborúkban kisebb számban, főként a fegyverhiány miatt,

de valójában a modern felszereléssel rendelkező hadseregekben már a hetvenes években kivonták a szolgálatból.

MadMax Steampunk LMG in Ukraine Twin linked 7.62mm Russian made PM M1910 machine guns (from 1910-1945 !) fitted with Red Dot sight pic.twitter.com/Vw62WOeqXP

— Harry (Boone) March 26, 2022

A címlapkép illusztráció. A címlapképen egy ukrán katona látható DShK géppuskával. Címlapkép forrása: Gaelle Girbes/Getty Images