unió lőszer uniós lőszerbeszerzés
Globál

Miről szól valójában az uniós lőszerek körüli vita?

Pár hisztérikusabb reakciót hallva az gondolhatnánk, az EU holmi jelentéktelen belső civakodás miatt felelőtlenül késlelteti az ígért lőszerszállítmányt, melyre Ukrajnának égető szüksége volna. Nos, ebből mindössze az utolsó megállapítás igaz: Kijev valóban fogytán a muníciónak. De egyrészt nem az uniós huzavona okoz késést a mostani szállításokban, másrészt minden, csak nem jelentéktelen a vita, harmadrészt felelőtlenség pont a dolog annyiban hagyása volna. Amikor ugyanis a hírbeszámolók szerint hetek óta csupán „néhány részlet kisimítása maradt csak hátra”, az nem másra utal, mint egy jó pár évtizede függőben tartott politikai-stratégiai dilemmára.

Az ukrán lőszerkérdés kapóra jön

Mindenekelőtt érdemes tisztázni a téteket: a közös lőszervásárlás ügye az EU fegyverzetpolitikai lendületvételének része, ez pedig az egyik legfőbb pillére volna annak az „európai stratégiai autonómiának”, amivel nemrég Macron francia elnök borzolta a kedélyeket. Vagy ellenkezőleg: annak pont, hogy a legfőbb kerékkötője. Attól függően, hogy milyen szabályokat sikerül most átverekedni benne. Olyanokat, melyek alapján az uniós adófizetők közös pénze szigorúan csak Európán belül, az itteni ipar-foglalkoztatás-technológia fejlesztésére költhető el, avagy olyanokat, melyek szerint amíg azt veszünk belőle, amit akarunk, mindegy, hogy a pénz hova megy és kihez. Az „akarunk” itt nem vonatkozik feltétlenül mindenkire. A dolog lényege tudniillik, hogy a közös bödönbe betett összeg elköltésében az egyes, netán vonakodó tagállamoknak utána már se beleszólásuk, se vétójoguk ne legyen. A lengyelek által vezetett többség ezt próbálja most elérni, mondván: elfogadhatatlan szőrszálhasogatás a követelés, miszerint a közös pénz mindenképp az európai iparba menjen, az EU-ban most ehhez nincs elegendő gyártókapacitás, a csatatéren pedig az ukrán katonák fizetik meg a francia akadékoskodás árát.

Ám több ponton sántít az eszmefuttatás. Semmi nem akadályozza ugyanis azokat az országokat, akik mielőbb lőszert szállítanának Ukrajnának, hogy a saját pénzükből EU-n kívüli gyártóktól beszerezzék Kijev számára azokat. Ezt megtehették volna akár tegnapelőtt. De úgy tűnik, annyira azért mégsem „életbevágóan sürgős” az ügy. Két dolog láthatóan fontosabb a számukra. Először is, hogy saját maguknak ne kerüljön túl sokba: a közös EU-büdzséből finanszírozás lényege, hogy mindenki állja a cechet, magyarán azok is, akik alapból nem értenek egyet a tervvel. A másik megfontolás pedig, hogy még véletlenül sem szeretnék ezt a ragyogó alkalmat veszni hagyni. Ha ugyanis most a jóérzésre, sürgősségre, megmentendő ukrán életekre apellálva sikerül ezt keresztülvinni, akkor a sarkalatos ponton – ti. hova megy a közös uniós pénz, kívülre vagy az EU-ba – függőben levő megannyi más dossziéban (egyéb fegyverbeszerzések, kvantumtechnológia, chipek, szuperszámítógépek) már szinte nyert ügyük van. Márpedig sokan hosszú évek óta ezen dolgoznak:

előbb az uniós autonómia-elképzelések ellehetetlenítéséért, majd azok felhígításáért („nyitott autonómia”) szálltak-szállnak síkra.

Gubancok a narratívában

Március közepén, amikor az EU-tagállamok bejelentették, hogy két milliárd euró értékben juttatnak Ukrajnának lőszereket, rögvest fel is osztották három „pillérre” a teendőket, remélve, hogy így talán kezelhetőbbek lesznek. Az első semmi forradalmian újat nem hozott, az Európai Békekeret (EPF) elnevezésű közös perselyből már egy éve visszaigényelhetik az Ukrajnának adományozott hadianyagok árának jelentős részét a tagállamok. Vagyis semmi nem fogta vissza őket, hogy saját készleteikből annyit adjanak Kijevnek, amennyit csak akarnak, s azután benyújtsák a számlát a kollektívának. A második „pillér” újdonság, ennek lényege, hogy a gyorsan apadó tartalékok pótlását a tagállamok összefogva, közös beszerzéssel oldják meg. Itt jelenik meg a közös pénzből „vajon a saját európai cégeinket finanszírozzuk-e avagy a vetélytársaikat” vita. S ehhez kapcsolódik némileg a harmadik „pillér” is, nevezetesen a Bizottság nemrég bejelentett döntése, miszerint máris 500 millió eurót különít el a kontinensen meglévő gyártókapacitások felturbózására.

Időközben érdekes – és tanulságos – kommunikációs csetepatékra kerül sor mindhárom pillérben. Az ipari képességek kapcsán például egyesek azt ismételgetik, hogy azok sehol nincsenek a szükségeshez képest, mások – köztük a belső piacért felelős francia EU-biztos Thierry Breton – azt hangsúlyozzák, hogy az Európában meglévő infrastruktúra és potenciál semmivel sem kevesebb, mint bárhol máshol, s csupán a politikai szándék hiányzik a beizzításához. Ami az EPF-et illeti, március végén a brüsszeli Politico az egyik legtöbbet és leghangosabban adományozó Észtország példájával rántotta le a leplet a gyakorlatról, miszerint egyes tagállamok a régi, jócskán elavult képességeiket küldik Kijevnek, majd a helyettük beszerzett korszerű eszközök árával nyújtják be a számlát a közösbe. S hogy mi volt erre Tallin válasza? A Politico úgymond Ukrajna támogatását sodorja veszélybe „rosszindulatú rágalmazásaival”.

Hasonlóan bejáratott fordulatokat alkalmazott az ukrán külügyminiszter is, amikor úgy döntött, beleszól a közös lőszer-beszerzésről folyó, a francia vétón átmenetileg megakadt vitába. Dmitro Kuleba egyrészt leckét adott Macron elnöknek „stratégiai autonómiából” (melynek szerinte a legjobb bizonyítéka az volna, ha Párizs a közös beszerzésekben a „nyitott” opció elfogadásával… lényegében rábólintana az autonómia kézzelfogható alapjainak likvidálására). Másrészt nyomatékosította, hogy „az EU tétlenségének árát Ukrajnában emberi életekben mérik” (bár a közös beszerzés jellegéből adódóan több időt igénylő megoldás, mellyel a lőszerek legjobb esetben is csak hónapok múlva érkeznek, s a mikéntjéről szóló vita egy pillanatig sem akadályozza az EU-tagállamokat abban, hogy a frontra lőszereket küldjenek).

Precedens lesz, de mire?

Uniós fegyverzeti téren jelenleg több szálon és rohamtempóban zajlanak az események, s ez minden, csak nem véletlen. Az ukrán háború következtében a védelmi szektort korábban övező gyanakvás és vonakodás szertefoszlott, hirtelen eurómilliárdok repkednek, s mindenki tisztában van vele:

a mostani felfordulás közepette sietve hozott döntések szabják meg hosszú távra a kereteket.

A lőszerkérdés sajátossága, hogy a költség-visszatérítéstől a közös beszerzésen át a termelőkapacitás-fejlesztésig szinte valamennyi uniós hadiipari dossziét érinti. Az itt született megoldások tehát közvetlenül lecsapódnak az EU fegyverzetpolitikájának egészében – azon keresztül pedig útmutatóul szolgálnak majd a többi stratégiai terület kezeléséhez is. Az uniós egyeztetések egyik jellemzője, hogy ha egy kritikus kérdésben egyszer nagy nehezen sikerül mindenki számára elfogadható kompromisszumra jutni, akkor azt utána a hasonló dilemmát felvető helyzetekben lehetőleg szóról-szóra átveszik, senki nem óhajt ugyanis újabb vég nélküli tárgyalás-maratonokat futni.

Magyarán a lőszerkérdés kapcsán érvényre jutó formula – a közösbe dobott uniós pénz csak az EU-n belül költhető-e el, avagy bárhova mehet, netán valamilyen százalékos arány szerint juttatható belülre illetve kívülre, s pontosan milyen kritériumok alapján számít egy gyártó cég bentinek vagy kintinek – jó eséllyel sokszor visszaköszön majd. Stratégiai kérdésekben a viták zöme eddig szinte mindig ezen a ponton futott zátonyra. A helyzet ezúttal annyiban egyedi, hogy mindkét tábor úgy véli: a körülmények neki kedveznek, most kell a dolgot dűlőre vinni. Az egyik – a lengyel-balti szárny vezette többségi – vonal szerint a források fogytán, az idő szorít, az európai védelem pedig így is, úgy is külső (amerikai) garanciára szorul, felesleges autonómiáról ábrándozni. A pragmatikus, költséghatékony opciót kell tehát választani. A franciák vezette kisebbség szemében viszont az elmúlt pár év sorozatban mutatott rá: az egyetlen felelős út a hosszú távra, geopolitikában gondolkodás, annak pedig egyik kulcseleme a stratégiai önellátás.

Bármi lesz is a mostani körök eredménye, érdemes tüzetesen elolvasni az apróbetűs részeket. Emlékeztetőül: huszonöt éve, az európai védelempolitika útnak indításakor csak úgy sikerült „átlépni” a két oldal (a francia, s az akkor még a britek által vezetett többiek) közötti alapvető nézetkülönbségen, hogy a végleges dokumentum francia, illetve angol nyelvű változata a legkritikusabb ponton egymással ellentétes jelentést hordozott egyetlen darab, rafináltan elhelyezett vesszőnek köszönhetően.

Már akkor is az autonómia-dilemma miatt volt szükség ilyen mesterkedésre, a két tábor pedig láthatóan azóta sem jutott közös nevezőre.

EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.

Az írás a szerző saját szakmai véleményét tartalmazza, s nem feltétlenül tükrözi a Foreign Policy Research Institute, valamint a Portfolio szerkesztőségének álláspontját. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait avelemeny@portfolio.hucímre. A Portfolio Vélemény rovata azOn The Other Hand. A megjelent cikkekittolvashatók.

Címlapkép: Getty Images

dollár deviza árfolyam
fed kamat inflacio federal reservve
GettyImages-171721306
kínai megfigyelés, kínai titkosszolgálat, kínai elhárítás
budapest belgrád
4iG_Irodahaz_Montevideo
Meghiúsulhat a nagy európai akkumulátorterv

Kiszámoló Miért nő a GDP?

A GDP mérőszámát, ahogy ma ismerjük, 1934-ben alkották meg és a híres Bretton Woods-i konferencián fogadták el...

2023. június 7.
Portfolio Property X 2023
2023. június 8.
Portfolio Balaton Business Forum 2023
2023. június 1.
Financial IT 2023
2023. június 6.
BUDAPEST - Pörgessük fel együtt a hazai KKV szektort!
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Szenior ügyfélkapcsolati koordinátor

Szenior ügyfélkapcsolati koordinátor

Sales manager

Sales manager
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Könyvajánló
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
Ez is érdekelhet
ukrajna háború orosz ukrán tank harcok csata összecsapás