Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Az izraeli katonai erőfeszítések mellett két további szempont is meghatározza majd Gáza jövőjét:
- a palesztin belpolitika
- és az arabközi viszonyok.
Papíron a palesztin területeket a Palesztin Hatóság (PH) hivatott irányítani, amely ugyanakkor a Hamász hatalomátvétele óta kiszorult a Gázai övezetből, és jelenleg csak Csiszjordániát igazgatja. A szervezet kormányképességét rengetegen vitatják (maguk a palesztinok is), ezért kétséges, hogy tudná-e irányítani a háború utáni újjáépítést. Ráadásul a palesztin ügy mindig is az arab államok közötti versengés részét képezte, és nincs ez másként a mai konfliktus kapcsán sem.
Gáza jövőjét tehát három szempontból érdemes vizsgálni:
- Izrael,
- a Palesztin Hatóság
- és az arab államok szemszögéből.
Persze az ügy az egész nemzetközi közösségre hatást gyakorol, de a külső szereplők (beleértve az Egyesült Államokat vagy az ENSZ-t) inkább csak közvetetten tudnak beleszólni, érdemi befolyásuk (vagy politikai akaratuk) korlátozott az ügyben.
Homályos izraeli vízió
Sokáig az izraeli kormány adós maradt a háború utáni rendezéssel kapcsolatos víziójával, amit sokan a háborús erőfeszítésekkel, mások a stratégiai gondolkodás hiányával magyaráztak. Végül Joav Gallant védelmi miniszter januárban beszélt részletesebben az izraeli elképzelésekről, ezt követően pedig Benjamin Netanjahu kormányfő 2024 februárjában hozta nyilvánosságra annak egyes részleteit. Ezek alapján
- Gáza nem kerülne teljesen izraeli katonai megszállás alá, de az izraeli hadsereg időbeli korlátok nélkül fenntartaná a területen a műveleti szabadságát – tehát azt csinálna, amit akarna.
- Továbbá a mai Gázai övezet határán létrehoznának egy ütközőzónát, amely jobban elválasztaná a területet a környező izraeli településektől. Egyes hírek szerint ennek az ütközőzónának a kialakítása már el is kezdődött.
- Emellett az egyiptomi-gázai határszakaszt is katonai irányítás alá helyezné az izraeli kormány, az egész területet pedig szinte teljesen demilitarizálná.
A politikai kormányzást a Netanjahu-terv nem adná vissza a Palesztin Hatóságnak, inkább olyan (Izrael által jóváhagyott) helyiekre bízná, akiknek nincs közük a terrorizmust támogató szereplőkhöz, ami az izraeli értelmezésben gyakorlatilag az összes nagyobb palesztin frakciót kizárná. Ugyanakkor egyes területeket, például az oktatást és a vallási ügyeket izraeli befolyás alatt tartaná, ezzel csökkentve a radikalizáció mértékét a területen.
Az izraeli tervekkel sok szempontból nehéz mit kezdeni. Egyrészt az sem világos, hogy mennyire tekinthetőek stratégiai fontosságúnak, és mennyire inkább belpolitikai célú retorikának. A kormányzás Izraelben jelenleg két testületben zajlik:
- az egyik a hagyományos kormány, amely mögött az ország történetének legszélsőjobboldalibb koalíciója áll,
- a másik pedig a háborús kabinet, amelyben Netanjahu pártja, a Likud mellett a mérsékelt ellenzék is képviselteti magát.
Ez a rendszer önmagában sok feszültséggel, tisztázatlan politikai hatókörökkel és befolyással jár.
- A terv nem élvezi hivatalosan egyik testület támogatását sem, és elképzelhető, hogy csak a Likud elképzeléseit tükrözi, amelyeket részben saját népszerűségének erősítésére használhat.
- Másrészt az sem egyértelmű, hogy egyáltalán releváns-e a jelenlegi kormány elképzelése Gáza jövőjével kapcsolatban: a társadalom többsége választásokat követel, amelyek feltehetően a háború lezárulása után, de az elhúzódó gázai politikai rendezés előtt fog bekövetkezni. A jelenlegi felmérések alapján Netanjahu és szövetségesei elbuknák a választásokat, tehát egy új koalíció más irányba vihetné el a rendezést.
- Harmadrészt a terv tartalma is sok szempontból kritizálható. Bármilyen izraeli katonai jelenlét megszállásnak minősülne a nemzetközi közösség szempontjából. A gázai civil igazgatásba való beleszólást és a Palesztin Hatóság mellőzését valószínűleg sokan nem fogadnák el, beleértve az Egyesült Államokat és a helyi szereplőket sem. Az is elképzelhető, hogy Netanjahu a terveket csak tárgyalási alapnak tekinti, amiből lehet kompromisszumokat kötni, például a PH visszatérésével kapcsolatban.
Képes-e a PH a kormányzásra?
Palesztin szempontból a válság egyetlen legitim lezárása a palesztin állam elismerése lenne, amely magába foglalná Ciszjordániát, Kelet-Jeruzsálemet és a Gázai övezetet is.
Ennek módja a Palesztin Hatóság szerepének kiterjesztése lenne ezeken a területeken, és azok hagyományos állammá való erősítése. Ez a megoldás összhangban lenne az ENSZ különböző határozataival és más nemzetközi jogi előírással.
Elméletben ezzel a megoldással a nemzetközi közösség túlnyomó többsége egyetért, a gyakorlatban azonban szinte mindenkinek megvannak a kétségei. A Palesztin Hatóságot sem a palesztinok, sem mások nem szeretik igazán: az oslói folyamat során létrejött szervezet nem hatékony, korrupt, és gyenge politikai legitimációval rendelkezik. A szervezetet a Hamásznál mérsékeltebb Fatah párt és az a Mahmúd Abbász palesztin elnök vezeti, akit utoljára 2005-ben választottak meg négy évre a palesztinok. Azóta mandátumát automatikusan meghosszabbítják. Abbász és köre népszerűtlen a palesztin területeken, és igazán barátja sincs a térségben.
Éppen ezért a legtöbb nemzetközi szereplő a Palesztin Hatóság megújulásának fontosságáról beszél a Gázába való visszatérést megelőzően, bár nem tisztázott, hogy ki mit ért pontosan a megújulás alatt. Abbász nem fog eltűnni a hatalomból, ugyanakkor az utána lévő második legfontosabb pozíciót, a miniszterelnöki széket birtokló Mohamed Stajja februárban lemondott, hivatalosan azért, hogy fel tudjon állni a háború utáni Gázát is integráló új, szakértői kormány. Utódja, Mohamed Musztafa ugyanúgy Abbász embere, aki a Palesztin Befektetési Alap vezetőjeként korábban is a palesztin elit része volt.
Ez a lépés nem lesz elég a korlátozott népszerűségű PH pozíciójának megerősítéséhez. Ezt a Fatah vezetése is érzékelte, ezért leültek tárgyalni más palesztin frakciókkal, köztük a Hamásszal is. Ennek jegyében február végén Moszkvában a két csoport vezetői találkoztak, hogy közös stratégiát dolgozzanak ki. Ez azonban nehéz lesz, mivel a két nagyobb palesztin frakció finoman szólva sem szereti egymást: kapcsolatuk folyamatosan a kiegyezés és a polgárháborús állapotok között mozog. Ráadásul a két politikai elit együtt sem bírja feltétlenül a palesztinok teljes támogatását.
A felmérések szerint, ha most lennének választások, Abbászt és a Hamász emberét is legyőzné Marván Bargúti, egy 2002-ben letartóztatott palesztin vezető.
Vetélkedés az arab országok között
Gáza az arabközi politikában is meghatározó szerepet játszik a palesztin kérdés jelentősége miatt. Ugyanakkor a Hamász hatalomra kerülése a legtöbb arab kormányt elrettentette a területen való tevékenykedéstől, hiszen az Irán-barát radikális iszlamista csoportra sok arab állam (köztük például Egyiptom is) veszélyként tekintett.
Ebből a leglátványosabb kivételt talán Katar jelentette:
- a kis Öböl-monarchia hagyományosan jó viszonyban van az iszlamista hálózatokkal,
- és a Hamász uralma idején is pénzügyileg támogatta Gázát,
- valamint befogadta a csoport politikai vezetőit. Mindezt az izraeli hatóságokkal koordinálva tette, ennek ellenére az izraeli politikusok mégis felvetik Katar felelősségét a szélsőséges csoport megerősödésében.
Emiatt Izrael és mások is szívesen lecserélnék a katari befolyást más államokéra. Az Izraellel 2020-ban diplomáciai kapcsolatokat felvevő, és az iszlamizmus ellen folyamatosan kiálló Egyesült Arab Emírségek sokak számára elfogadható lenne. Abu Dhabi a palesztin területeknek rengeteg segélyt juttatott az elmúlt évtizedekben, és megvan a maga palesztin hálózata, amely az Emírségekben élő palesztin politikushoz, Mohamed Dahlanhoz kötődik. Ő Egyiptom és mások számára is elfogadható lenne, ugyanakkor korlátozott befolyással bír ma Gázában és maga sem ambicionálja a visszatérést.
Az Emírségek mellett még Egyiptom vagy Szaúd-Arábia szerepére (és fejlesztési forrásaira) is számít a nemzetközi közösség, azonban ők sem rohannak jelenleg Gázába. A közvélemény szemében nagyobb szerepet vállalni az akár csak részben izraeli megszállás alatt lévő övezet kapcsán árulásnak számít, ráadásul a kifizetődő haszon is kétséges lenne.
Gáza továbbra is érzékeny kérdés marad az arabközi politikában is, amelyhez hozzáérni minimális közvetlen előnnyel és nagy kockázatokkal jár.
Ebből a káoszból összességében nehéz látni, hogy mi tud kialakulni megoldásként. Az biztos, hogy az elhúzódó izraeli megszállás csak súlyosbítaná a válságot, ugyanakkor a Palesztin Hatósággal kapcsolatos kételyek is teljesen érthetőek. Mindez jól mutatja, hogy a jelenlegi válság több évtized rossz döntéseinek és hibáinak a következménye, amelyeket egyik pillanatról a másikra nem lehet megoldani.
Címlapkép forrása: Getty Images
