A Joszif Sztálin után elnevezett JSz-7-es, vagy ISz-7-es egy hatalmas méretű szovjet kísérleti nehézharckocsi volt, közvetlenül a második világháború után építették meg az első prototípusokat. Összesen hat darabot készítettek belőle és az 1950-es évek végéig kísérleteztek velük a szovjet mérnökök. Sorozatgyártására, rendszeresítésére nem került sor.
Pár napja felvételek jelentek meg arról, hogy orosz mérnökök egy csapata elkezdett dolgozni azon, hogy a jelenleg Kubinkában tárolt JSz-7-est ismét működőképessé tegyék. A rossz nyelvekkel ellentétben a projekt célja valószínűleg a történelmi emlékezet ápolása és nem az, hogy Ukrajnába küldjék a masszív harckocsit.
An attempt of restoration of JS-7 in Russian Patriot park. pic.twitter.com/kFYCym8wmi
— Andrei_bt (@AndreiBtvt) April 3, 2024
A JSz-7-es az egyik legnagyobb, legnehezebb harckocsi, melyet a szovjet hadiipar valaha előállított. Egy 68 tonna össztömegű, 130 milliméteres Sz-70-es típusú harckocsiágyúval felszerelt harckocsiról van szó, melyet nyolc géppuskával is kiegészítettek az orosz mérnökök. A páncélost egy 1050 lóerős motor hajtotta.
Bár a JSz-7-es sosem került sorozatgyártásra, számos dizájnelemet átemeltek belőle a későbbi JSz-10 / T-10 nehézharckocsiba. Az 1960-as években aztán a páncéltörő rakéták elterjedésével a nehézharckocsikat világszerte felváltották a könnyebb, agilisebb általános rendeltetésű harckocsik (Main Battle Tank – MBT).
