Az iráni döntéshozókat már az 1950-es évektől kezdve érdekli a nukleáris szektor, az első programokat még a nagy szövetséges, az Egyesült Államok segítségével kezdték meg. Ez nem elírás, az 1979-es iszlamista fordulatig Teherán jó kapcsolatot ápolt a nyugati nagyhatalommal, Gerald Ford elnök 1976-ban még arról írt alá megállapodást, hogy Irán még jobban felpörgethesse az energiatermelési célzatú elképzeléseit. A síita vallási radiálisok hatalomátvétele aztán mindent megváltoztatott, a korábbi barátságos hangnem egycsapásra ellenségessé fordult, az atomprogram együttműködéseit teljesen elvágták. Ezt követően a korábbi békés felhasználási célok is megváltoztak, Irán tulajdonképpen olyan kutatások felé fordult el, amely a harcászati felhasználásra utalt. Közben Teherán ezt minden fórumon elutasította, így sikerült partnereket is találni a fejlesztésekhez. Közben szaporodtak a jelentések, amelyek arról számoltak be, hogy
Irán egyre nagyobb tisztaságú urániumot dúsít, amely egy nukleáris robbanófej előállításához kellhet.
Közben az egész amolyan róka fogta csuka helyzetté alakult át: az Egyesült Államok szankciókat vetetett ki Iránra, erre a közel-keleti ország válaszul még jobban felpörgette az atomprogramját. Ebben a spirálban nem igazán látszódott, hol lehet a kiszállási pont, ameddig 2015-ben az Washington meg nem kötötte (öt másik ország és az ENSZ társaságában) Teheránnal az atomalkut (Joint Comprehensive Plan of Action – JCPOA). Ekkor úgy átmenetileg tűnt, hogy sikerült találni egy olyan megoldást, ami mindenkinek elfogadható, ezzel pedig csökken a feszültség, és olcsó iráni nyersanyag áraszthatja el a világot. Az optimizmus nem tartott sokáig, ugyanis Donald Trump első kormányzása idején, 2018-ban kilépett az egyezségből, bár hivatalosan a többiek maradtak. Ezt követően jött a „maximális nyomás politikája” Washingtontól, amelyet olyan húzásokkal fokoztak, mint az általános köztiszteletnek örvendő Kászim Szolejmáni tábornok lebombázása 2020 elején. A Fehér Ház ekkor szankciókat hozott a kulcsszektorok ellen, érintették a bankokat, a kereskedelmet és a nyersanyagokat is.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. A Signature PRO szolgáltatás havi díja 2 990 forint. A hozzáférés egy évre is megvásárolható, amelynek díja 29 845 forint, az éves előfizetés keretében tehát 10 havi díjért cserébe 12 havi szolgáltatást kapnak olvasóink. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
