Az ukrajnai háború szuperhatékony orosz fejlesztését másolná le a világ egyik legnagyobb hadserege

2025 áprilisában sikeresen tesztelte az Indiai Légierő (IAF) az első saját fejlesztésű, „Guarav” nevű siklóbombáját, amelyet egy Szu-30 MKI vadászgép segítségével használtak. A jelentések szerint a tesz célja az volt, hogy a mintegy 1000 kilogrammos bombát körülbelül 100 kilométeres távolságba juttassanak el pontosan. Az első információk szerint elégedettek az eredménnyel, a várakozásoknak megfelelően alakult a gyakorlat. A jelentések alapján több robbanófej-konfigurációt is teszteltek, a végeredményt Rajnath Singh védelmi miniszter is méltatta.

A következő teszt során egy SAAW-nak (Smart Anti-Airfield Weapon) nevezett bombát teszteltek.

Ez a könnyű, precíziós bomba arra lett tervezve, hogy ellenséges kifutópályákat, repülőtereket és bunkereket vegyenek célba vele, körülbelül 100 kilométeres távolságon belül lehet hatékony az ígéretek szerint.

Fejlett vezérlőrendszerekkel is ellátták a nagyobb pontosság elérése érdekében, köztük elektro-optikai érzékelőkkel. A bejelentés szerint több platformmal is integrálták, így például Jaguar és Szu-30 MKI vadászgépekkel, de a tervek szerint hamarosan az IAF Rafale gépeivel is használni tudják majd. A cikk szerint India ezekkel arra törekszik, hogy a saját, helyi védelmi képességeit erősítse meg, viszonylag kis távolságokon belül.

A siklóbombák használatát Oroszország hozta vissza ekkora jelentőséggel a modern hadviselésbe, mivel különösen 2024 elejétől egyre nagyobb számban vetette be azokat az ukrajnai háborúban. A nagy trükk az volt, hogy Moszkvának hatalmas készletei voltak a korábbi szovjet időkben gyártott FAB-bombákból, amelyeket egyszerűen felszereltek pár modern kiegészítővel és máris nagyságrendekkel javult a teljesítmény. A megoldás nagy sikert aratott, mivel a hatékonysága mellett még kifejezetten olcsónak is számít. Ezeket a hagyományos „szabadon eső” bombáktól az különbözteti meg, hogy szárnyaik vannak, illetve fejlett irányító berendezések, amelyek jelentősen javítják a pontos becsapódás lehetőségét. Jellemzőjük továbbá, hogy nagy magasságban kell elengedni azokat, a siklási távolság maximalizálása érdekében, de akár 100 kilométerre is veszélyesek lehetnek. A technológiát egyébként Ukrajna is használja a kelet-európai háborúban, de jóval kisebb hatékonysággal, mint az oroszok.

Címlapkép forrása: Arvind Yadav/Hindustan Times via Getty Images