Szép csendben ott vált kiemelkedő hatalommá a világ egyik legerősebb országa, ahol látszólag semmi keresnivalója nincs

Lopakodó erősödés

Miközben az egész világ azzal foglalkozik, hogy az Egyesült Államok szeretné megszerezni magának Grönland területét, amellyel jelentősen növelné a hozzáférését a Jeges-tenger felé, a háttérben csendben egy új hatalom válik erőssé a térségben. Az említett történetben viszont szinte az összes figyelem arra irányult, hogy egy NATO-tagország egy másikhoz tartozó területet szeretne „elbirtokolni”, de a történet hátterében sokkal keményebb geopolitikai okok sejlenek fel. Donald Trump amerikai elnök egy alkalommal azt mondta, hogy „mindenhol kínai hajók vannak”, ezzel némileg rávilágítva, hogy pontosan milyen szándékok vezérlik Washingtont. Felmerül a kérdés, hogy mégis mit kereshetnek Peking tengeri járművei az északi pólusnál, miközben

a keleti nagyhatalomnak látszólag semmilyen területe vagy ehhez kapcsolódó igénye nincs itt, de a jelenléte mégis látványosan emelkedik.

Here is a view of the world you dont see too often. This is an Arctic-centered map. Come to think of it Russian strategists would look at such a map pretty regularly... Source: https://t.co/9w8Ba8PhcE

— Simon (Kuestenmacher) February 3, 2019

A Jeges-tenger globális geopolitikai szerepe egyre fontosabbá válik, amelyben számos dolog játszik szerepet, kezdve a közlekedési szerepkörétől, át egészen a területen található nyersanyagokig, arról már nem is szólva, hogy a védelmi-biztonsági szempontok is egyre nagyobb szerepet kapnak a területen. A térség felügyeletéért folytatott versenyfutás nem új folyamat, az már évek óta ismert tény, hogy szinte mindenki az itteni lehetőségekért és erőforrásokért áll sorba, még olyan hatalmak is, mint Kína. A keleti nagyhatalom felbukkanása több szempontból is érthető, mivel ezzel egy újabb területen tudná megerősíteni a saját pozícióit úgy, hogy közben az Egyesült Államok érdekeit gyengíti, miközben a jövő kereskedelmi útvonalaiban is befolyást szerez. A pólus környéki vizek feltárásában egyébként Kína jelentős lemaradásban van, ameddig a nyugati hatalmak a 16. századtól kezdve egyre nagyobb ismeretanyagot kezdtek el gyűjteni a területről, addig Peking csak a 20. század végén csatlakozott a felfedezésekhez, bár azóta rohamosan növeli a jelenlétét.

Gyanakodó pillantások

Kína jelenléte valóban érezhetővé vált a Jeges-tengeren, a nyugati kormányok pedig gyakran szóvá is teszik ezt. A The Diplomat elemzése szerint a félelem eltúlzott, mivel valójában sokkal kisebb Peking jelenléte, mint amekkora szerepet tulajdonítanak neki. A felemelkedő hatalom 2018-ban megfogalmazta, hogy önmagát „sarkvidékhez” közeli államnak tekinti, vagyis részt követel a térségi erőforrásokból. Önmagában ez az állítás problémákat okoz, mivel ebben kizárólag Oroszország támogatására számíthat, az amerikai védelmi minisztériumban kifejezetten erősen fogalmaznak ezzel kapcsolatban, egyenesen azt jelentik ki, hogy „Kína semmiképpen sem sarkvidéki állam”. A jelentés szerint Peking legfontosabb partnerévé Moszkva vált a kérdésben, mivel az észak-orosz útvonalakhoz kap elsősorban hozzáférést Peking, bár ez az együttműködés elsősorban a gazdasági természetű.

A helyzet 2023-ban lépett szintet, amikor a nyári hónapokban az orosz és a kínai haditengerészet közösen végzett hadgyakorlatokat a Jeges-tenger bejáratánál, a Bering-szorosnál.

A művelet azért is okozott különösen nagy felhördülést Washingtonban, mivel az amerikai államhoz közel, Alaszkánál hajtottak végre teszteket. Iris A. Ferguson, az Északi-sarkvidékért és a globális ellenálló képességért felelős korábbi helyettes védelmi miniszter erről úgy fogalmazott, hogy a katonai együttműködés jellege új dolgot jelent, de ebben számíthat a partnerekre, akikkel együtt tudnak működni a térségi biztonsági problémák elleni fellépések során.

Valójában csak tisztán kell látnunk néhány szándékukat, és azt, hogy miként gondolkodhatunk hosszú távú érdekeikről, és hogyan tudjuk a legjobban megvédeni a mieinket

– tette hozzá Ferguson.

A Bering-tengeren egyébként már korábban is végeztek közös járőrözést az oroszok a kínaiakkal, de igazán 2024 őszén demonstrálták az elkötelezettségüket, és a befolyásuk növekedését, mivel akkor már az Északi-sarkkör fölé hajóztak és több hónapon keresztül végezték a hivatalosan őrjáratozásra szolgáló műveletüket. Ekkor beléptek a Jeges-tengerre is, ami azt jelenti, hogy minden korábbinál északabbra merészkedtek a hajók, az eset pedig kifejezetten csípi a Fehér Ház szemét.

Report from Bering Sea: unprecedented joint coast guard ex between China and Russia. CCTV7, Junshi Baodao, 17Oct. I anticipate a steadily growing Chinese presence in the Arctic -- in tandem with growing China-Russia maritime cooperation. CCG global presence also likely to grow... pic.twitter.com/xcMDvjl6va

— Lyle (Goldstein) October 17, 2024

A kínai kutatások növekedésére a sarkvidéki országok többsége nem néz túl jó szemmel, mivel attól tartanak, hogy itt is valójában egy álcázott műveletről van szó és Peking lényegében a katonai lábnyomát szeretné növelni itt. Az is visszatérő félelem, hogy

az eszközökkel igazából a NATO térségi infrastruktúrája után próbálnak kémkedni, de erről egyelőre nem láttak napvilágot meggyőző bizonyítékok.

A kínai nyomulásról szóló amerikai védelmi minisztérium jelentését viszont többe kifejezetten éles hangú kritikákkal illették, Elizabeth Buchanan, az Australian Strategic Policy Institute sarki geopolitikai szakértője egyenesen úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok teljesen mást csinál, mint amit kellene. Szerinte ugyanis Washingtonban egy védekező stratégiát dolgoztak ki ahelyett, hogy a valódi hatalmi képességüket prezentáló támadó lépéseket tennének.

Gyorsan növekvő flotta

A hajózásban a zord körülményeknek ellenálló és a vastag jégtáblák között is biztonsággal manőverezhető hajók építésében különböző szintek vannak. A skála tetején vannak az 1-es értékelésű járművek, amelyek a minősítés szerint gyakorlatilag bárhol bevethetőek, míg az alján a 7-esek vannak, amik csak őszi-nyári, enyhe jégviszonyok között használhatóak. Fontos azt is leszögezni, hogy a klasszikus „jégtörő” hajók kritériumainak csak nagyon kevés jármű felel meg, de a köznyelvben visszatérően előfordul, hogy minden olyan tengeri járművet ezzel a jelzővel illetnek, amely a sarkvidéken közlekedik.

A keleti nagyhatalom esetében visszatérő elem a tengeri hatalom kiterjesztésében, hogy „kutatóhajókat” küldenek egy adott területre, ahol azok aztán hivatalosan a tudományos ismeretek növeléséhez gyűjtenek adatokat. Az állításokkal ellentétben a nyugati narratívák visszatérő eleme, hogy ezek a járművek valójában szorosan össze vannak fűzve a haditengerészettel, és „kettős felhasználású” információk beszerzésén munkálkodnak. Ennek a lényege, hogy

a kulcsfontosságú értékeket megkapják a katonai elemzők is, ezzel pedig az egyes hadműveletek tervezhetősége is javul.

Peking a Jeges-tengerre 1999-ben vezetett ilyen jellegű expedíciót, azóta ezek időszakosan ismétlődtek. Jelentős lépés csak húsz évvel később történt, amikor már egy 3-as szintű járművel tudták szelni az északi vizeket, ez máig Kína legerősebb hajója.

After a 159-day journey spanning over 27,000 nautical miles, China's research icebreaker Xuelong returned to Shanghai, completing key missions of the countrys 41st Antarctic expedition. The mission marked advances in homegrown technology, scientific methods, and global pic.twitter.com/nJMXiglrzv

— China (Says) April 16, 2025

Washingtonban 2025 elején arról is született jelentés, hogy Kína folyamatosan növeli a tengeri kapacitását olyan járművek terén, amelyek képesek lehetnek eljutni a (egyelőre még) nehezen járható területre. Ékes jele mindennek, hogy az országnak korábban egyetlen nagyméretű jégtörő hajója volt, amelyet használtan vásároltak Ukrajnától. 2019-ben nőtt a hajóhad mérete, amikor megjelent az első saját gyártmányú jármű, a Hszüe Lung 2. Ettől kezdve felpörgött a gyártás, további két saját készítmény csatlakozott a flottához, valamint egy kereskedelmi járművet is átalakítottak a célra. A kínai Természeti Erőforrások Minisztériuma két kutatóhajót üzemeltet, amelyek kifejezetten az északi területeket veszik célba, ezek mindegyike 2024-ben állt szolgálatba. Bár a járművek elsősorban az északi pólus felé járulhatnak hozzá jobban Peking céljaihoz, de a déli sarkvidéken is erősödik a jelenlét. Itt kínai az ötödik kutatóállomását építi az Antarktiszon, amely a térségi jelenlét felerősítését jelenti.

A direkt állami járművek mellett feltűnnek a különböző kutatóintézetek vagy egyetemek járművei is, amelyek szintén hasonló tevékenységet végeznek. Van hajója a Szun Jat-szen Egyetemnek és jelenleg is készül a körülbelül 10 ezer tonnás vízkiszorítású hajó a Kínai Tudományos Akadémia megrendelésére. Ennek a célja már kifejezetten az lesz, hogy a sarkvidéki zónában kisméretű tengeralattjárókat telepítsen adatgyűjtés céljából. Ezeken személyzet is lehet majd, ezzel

Kína lehet az első ország, amelyik a Jeges-tenger fenekén tehet látogatást, mióta Oroszország 2007-ben zászlót tűzött ki ott.

Az akció közel két évtizeddel korábban egyébként nem aratott osztatlan sikert, mivel egyértelműen Moszkva területi igényeit fejezte ki. Az oceanográfiai kutatások célja hivatalosan, hogy különböző szenzorokat helyezzenek ki, amelyek folyamatosan gyűjtenek adatokat. Fontos kijelenteni, hogy Kína képességei egyelőre még csak most vannak óvatos növekedésben, egyelőre nincs arról szó, hogy a Jeges-tengeren is valódi nagyhatalommá lépett volna elő.  A Kínai Tengerészeti Tervezési és Kutatóintézet már számol a jégtörők következő generációjának érkezésével, amely minden eddiginél nagyobb lenne. A 2. sarki szintre sorolt jármű mintegy 160 méter hosszú lenne, 25 ezer tonna vízkiszorítással. Egy ekkora jármű már akár a 2,5 méteres vastagságú jeget is képes lenne feltörni. Jelenleg a világon egyetlen hasonló kategóriájú jármű közlekedik, a franciák által üzemeltetett Le Commandant Charcot, de jelenleg is szerte a világon terveznek hasonló kategóriájúakat. A legmagasabb szintre eddig még senki nem jutott el. Ezek a járművek jelentősen megnövelnék a kínai „kutatások” hatótávolságát.

No.2012 Le Commandant Charcot launched 1 Jul 2021 31,283GT for Compagnie du Ponant by Vard Tulcea/Vard Soviknes IMO: 9846249 Image attribution: Roberto Garnham Poblete,Gwen Guedez, Daniel Antunez & Sindre Holberg on Marine Traffic https://t.co/94rVgAAo1K

— Don (Hazeldine) April 1, 2023

A jövő nagy útvonala

Az északi átjáró fontosságát jelzi az is, hogy erre jelentősen rövidebbé lehet tenni hajózási útvonalakat Kína és Oroszország központjai, valamint Európa felé is. 2013 óta már legalább 10 tranzit közlekedett erre, a felolvadó jég pedig kifejezetten imponáló eredményeket hoztak. A Kínai-sarkvidéki útvonalon keresztül 2024 nyarán a Panamax két hajója mindössze 21 nap alatt jutott el Sanghajból Szentpétervárra, ez két héttel rövidebb, mint a Szuezi-csatornán keresztül, valamint mintegy 142 ezer dollárra becsülik a megtakarítást. Újdonságot jelent, hogy ez a szállítmány a korábbiaknál jóval nagyobb volt, valamint egyszer sem kellett a jégtörő hajók segítsége. Jelenleg évente nagyjából 20 tranzit zajlik erre, viszont az orosz Roszatom előrejelzései szerint 2035-re nagyjából évi 270 millió tonnányi rakomány fog mozogni ezen az útvonalon. Mindez azt jelentené, hogy

egyetlen évben ezres nagyságrendben fognak errefelé mozogni a hajók, ezzel rengeteg költséget megtakarítva a szállítmányozó vállalatoknak.

We hear a lot about the Northwest Passage allowing for ship to pass through the Arctic region more frequently. This map shows the most common routes that traffic in the region tends to frequent. Source: https://t.co/55zXn9Bfjx

— Simon (Kuestenmacher) April 5, 2021

A kínai kormány is azzal számol, hogy érdemes lesz a jövőben jóval nagyobb figyelmet fordítani a térségre, és kifejezetten itteni jelenlétre koncentráló járműveket gyártania. Először az ország 13. ötéves tervében merült fel, hogy elkezd majd olyan eszközöket gyártani – köztük nukleáris meghajtású tengeralattjárókat is –, amelyek képesek lehetnek a befolyás jelentős növelésére a zord területen. Szintén ebben a dokumentumban szerepelt, hogy a világ legnagyobb méretű jégtörő hajóit is elkészítenék. Bár ezek később átcsúsztak a 14. ötéves tervbe, valamint a kínai sarkvidéki stratégia is csak említés szintjén beszél róluk. A beinduló fejlesztések viszont többes célt szolgálnak Peking számára. Egyszerre jelentik azt, hogy a saját kapacitásukat növelik és tesznek szert a szükséges technológiára, valamint a hajógyártási szuperképességük szempontjából is egy újabb nagy lépést tesznek afelé, hogy mindenre kiterjedően tudjanak járműveket gyártani. Egy másik szempont, hogy Oroszország kiszorított helyzetbe került a 2022-es ukrajnai katonai invázióját követően, ezért szükségessé vált számára, hogy szövetségeseket keressen. Kínával ebben remek partnerre találtak, éppen

ezért mutatkozik annyira engedékenynek Moszkva, hogy a saját érdekeltségeit gyakorlatilag átengedjék Pekingek.

Peking növekvő globális befolyása már önmagában szálkát jelent az Egyesült Államok szemében, az pedig, hogy ez már olyan, korábban elképzelhetetlennek hitt területekre is kitejed, mint a Jeges-tenger, külön aggasztó számukra. Ennek ellenére egyelőre túlzás lenne azt állítani, hogy Kína valóban elkezdett az Északi-sarkvidéken globális szereplőként viselkedni, inkább amolyan lopakodó befolyásnövelésről van szó. Mindez egyáltalán nem újdonság, azonban a felgyorsuló ütem aggasztó lehet a riválisok számára. Kérdéses az is, hogy Oroszország meddig hagyja elmenni a szövetségesét, mivel jelenleg a keleti nagyhatalom szinte teljes mértékben arra támaszkodik, hogy Moszkva meggyengült a globális palettán, ezért a kölcsönös előnyszerzés érdekében hajlandó a saját érdekeltségeit is átengedni.

Címlapkép forrása: VCG/VCG via Getty Images