Valójában emiatt néz farkasszemet egymással a két atomhatalom: a modern kor legfontosabb erőforrásáért megy a háború

A rövid háború

Idén április 22-én a észak-indiai Kasmírban szeparatista fegyveresek támadtak egy üdülőközpont vendégeire és 26 emberrel végeztek. Az indiai politikai elit azonnal azt a következtetést vonta le, hogy a terrorcselekményhez köze lehet a szomszédos Pakisztánnak. Ez egy újabb fejezetet nyitott a két ország 1947-es különválása óta állandó viták sorában, mivel az elmúlt közel nyolc évtized alatt sem sikerült megnyugtatóan rendezni a területi kérdéseket. Ez

több alkalommal fegyveres összecsapásokhoz vezetett, amely újabban azért kap különösen erős pikantériát, mivel mindkét ország atomhatalom.

Az elmúlt közel egy hónap során messze a legnagyobb figyelmet az kapta, hogy a május 7-re virradóra a felek nagyszabású légicsatát vívtak egymással, és a jelek szerint több indiai vadászgépet megsemmisítettek az eddig éles helyzetben ismeretlenül teljesítő kínai gyártmányú J-10C negyedik generációs harci repülőgépek. Ezt követően a kedélyek csitultak, a felek tűzszünetet hirdettek, nem eszkalálódott tovább a helyzet. A nemzetközi figyelem is kissé mintha elfordult volna a problémától, pedig az egyik – ha nem a – legfontosabb kérdésben gyakorlatilag semmit sem változott a feszült helyzet.

This is the Rafale Slayer.The J-10C of the Pakistan Air Force.Armed with PL-15 BVRAAMs.It is the APEX PREDATOR of South Asia. pic.twitter.com/oNqet4v9FC

— Amir (Husain) May 14, 2025

A modern fegyver: a víz

India és Pakisztán között a kezdetektől az egyik legkényesebb kérdést az erőforrások elosztása jelenti. A határok meghúzásánál ugyanis létrejött a helyzet, hogy a muszlim többségű ország legfontosabb életető forrását jelentő Indus, valamint annak több mellékfolyója is átfolyik a szomszédos rivális területén, Iszlámábádban pedig állandó a félelem, hogy Újdelhi vissza fog élni ezzel a helyzettel. 1947 után sokáig nem találtak megoldást az égető problémákra, végül a Világbank beavatkozása kellett, hogy 1960-ra megszülessen az Indus Vízegyezmény. Ennek lényege, hogy az Indus teljes vízhozamának mintegy 20 százalékát jelentő három mellékfolyó (Beas, Ravi, Szutledzs) felett Indiának korlátlan vízhasználati joga van. A Pakisztán vízgazdálkodása szempontjából kritikus, Indus, Csenab és Dzshelum folyók esetében viszont

Újdelhi semmi olyan beruházást nem valósíthat meg, amely a vízjárást befolyásolná, mivel ezzel sérülnének a nyugati szomszéd jogai.

A rendelkezések betartását az Állandó Indus Bizottság felügyeli, amely az elmúlt több mint hat évtizedben gördülékenyen működött, még akkor is, amikor jellemzően Kasmír miatt katonai összecsapások voltak a felek között. Az elmúlt időszakban viszont egyre többen kezdték megkérdőjelezni a 65 éve kötött megállapodás igazságosságát, és a dél-ázsiai nagyhatalomban egyre több hang követelte a felülvizsgálatot.

Since, many are discussing abt Indus(Sindhu) river, this thread help you to understand the Indus river basin.Indus is the river of high altitude, it has an basin area of 11,65,500 sqkm(India, Pak, Afghan, China) with ~6200 TMC water available. it originate at Tibet(China) 1/n pic.twitter.com/gpDrQiSn3U

— Tamil (Nadu) April 26, 2025

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy India és Pakisztán a világ legnépesebb országa közé tartozik már jelenleg is, előbbi jelenleg 1,45 milliárd lakosságú, míg utóbbi 251 millió főnek ad otthont. A közeljövőben mindkét hatalom százmilliós nagyságrendben fog növekedni az előrejelzések szerint, így Újdelhinek 228 millió, Iszlámábádnak pedig 120 millió fős népességnagyobbodással kell számolnia az évszázad közepéig. Mindez azt jelenti, hogy a kormányoknak az eddigieknél jóval hatékonyabb mezőgazdaságot kell kiépíteniük, amely képes lehet ételt előállítani az egyre több éhező szájnak. Ehhez viszont megkerülhetetlen, hogy az édesvíz rendelkezésre álljon, amelyet eddig ez a megállapodás biztosított. Van azonban egy másik probléma is, nevezetesen, hogy a klímaváltozás érzékenyen érinti a Himalájában és a Hindukusban felgyülemlő vízmennyiséget, évről évre egyre csökken a térségi gleccserek mérete, ez pedig azzal fenyeget, hogy jelentősen visszaesik a vízhozam.

India's population is expected to peak in 2060s (1.7 bn) and decline thereafter.And, our working-age population is likely to be more than 900mn (90 crores) for 4 decades (2030 to 2070). (see next chart) pic.twitter.com/EUkxJ9skeP

— Stats (of) December 20, 2022

Ilyen előjelek mellett is meglepetést okozott, amikor a kasmíri terrortámadásra válaszul úgy döntött Narendra Modi indiai miniszterelnök és kormánya, hogy a vízügyi megállapodást is szünetelteti. Bár Újdelhi több kemény lépéssel reagált, egyértelműen ez okozta a legnagyobb felháborodást Pakisztánban. Iszlámábád egy sor ellenlépéssel reagált, viszont erre egyáltalán nem tudtak mit mondani, mivel itt maximálisan kiszolgáltatottak a nagy riválisnak, ki is emelték, hogy szerintük India „vízi hadviselést folytat”, és az sem véletlen, hogy éppen emiatt lengette be a muszlim többségű ország vezetése, hogy hajlandóak akár nukleáris csapásra is a helyzet „rendezése” érdekében.

A helyzet végül az eszkaláció helyett kisvártatva egy tűzszünettel csillapodott el, az elmúlt napokban pedig ez ténylegesen képes volt arra, hogy a felek felhagyjanak a másik elleni korlátozott támadásokkal. Bár mindkét fél elért kisebb-nagyobb sikereket, a kudarcoktól sem volt mentes a csörte, végül mindkét fél győzelmet hirdetett, és folytatta a korábbi hipernacionalista retorikát, amelyet ezt megelőzően is alkalmaztak. A Donald Trump amerikai elnök által meghirdetett fegyvernyugvást mindkét oldalon rosszallóan fogadták azok, akik nyitottak a háborús retorikára, ez pedig nagyban köszönhető annak, hogy egyik országban sem teljesen szabadok a médiaviszonyok, ezért könnyen dezinformációs befolyás alá kerülhet a lakosság jelentős része. Fontos kiemelni, hogy a tűzszünet nem jelentette, hogy a vízmegállapodáshoz visszatértek volna Újdelhiben és minden (folyó) ugyanúgy folyhatna tovább, mint eddig.

Az egyezmény felfüggesztve maradt, ez pedig ékes bizonyítéka annak, hogy egyáltalán nem oldódott meg a probléma, ez még a jövő kihívása lesz.

Nemzetmentő stratégia

A kényes helyzetben kiemelt szerepet kapnak azok a beruházások Pakisztánban, amelyek a helyi vízgazdálkodás lehetőségeinek növelését célozzák, kiemelkedik ezek közül egy, amely nagyrészt Kína támogatásával valósul meg. A kínai állami tulajdonban lévő China Energy Engineering Corporation gigavállalat 2019 óta dolgozik a korábban Munda-gátként is ismert óriásberuházáson, a Mohmand-gát felépítésén. Ennek az elsődleges feladata, hogy az Észak-Pakisztánban eredő Szvat-folyó vizének a segítségével egy mintegy 800 MW-os erőművet húzzanak fel. Az eredeti tervek szerint az építkezések csak jövőre fejeződtek volna be, ám látva az összetűzéseket, Kína bejelentette, hogy felgyorsítja a „zászlóshajónak” szánt projektet. Ez egyszerre látja el energiával és vízzel a közeli Pesavár város térségét.

Project:Construction Highlights on the Key Sites of Main Dams Foundation, Spillway, Upstream Coffer Dam and Power House. The Dam will be completed in 2027. Water Storage: 1.29 MAF; Power Generation: 800 MW© Wapda #MohmandDam

— Developing (Pakistan) May 4, 2025

Nem ez az egyetlen jelentős energiatermelő létesítmény, amely a folyón áll, korábban már több, de jóval kisebb hatású vízerőművel felhúztak:  

• A felsőbb szakaszon épült meg a Koto vízerőmű, amely egy kisebb jellegű beruházásnak számít, mindössze 40 MW energiát képes termelni, 2024 végére készült el.
• Az első projektek egyike a Dzsabban volt, amelyet még a brit gyarmati uralom ideje alatt építettek fel 1938-ban. Jelenleg összesen 22 MW telepített kapacitással működik, a vízerőművet egy 2006-os tűzeset után fel kellett újítani, ez 2013-ra lett kész kínai-pakisztáni cégek együttműködésével.
• A Dargaj vízerőmű már a függetlenség elnyerését követően épült meg 1952, ma a 20 MW teljesítménnyel a kisebb egységek közé tartozik.

A Mohmand-beruházás egyik legfontosabb eleme, hogy a Szvat-folyó belföldön ered és halad keresztül, így egyszer sem érinti más országok területét, ezért nem kell Iszlámábádnak olyan veszélyekkel szembenéznie, hogy a romló kapcsolatok hatására India (vagy valamelyik másik hatalom) eltereli vagy visszatartja annak vizét. A saját területen eredő folyók szerepe folyamatosan növekedni fog a jövőben a térségben, mivel

mindenki egyre inkább arra törekszik, hogy a saját édesvíz-ellátását biztosítsa, amely a lehető legkisebb mértékben támaszkodik valamelyik szomszédos államra.

Pakisztán itt még nem állna meg, sorra jöhetnek a további duzzasztóművek, szintén az egyik legfontosabb forrásnak számító északi területeken.

• Az Alsó-Spat-Gahon felépülő 1,1 milliárdos beruházás összesen 496 MW-ot fog majd termelni. A felépítéssel itt nem egy kínai céget bíztak meg, hanem Dél-Koreából érkezik a beruházó. A tervek szerint 2029-re felépülő gátat az elkészülte után még mintegy 30 évig a Korea Hydro nevű vállalat üzemeltetheti.
• Aszrit-Kedam gát szintén a Szvat folyóra fókuszál, itt egy 215 MW energia megtermelésére képes duzzasztóművet húznának fel. Az elképzelés nem új, már 2007-ben is nekifogtak volna, már a kivitelező is megvolt a helyi Yunus Brothers vállalattal, ám a térségi biztonsági problémák végül nem tették lehetővé akkor a megvalósítást. 2017-ben a Korean South East Power Company egyetértési megállapodást írt alá a munka átvételéről, de a korábban megbízott építő peres eljárással támadta a döntést, ami lassította a projekt megvalósulását.
• 2025-re tervezik a Gorkan Matiltan vízerőmű felépítését, amelyet már 2016-ban elkezdtek, ám a munkálatok csak lassan haladtak előre, még 2020-ban is mindössze 47 százalékon álltak. 84 MW kapacitást építenek be az Usu folyóra.

Ezek a beruházások sokoldalú előnyt jelenthetnek Pakisztánnak, hiszen ugrik az áramtermelés, javul az infrastruktúra, valamint a vízvisszatartó-kapacitás is növekszik. Ez utóbbi kifejezetten a száraz, aszályos időszakban jelenthet hatalmas segítséget az agrárszektornak. Fontos kiemelni viszont, hogy ez önmagában nem lesz elegendő ahhoz, hogy függetleníteni tudják magukat az Industól, különösen abban az esetben, ha India az eddigieknél radikálisabb húzással még erőteljesebben lép fel a saját szempontjai érvényesítése érdekében. Erre utal a Reuters jelentése is, amelyben sorra veszik azokat a fontolóra vett terveket a világ legnépesebb országában, amelyek a vízegyezmény végleges felrúgását jelentenék.

Modi arra utasította az indiai hatóságokat, hogy pörgessék fel azokat a projekteket, amelyek érintik az Indus, a Csenab és a Dzshelum folyókat.

Újdelhi fontolgatja a 19. században – tehát jóval az 1960-as vízalku előtt – épített Csenab-csatorna bővítését. Ez jelenleg 40 m³/s vízmennyiség elterelésére képes, ám szeretnék mindezt 150-re emelni. Ez egyértelműen azt jelentené, hogy India kilépne az 1960-as egyezményből. Május elején egyébként „karbantartási munkákra” hivatkozva az indiai munkások jelentősen csökkentették rövid időre az Indus vízhozamát is Pakisztánba a belépésnél. Az indiai kormány egyébként arra hivatkozik, hogy a megváltozott körülmények miatt 2023 vége óta folyamatosan kéri, hogy tárgyalják újra az egyezményt, de mindeddig nem sikerült eredményeket elérni. Érvei között szerepel a megnövekedett lakosság miatti problémák, valamint a víz energiájának hasznosítása is. Vízerőműveket egyébként létrehozhat India a három Pakisztánnak járó folyón, ám ezeknek alacsony környezeti hatásuk lehet csak, amely nem befolyásolhatja a vízjárást. A Reuters jelentése szerint Modi kormánya kifejezetten azt tervezi, hogy

a jelenleg térségi 3360 MW beépített kapacitást fokozatosan 12000 MW-re emelik.

Ezekhez viszont szükség lenne nagyméretű, rengeteg víz visszatartására alkalmas gátrendszerek felépítésére, amelyek egészen biztosan kiesést jelentenének a folyó alsóbb szakaszán. Azt írják, hogy jelenleg öt lehetséges duzzasztómű felépítését vizsgálják, ebből négy a Csenabon, míg egy a Szutledzsen valósulhatna meg.

With the Indus Water Treaty in abeyance, this 10-year plan envisions a six-canal network to reduce Pakistans water share by 25%, benefiting 50 crore Indians. More than just infrastructure, it would be a strategic move to reclaim control over a vital national resource. pic.twitter.com/Zpjh5IWysP

— infoindata (@infoindata) April 24, 2025

Nem elhanyagolható Kína szerepe a kérdésben, mivel a felemelkedő nagyhatalom már is látványosan törekszik a térségi egyensúlyt úgy alakítani a vízáramlás befolyásolásával, hogy az a saját érdekeinek megfeleljen. Erre minden lehetősége megvan, mivel Peking az 1950-es években az ellenőrzése alá vonta Tibetet, amely a „világ víztornya is” rengeteg kulcsfontosságú folyó ered innen, a Sárga-folyótól a Mekongon át a Gangeszig. Nincs ez másképpen az Indussal sem, amely szintén innen kezdi meg hosszú útját az Arab-tenger felé. Éppen ezért Peking politikai szerepe óriási, hiszen nemcsak azzal tudják segíteni Iszlámábádot, hogy pénzügyi és építési támogatást adnak, hanem ennél sokkal szélesebb lehet az eszköztár. Fontos megjegyezni, hogy Kínában ezt a kérdést azért úgy kezelik, hogy elsősorban nekik legyen jó, kérdéses, hogy hajlandóak lennének-e a szövetséges miatt ezen változtatni.

Mindazonáltal egyre inkább egy olyan kép kezd kirajzolódni az India és Pakisztán közötti csörtéből, hogy

a kasmíri terrortámadás tulajdonképpen kapóra jött az újdelhi kormánynak, hogy érvényesítse az akaratát egy sokkal fontosabb kérdésben: a vízmegállapodás átírásában.

Ez a jövőben még könnyen a konfliktus kiújulását eredményezheti, és amennyiben Iszlámábád betartja a fenyegetéseit (vagy annak egy részét), akkor könnyen lehet, hogy már pusztán ez elegendő lesz egy újabb fegyveres összecsapáshoz. Arra egyelőre nem mutatkozik bármi esély, hogy akár India, akár Pakisztán engedjen, így a tűzszünettel sokkal inkább csak egy nagyobb levegővételnyi időt nyerhettek ezzel a felek. Kérdéses, hogy mit szólna ehhez Kína és az Egyesült Államok, mivel nekik nem igazán érdekük az eszkaláció.

Címlapkép forrása: Nasir Kachroo/NurPhoto via Getty Images