Súlyos dolgok derültek ki Európában: így segítették titokban Oroszország nukleáris fegyverkezését

Korábban már beszámoltunk róla, a Danwatch oknyomozói közel kétmillió dokumentumot szereztek meg Oroszország nukleáris építkezéseiről, részletes tervrajzokat az új és felújított bázisokról a nyilvánosan elérhető, de ettől még titkosított adatokat tartalmazó közbeszerzési dokumentumokból:

Ezek a dokumentumok tartalmazták a teljes alaprajzot, így ismertté váltak többek között a legénységi szálláshelyek, mosdók, raktárak, valamint az áramvezetékek és vízcsövek, szellőzőrendszerek elhelyezkedése is. A részletesség kiterjedt a felújításhoz/megépítéshez szükséges anyagszükségletre, és a beszerzésekre is.

A Der Spiegel ebből kiszűrte például a német Knauf márkát és számos más, európai nagyvállalat építőanyagait is.

Persze – mint a Knaufról is kiderült – ezeket nem közvetlen értékesítették Oroszországban, hanem a cég leányvállalatai „független építőanyag-kiskereskedőknek értékesítették az egyébként Oroszországban előállított termékeket”. Ezért a német vállalat égisze alatt, német megmunkálás alapján készült gipsz esetében nem tudták befolyásolni a végfelhasználó kiválasztását.

A mai napig az összes orosz Knauf leányvállalat 100 százalékban a német anyavállalat tulajdonában és ellenőrzése alatt áll. A Knauf egyáltalán nem vonult ki a piacról, sőt a vetélytársak eltűnésével

mára a német vállalat vált a könnyű- és szárazépítészet országos piacvezetőjévé.

Csak az orosz leányvállalat, a Knauf Gips legalább 20 új védjegyet jegyeztetett be Oroszországban 2022 februárja óta, ráadásul az orosz Knauf vezetői nyilvánosan dicsekszenek azzal, hogyan kerülik meg az importkorlátozásokat.

Az újonnan épített vagy újjáépített bázisok – szakértők szerint – modernebbek, jobban védettebbek és jobb minőségi anyagokból készültek.

A Knaufon túl jelen vannak egyéb nagyvállalatok is, amelyek főként cementtel, vakolattal és szigetelőanyaggal egészítik ki az orosz nukleáris építkezéseket. Az azonosított vállalatok Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában és Svájcban székelnek.

A dán vállalatok (Dangoss, Grundgos és Rockwool) pedig főként szelepekkel és szivattyúkkal látták el Oroszországot. Az ő termékeiket leginkább a jaszniji bázis esetén lehetett azonosítani, ahol a 2021-ben hadrendbe állított Avangárdok, az irányváltoztatásra képes, interkontinentális hiperszonikus rakéták is megtalálhatóak. Ezek egy része még 2009-ben került a tervekbe (tehát jóval az ukrajnai orosz agresszió előtt).

A Rockwool így legalább 23 egyedi tervrajzon szerepel, a Danfoss ötben kiemelt, míg a Grundfos számait egyelőre még nem nevezték meg. Legalább 29 teljesített pályázatból kiderült, hogy ez legalább 110 Grundfos szivattyút és szelepet érintett a nukleáris fegyverbázisok számára 2019-ben, míg 474 Danfoss szelepet 2019-ben és 2020-ban.

A Rockwool szigetelések pedig felbukkannak 2022-es és 2023-as szerződésekben.

Hasonlóan a német Knaufhoz, a termékeket a szankciók miatt az oroszországi leányvállalatok gyártották és adták el az orosz haderő számára. A kérdésekre a dán vállalatok jelezték, nem tudnak arról, hogy az általuk tervezett és gyártott termékeket használták orosz nukleáris fegyverbázisok építéséhez, valamint tagadták, hogy megsértették volna a nemzetközi szankciókat. A vállalatok – a Rockwoolt leszámítva – hivatalosan távoztak az orosz piacról.

A pályázati dokumentáció ugyanakkor gyakran egyértelműen hangsúlyozza, hogy pontosan a dán vállalatok termékeinek kell lenniük, és hogy hasonló tulajdonságokkal rendelkező más termékek nem engedélyezettek.

A földalatti silókban állomásozó, körülbelül 900 működőképes stratégiai nukleáris robbanófej alkotja Moszkva nukleáris elrettentő erejének gerincét.

E fenyegető háttér nélkül az orosz külpolitika ma egészen másképp nézne ki

– nyilatkozta egy tapasztalt NATO-ország biztonsági tisztviselője a Der Spiegelnek.

A címlapkép illusztráció, azon egy 3M22 Cirkon hiperszonikus rakéta indítása látható. Címlapkép forrása: Portfolio/Reuters