Most már nincs visszaút: emberemlékezet óta nem volt akkora hatalma amerikai elnöknek, mint Donald Trumpnak

Ahhoz, hogy megértsük, miért lehet ekkora hatása a pár napos ítéletnek, vissza kell mennünk egészen január 20-ig.

Elsőre nem tűnik relevánsnak, de Donald Trump Ovális Irodába történő visszatérésének első napján aláírta egyik legellentmondásosabb, legdrasztikusabb rendeletét, melyben arra utasította a szövetségi kormányzat szerveit, hogy

NE ISMERJÉK EL AZON AMERIKAI FÖLDÖN SZÜLETETT GYERMEKEK ÁLLAMPOLGÁRSÁGÁT, AKIKNEK EGYIK SZÜLŐJE SEM AMERIKAI ÁLLAMPOLGÁR VAGY NEM RENDELKEZIK ZÖLDKÁRTYÁVAL

– azaz a szülők vagy illegális bevándorlók, vagy törvényesen, de csupán munkavállalási, diák- vagy turistavízummal tartózkodnak az Egyesült Államokban.

A rendelet február 19-től lépett volna hatályba, ám több szövetségi bíró blokkolta azt az egész országra kiterjedően. Az ügyben jogvédő csoportok és érintett nők mellett összesen 22 demokrata vezetésű állam is perelt, azt állítván, hogy az intézkedés

megsérti az alkotmány polgárháború után elfogadott XIV. kiegészítését,

mely – az eddig uralkodó értelmezés alapján – állampolgárságot biztosít minden, az Egyesült Államok területén született személynek (az amerikai kontinensen a ius soli, a "föld joga" dominál az Európában elterjedt ius sanguinisszel szemben ["a vér joga"], miszerint a szülők állampolgársága a mérvadó a gyermek esetén). Ezt a felfogást megszilárdította a hosszú ideje fennálló, 1898-ban lefektetett United States v. Wong Kim Ark nevű precedens, amikor kimondták egy kínai szülőkhöz, de Kaliforniában született férfi jogos állampolgárságát.

Birthright Citizenship is a topic for great discussion and perhaps we DO need to amend the Constitution. The U.S. is one of ~30 countries (mostly in the Americas) that uses jus soli.This should not, however, be done by Executive Order. pic.twitter.com/lBCSnsTyOu https://t.co/lBCSnsTyOu

— Travis (@mcsuggafree) May 23, 2025

Trump ellenben felrúgná a több mint 120 éves precedenst, és az adminisztráció azzal érvel, hogy az alkotmány ezen passzusa a rabszolga-felszabadítás kontextusában értelmezendő, és ezáltal az akkoriban jogfosztott, állampolgárság nélküli feketékre vonatkozik elsősorban. A "szülési turizmust" – azaz, hogy bizonyos várandós anyák csak gyermekük állampolgári státuszszerzése érdekében landolnak amerikai földön – visszaszorítani kívánó republikánus kormányzat szerint a manapság országba érkező bevándorlókra nem vonatkozik ez a kitétel, mivel véleményük szerint nem esnek az "Egyesült Államok fennhatósága" alá.

Az Egyesült Államok XIV. alkotmánykiegészítése

1. § Valamennyi, az Egyesült Államokban született, vagy később ott állampolgárságot nyert személy, aki ennek következtében az Egyesült Államok fennhatósága alá esik, a lakhelye szerinti állam, és az Egyesült Államok állampolgára. Egyetlen állam sem hozhat vagy alkalmazhat olyan törvényt, mely korlátozza az Egyesült Államok állampolgárait megillető előjogokat vagy mentesítéseket; egyetlen állam sem foszthat meg valakit életétől, szabadságától vagy tulajdonától megfelelő törvényes eljárás nélkül; törvénykezés során az államok senkitől nem tagadhatják meg a törvények nyújtotta egyenlő jogvédelmet.

Hiába indokolt a Trump-kormányzat, egy Ronald Reagan által kinevezett kerületi bíró már január 23-án "kirívóan alkotmányellenesnek" ítélte az elnöki rendeletet, és országosan felfüggesztette annak végrehajtását.

Több mint négy évtizede ülök a bírói székben. Nem emlékszem még egy olyan esetre, ahol a feltett kérdés ennyire egyértelmű lett volna

- jelentette ki John Coughenour seattle-i szövetségi kerületi bíró. A republikánus zászlóvivő fellebbezett, de a másodfokú, körzeti bíróság februárban elutasította a Coughenour ítéletének megsemmisítét célzó sürgősségi beadványt: a háromfős fellebbviteli testület Trump által kinevezett tagja arra hivatkozott, hogy egy hirtelen hozott döntés kockáztatná a bírákba vetett közbizalmat, és

a kormány által szorgalmazott kivételt a születési jogon járó állampolgárság alól egy bírói testület sem ismerte el soha.

A tárgyalást nyárra tűzték ki, de a Fehér Ház nem várt ölbe tett kézzel: márciusban egészen a legfelsőbb bíróságig ment mihamarabbi jogorvoslatot követelve. Ám Trump a legfőbb taláros testületet nem a rendelet alkotmányosságának megvizsgálására kérte, hanem – Coughenourét beleértve – három, országos kiterjedésű bírói végzés felülbírálását, pontosabban a felfüggesztések hatályának szűkítését kérelmezte, hogy azok csak a per érintettjeire legyenek érvényesek, és ne mindenkire, egyszóval univerzálisan: azaz csak a beadványban megjelölt felperes személyekre vonatkozzon, illetve ha a bíróság helyben hagyja, hogy egyes államoknak joguk van perelni, akkor az adott államok lakosaira.

Ez azt jelentené, hogy a 22 felperes államban érvénytelen lenne Trump rendelete, 28-ban viszont életbe lépne.

Az persze felfoghatatlan adminisztratív teherrel és káosszal járna, ha külföldi szülők ezreinek külön-külön kellene perelnie gyermeke állampolgárságáért, ha pedig tagállamonként változna és megszűnne az egységes szövetségi szabályozás, akkor költözés esetén szinte lehetetlenné válna a csecsemők TB-számainak nyilvántartása, hogy az melyik államban érvényes és hol nem, majd mindez a születési állampolgárságot megtartó államokba indíthatna elvándorlást.

A pert indító demokrata vezetésű államok szerint 2022-ben mintegy 400 ezer olyan gyermek született az Egyesült Államokban, aki mostantól nem kapna állampolgárságot, és így akár hontalanná is válhat. Ilyen legutóbb 1868 előtt fordult elő.

Nőnek a végzések, mint a gomba

De Trump rendkívül specifikus beadványából kiindulva a legfelsőbb bíróság a múlt pénteki döntésében azt a kérdést nem tárgyalta, hogy a rendelet alkotmányos-e vagy sem, az ugyanis

kizárólag a szövetségi szinten elsőfokú ítéleteket hozó kerületi bíróságok által kiadott, úgynevezett univerzális felfüggesztő végzésekre szorítkozik.

A Trump-adminisztráció ellen január óta példátlan mennyiségű, közel 300 pert indítottak a Washington Post gyűjtése alapján, és ebből fakadóan az országos felfüggesztő végzések is elszaporodtak a korábbiakhoz képest, melyek blokkolták a republikánus zászlóvivő jogilag kifogásolható intézkedéseit.

A végrehajtás bíróságok általi teljes elgáncsolása egyébként is gyakoribbá vált az elmúlt években: George W. Bush (2001-2009) kormányzata ellen csupán hat ilyen végzést adtak ki a Harvard Law Review számításai szerint, Barack Obamát (2009-2017) 12-szer sújtották, míg Trump első elnöksége (2017-2021) alatt elképesztően sok, 64 univerzális felfüggesztést adtak ki különböző bírói testületek. A kongresszusi kutatóközpont 28-at számolt össze Joe Biden (2021-2025) idejéből, bár más módszertant alkalmaztak egyértelmű jogi definíció híján.

Figyelemre méltó viszont, hogy csaknem ugyanannyiszor, 25-ször blokkolták Trumpot a második elnökségének első 100 napja alatt, mint Bident négy év alatt összesen.

Bár valószínűtlen, de ha Trump tartaná ezt a feszített tempót, azaz hogy négynaponta adnak ki ellene univerzális végzést,

ciklusa végére összesen 365-ször csapnának a kezére.

Érdemes visszaolvasni, hogy néhány elődje nyolc (!) év alatt hány ilyet szedett össze.

A republikánusok ezt a bírák Trumppal szembeni elfogultságával, és azzal magyarázzák, hogy ellenfeleik szinte kivétel nélkül a liberális elhajlású testületekhez fordulnak (ami a "bíróshopping" gyakorlataként ismert), így könnyű a kedvező kimenetel biztosítása. És bár elsőfokon valóban magasabb a demokraták által jelölt bírók aránya (56%), annak fényében, hogy a bíróshoppingot a republikánusoknak sem kell bemutatni, és Bident az első három éve alatt kizárólag republikánus elnökök kinevezettjei blokkolták, kézenfekvőbb magyarázatnak tűnik az, hogy Trump egyszerűen nagyobb elánnal feszegeti az elnökség alkotmányos korlátait, mint elődei.

Trump természetesen nem vette jó néven, hogy számos kulcsfontosságú intézkedését elkaszálták

– még ha ideiglenesen is, a jogi folyamat lezárultáig. Volt olyan bíró, akit "radikális baloldali hibbantnak", "bajkeverőnek" és "korruptnak" bélyegzett, majd felszólította a Kongresszust az eltávolítására alkotmányos vádeljárás keretében, mondván, akadályozza a nép által közvetlenül választott, és annak akaratát képviselő elnök programjának a végrehajtását.

Nem ő NYERTE MEG az országos SZAVAZÁST (sokkal!), és nem NYERTE MEG MIND A HÉT BILLEGŐ ÁLLAMOT

- fortyogott Trump a Truth Socialön márciusban. Alelnöke, J. D. Vance pedig egyszer azt is kilátásba helyezte, hogy nem fogják figyelembe venni egyes bírók "illegitim" ítéleteit.

Habár az impeachment megszavazásához a republikánusoknak kizárt, hogy elegendő voksa lenne a szenátusban, egy törvényjavaslat áprilisban sikeresen átment a képviselőházon, amely megkötné a kerületi bírák kezét: e szerint kizárólag az adott per résztvevőire adhatnának ki felfüggesztő végzést, országos szinten nem. (A tagállamok által indított eljárások esetén egy háromfős panel bocsáthatna ki ilyet.) A szenátusban azonban 60 szavazatra lenne szükség a törvény elfogadásához, és ahogy az impeachmentnél, ebben az esetben ugyancsak elképzelhetetlen, hogy hét demokrata beállna a kezdeményezés mögé, ezzel Trump malmára hajtva a vizet.

A Kongresszus tehát zsákutca Trump szempontjából, és itt lép színpadra a 6-3 arányban konzervatív többségű legfelsőbb bíróság, mely tagjai közül hármat ő maga nevezett ki, és akik számára nem idegen az elnök hatalmát kiterjesztő ítélethozatal. Tavaly széles körű büntetőjogi immunitásról határoztak az elnök hivatali cselekedetei esetén, majd idén számos sürgősségi beadványban átmenetileg Trump javára döntöttek – például amikor a Fehér Háztól elviekben független kormányzati szervek éléről rúgott ki tisztviselőket, kitiltotta a hadseregből a transzneműeket, vagy megszüntette bizonyos bevándorlók védelmi státuszát –, és úgy tűnik, nyitottságot mutatnak az "egylényegű végrehajtó elmélet" érvényre juttatására is, amelyről itt írtunk bővebben.

Trumpé a győzelem

A bírók végzései kapcsán tehát a csúcsbíróság ideológiai törésvonalak mentén határozott. A konzervatív többség helyt adott a kormányzat kérelmének, és részben megsemmisítette azt a három bírói végzést, amelyek blokkolták Trump állampolgársági rendeletét. Ezen kívül azt is kimondták, hogy

az alsóbb szinten ítélkező kollégáik lényegében túltolták a biciklit, már ami az országos végzések kiadását illeti.

Ennélfogva 6-3 arányban elutasították az univerzális felfüggesztések eddigi gyakorlatát, mondván, az nem gyökerezik az amerikai jogrendszer történetiségében, sem az 1789-es bírósági törvényben, valamint csupán a 20. században jelent meg, és vált mára túlzottan gyakorivá. A véleményt jegyző Amy Coney Barrett továbbá kiemelte, "a bíróságok [...] nem őrködnek általánosan a végrehajtó hatalom felett; [hanem] a Kongresszus által rájuk ruházott hatáskörrel összhangban oldanak meg ügyeket és vitás kérdéseket", elsősorban az érintett felek között. (Az alkotmány értelmében a legfelsőbb bíróság alatti testületek szabályozása a törvényhozás kezében van.)

Ha egy bíróság arra a következtetésre jut, hogy a végrehajtó hatalom jogellenesen járt el, a válasz nem az, hogy a bíróság is túllépi a hatáskörét

- szögezte le a lényeget a Trump által 2020-ban kinevezett Barrett. Érdekes adalék, hogy a konzervatív szárny visszafogottabb oldalához tartozó bíró-jogászprofesszor az utóbbi hónapokban az online MAGA-bázis célkereszjébe került, amiért olykor szembement Trump álláspontjával, és nem követte szó nélkül a keményvonalas kollégáit. Sajtóértesülések szerint állítólag maga az elnök is panaszkodott róla privátban.

Az, hogy a mostani ítélet épp barrett tollából származik, egy időre leveheti róla a skarlát betűt.

A kisebbségbe szorult liberálisok rangidős tagja, Sonia Sotomayor éles szavakkal bírálta a konzervatívokat, hosszú ellenvéleményét pedig fel is olvasta ítélethirdetéskor, jelezve visszatetszését:

a bíróság döntése nem más, mint nyílt meghívás a kormány részére az alkotmány megkerülésére.

Sotomayor azzal vádolta a többséget, hogy önként belementek Trump jogi trükközésébe, azáltal, hogy magáról a "világosan alkotmányellenes" rendeletről elodázták a színvallást, és ehelyett "üres szavakká" redukálták az alkotmányos alapjogok garantálását, ha nem az éppen adott felperesekről van szó.

A nehézkes csoportos eljárások hiányában a bíróságok még az ilyen nyilvánvalóan jogellenes intézkedéseket sem akadályozhatják meg teljesen, kivéve, ha ez szükséges ahhoz, hogy a hivatalos felperesek számára teljes jogorvoslatot biztosítsanak

- értelmezte Sotomayor a többségi ítéletet, mely elsősorban a csoportos perek (class action) indítását találja megfelelőnek a mostanáig univerzális végzéssel járó ügyekben. Sotomayor különvéleménye erre biztatta is az érintetteket, akik rögvest beadták az arról szóló keresetet, hogy személyes panaszukat a bíróság egy egész, hozzájuk hasonló helyzetben lévő társadalmi csoportra kiterjeszthető eljárásként kezelje. Egy kollektív per jóváhagyásához azonban a megszokottnál magasabb elvárásoknak kell megfelelni, az engedélyezési folyamat pedig hetekig, de akár évekig is elhúzódhat, hisz az alperes megtámadhatja azt – a Trump-adminisztráció tüstént jelezte, készülnek is erre. A keményvonalas konzervatív Clarence Thomas – a kiskaput bezárandó – mindazonáltal figyelmeztette az alsóbb bíróságokat a különvéleményében, hogy ne enyhítsenek a csoportos perek jóváhagyási kritériumain.

A legfelsőbb bíróság végezetül 30 napot adott arra, hogy a kerületi bíróság a mostani precedenssel összegyeztesse a korábbi végzését. Ezt követően, ha nem ad ki egy újabb, felülvizsgált felfüggesztést, az állampolgársági rendelet életbe lép – lehet országosan, vagy ha szűkebb hatályú végzés születik, akkor csak abban a 28 államban, amelyek nem pereltek miatta. Fentebb kifejtettük, hogy ez milyen kihívásokat támaszthat.

Ezzel párhuzamosan azonban az összes, Trump intézkedéseit korábban országos szinten blokkoló bírónak döntenie kell, hogy mi lesz a végzésének a sorsa, és hogyan szűkítik azokat a csúcsbíróság határozatának megfelelően. A bíróság határozata egyébként azt szintén nyitva hagyta, és a döntést az alsóbb bíróságok kezébe adta, hogy az egyes államok mely indokolt esetekben kérhetnek már elsőfokon univerzális felfüggesztést.

Ez tehát az ítélet rövid távú hatása, de hosszú távon sem kevésbé jelentős. Samuel Bray, a Notre Dame Egyetem jogi karának professzora szerint a határozat

alapjaiban újrarendezte a szövetségi bíróságok és a végrehajtó hatalom közötti kapcsolatot

– természetesen utóbbi, az elnök javára.

Az ítélet következtében sokkal ritkábbá fognak válni azok a hírek, hogy egy bíróság az elnöki rendelet aláírása után szinte órákon belül blokkolja a Fehér Ház törvényellenesnek vélt intézkedését.

Így pedig Trump jelentős mozgásteret és értékes időt nyerhet bármilyen lépés végrehajtására, mielőtt azt kerékbe kötné egy bíró. Ezáltal eddig ismeretlen hatalmat kapott a kezébe, amivel még kiderül, mennyire kíván (vissza)élni.

Habár fontos kiemelni, hogy az univerzális felfüggesztéseket nem törölték el teljes mértékben:

azokat mostantól az igaszságszolgáltatási folyamat későbbi részén, a másod- vagy harmadfokú, azaz a 13 körzeti bíróság vagy a legfelsőbb bíróság fogja kiadni. A következő hónapokban meglátjuk, az új rendszer hogyan fog működni.

"Birodalmi elnökség"

- ezzel a jelzővel írta le Arthur Schlesinger történész – ugyanezen című, 1973-ban kiadott kötetében – azt az olykor gyorsuló, máskor lassuló folyamatot, miszerint az Egyesült Államok alkotmányának 1789-es életbe lépése óta az amerikai elnök, bárki és bármilyen párt képviselője is legyen az, fokozatosan több hatalmat kaparintott meg – logikusan, a végrehajtással egyenértékű másik két hatalmi ág, a törvényhozás és az igazségszolgáltatás rovására.

Schlesinger szerint az elnök rendszerint válsághelyzetekben nyúl(t) az általa azelőtt nem gyakorolt hatáskörökhöz (ide sorolta például a polgárháborút vagy a nagy gazdasági világválságot), a Fehér Ház "túlterjeszkedő" időszakait pedig legtöbbször egy végrehajtó hatalmat "visszaszántó" időszak követte. Utóbbira jó példának volt tekinthető, amikor a Watergate-botrányba keveredett Richard Nixont a legfelsőbb bíróság az Ovális Iroda hangfelvételeinek átadására utasította, vagy hogy Kambodzsa titkos bombázása után kongresszusi párttársai is megszavazták a háborús jogköreit csorbító törvényjavaslatot, dacolva Nixon vétójával.

Hasonló krízisnek volt tekinthető a 2001. szeptember 11-i terrortámadás is George W. Bush idején, aki annak árnyékában Washington nemzetbiztonsági és belföldi hírszerzési kapacitásait járatta csúcsra. De Bush örökségére építve, Barack Obama szintén előszeretettel intézkedett egyoldalúan, elnöki rendeleteken keresztül, hisz az együttműködést csípőből elutasító kongresszusi republikánusokkal szembesült – akik cserébe "diktátornak" bélyegezték.

Egy biztos, a szövetségi törvényhozás egyre fokozódó cselekvésképtelensége – ami adódhat a pártok szűkülő többségeiből, vagy egyszerűen a két kamara és/vagy a Fehér Ház megosztottságából – és az ezzel szorosan összefüggő politikai polarizáció csak

további ösztönzővel szolgál a mindenkori elnöknek, hogy saját hatáskörén belül, vagy azon túllépve tegyen pontot egy (szak)politikai kérdés végére.

A legfelsőbb bíróság mostani ítélete tökéletesen beleillik ebbe a Schlesinger által azonosított tendenciába, és Donald Trump is előszeretettel hivatkozik különféle, vélt vagy valós vészhelyzetekre az elnöki rendeleteiben. De Nixon esetével ellentétben jelenleg nem úgy tűnik, hogy a legfelsőbb bíróság vagy a Kongresszus egyhamar felvenné a kesztyűt az egyre nagyobb hatalmat kisajátító Fehér Házzal.

Ugyanakkor az elnök hatáskörének folyamatban lévő kiterjesztése még csúnya meglepetésekkel szolgálhat a republikánusoknak:

mi lesz, ha nem egy republikánus, hanem egy demokrata elnök fog ugyanezekkel az eszközökkel élni, és neadjisten sem a Kongresszusban, sem a bíróságokon nem fognak tudni fellépni ellene?

A mostani ítélet az utóbbit mindenképpen megnehezítette. Az állampolgársági rendelet pedig még bizonyára visszatér a legfelsőbb bíróság asztalára, amely látszólag még nem volt kész határozni annak alkotmányosságáról.

Címlapkép forrása: Anna Moneymaker/Getty Images