Váratlanul keményen nekiment Putyinnak az egyik legfontosabb szövetségese, de erre nagyon alapos oka volt

Jól induló kapcsolatok

Néhány évvel korábban, amikor az azeri haderő nekiesett az örmények által ellenőrzött Hegyi-Karabahnak, úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben Oroszország és a kaszpi-tengeri ország között. Vlagyimir Putyin a békéltető szerepében mutatkozott, és rávette a szoros szövetségesének számító örményeket, hogy menjenek bele egy számukra nagyon fájdalmas tűzszünetbe, amely a hegyi-karabahi területek többségének elvesztését jelentette számukra. Jereván kénytelen-kelletlen elfogadta ezt a megoldást, jöttek az orosz békefenntartók (összesen 2000 fő), akik a kritikus Lacini-folyosót védték. Ez a keskeny útvonal kötötte össze Örményországot a Hegyi-Karabah megmaradt területével. Az első próbatétel Moszkva és Baku kapcsolataiban 2020 novemberében jött, amikor

az azeriek kilőttek egy Mi-24-es katonai helikoptert, rajta orosz katonákkal.

A feszült helyzetben Ilham Alijev azeri elnök elismerte, hogy hibáztak és az áldozatok családjainak jelentős kártérítést ígért, ezzel a felek lényegében rendezték a problémáikat.

Viharos évek következtek, az békefenntartók ellenőrizte útvonalat több atrocitás is érte, a helyi orosz erők pedig látványosan távol maradtak ezektől, tehát lényegében hagyták, hogy az azeriek egyre nagyobb nyomást helyezzenek az örményekre. A háttérben Putyin ugyanis kifejezetten rosszallta Nikol Pasinján, örmény miniszterelnök óvatos nyitását a nyugati hatalmak felé, ezért ezzel vélhetően mintegy büntetni is akarta szövetségesét. 2023-ban ismét forró lett a helyzet, ekkor az azeriek a sokadik incidenst követően újabb támadást indítottak Hegyi-Karabah megmaradt területe ellen, ez pedig az örmények totális összeomlását jelentette. A konfliktus eszkalációja ellen a helyi orosz katonák semmilyen konkrét lépést nem tettek. A két kaukázusi ország között azóta sem született megállapodás, de az látványos volt az elmúlt években, hogy Putyin a hivatalosan fontos szövetségese helyett inkább annak riválisát támogatta. 2024-ben sor került az első történelmi utazása Putyin oldaláról, az azeri fővárosban találkozott Alijevvel, ez a korábbiaknál is jobb kapcsolatot jelzett a két ország között.

Országaink továbbra is szövetségesekként, barátokként, közeli partnerekként és szomszédokként viselkednek

– mondta még ekkor Alijev szívélyesen.

An official welcoming ceremony for President Putin, by the President of the Republic of Azerbaijan Ilham Aliyev, took place at the presidential residence of Zagulba in Baku. pic.twitter.com/WbzRs8iXjz https://t.co/WbzRs8iXjz

— sonja van den ende (@SonjaEnde) August 19, 2024

A sorsfordító incidens

A helyzet 2024 végén aztán egy csapásra rögtön megváltozott, ugyanis az oroszországi Csecsenföldön „lezuhant” egy utasszállító repülőgép, de szinte azonnal arról kezdtek el terjedni a pletykák, hogy valójában az orosz légvédelem a felelős az „incidensért”. A 38 halálával végződő tragédia egy éppen Bakuból Groznijba tartó géppel történt, a fedélzetén 67 emberrel, 29-en túlélték a zuhanást. A gép az azeri légitársaság, az AZAL tulajdonában volt. Bár az orosz hatóságok végül beismerték, hogy közük van az esethez, majd nem sokkal később maga Putyin is bocsánatot kért Alijevtől, ez már nem volt elegendő a helyzet teljes rendezéséhez. 2025. május 9-én Oroszország nagyszabású Győzelem napi parádéján az azeri államfő nem is jelent meg, ez pedig sejtette, hogy valami nincs rendben a két ország viszonyában. Sőt, ugyanebben a hónapban

az ukrán külügyminiszter ellátogatott Bakuba, hogy megteremtse az ukránok és az azeriek közötti együttműködés lehetőségét.

BREAKING: #AZAL's Baku-Grozny passenger #planecrash pic.twitter.com/p59BDglhq5 https://twitter.com/hashtag/AZAL?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— News.Az (@news_az) December 25, 2024

A kapcsolat akkor jutott mélypontra Baku és Moszkva között, amikor Jekatyerinburgban az orosz hatóságok felszámoltak egy bűnbandát, a rajtütés utáni őrizetbe vétel pedig nem alakult a legjobban: egy azeri származású testvérpár elhunyt, többen megsebesültek. A holttesteket boncolásra később átadták az azeri hatóságoknak, ők megállapították, hogy valójában szó sincs véletlen balesetről, hosszas tortúra okozta a halálukat. Több azeri üzletember is tevékenykedik Oroszországban, esetenként jelentős befolyásra és vagyonra tettek szert főleg az építőipartban, a kereskedelemben és az ingatlanszektorban. A nagyhatalom területén élő azeri diaszpóra méretét nem ismerni pontosan, ameddig 2021-ben a hivatalos népszámlálás félmillió embert számolt össze, a becslések ennél sokkal több embert, körülbelül kétmillió főt mondanak. Az orosz kommunikáció szerint nem mindenki becsületes szándékkal érkezett, gyakran bűnbandákba verődtek, és súlyos dolgokat követnek is, Jekatyerinburgban például azzal indokolták a rajtaütést, hogy embereket tartottak fogva és maffia-szerű módszereket alkalmaztak. Az orosz külügyminisztérium kijelentette, hogy a gyanúsítottak – bár valóban azeri származásúak – orosz útlevéllel rendelkeznek.

Azerbajdzsán erre határozott reakciót adott, lemondták a magas szintű találkozót Alekszej Overcsuk orosz miniszterelnök-helyettessel, majd felfüggesztették a közös kulturális eseményeket. A hatóságok is azonnal cselekedtek,

a helyi orosz tulajdonú Szputnyik televíziós csatornánál tartottak házkutatást, többeket letartóztattak és kémvádakkal bírósági tárgyalás elé néznek.

Legalább két személyre mondják az azeritek, hogy az orosz belbiztonságnak, az FSZB-nek dolgozott. A média olyan felvételeket is bemutatott, amelyeken orosz állampolgárokat vádolnak kábítószer-kereskedelemmel és más bűncselekményekkel. A hatóságok rendkívül mostohán bánnak a gyanúsítottakkal, miközben ki is gúnyolják őket, majd egy furgonba lökik. Felmerült, hogy Baku bezáratja az összes orosz nyelvű iskolát az országban. Itt még nem állt meg az adok-kapok, Moszkva ugyanis beidézte az azeri nagykövetet, és elmondták, hogy szerintük a kaukázusi ország szándékosan „szereli szét” a kétoldalú kapcsolatokat. Persze, erre Baku is bekérette az orosz nagykövetet. Alijev Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel is beszélt telefonon, feltehetőleg elsősorban azért, hogy ezzel is bosszantsa Moszkvát.

‼️‼️ BIG NEWS - According to Azerbaijani media, all Russian-language schools in the country will be gradually closed, and the Russian language will be completely removed from the school curriculum. pic.twitter.com/2XpTDk3gXR https://t.co/2XpTDk3gXR

— Visioner (@visionergeo) July 2, 2025

A közbeszéd állapota is azonnal megváltozott Azerbajdzsánban, az állami média nem fukarkodott a kemény üzenetekkel:

Mi történt, Putyin úr? Ennyire aggódik amiatt, hogy Azerbajdzsán erős állammá vált, visszaszerezte földjeit, helyreállította szuverenitását, és hogy Ilham Alijev elnököt világszerte elismerik?

– tette fel a kérdést az állami televízió.

Az adás azzal folytatta, hogy Oroszország viselkedését a korábbi cári és szovjet idők elnyomó hatalmaihoz hasonlítja. Szerinte az oroszokat tartották az uralkodóknak, míg mindenki mást másodrendű embernek, ez a gondolkodás viszont megmaradt a birodalmak összeomlását követően is. Tural Ganjali, az azerbajdzsáni parlament tagja sem fogta magát vissza, szerinte

Oroszországban a sovinizmus és az iszlamofóbia tombol.

Kiemelte azt a régóta ismert, de titkolni kívánt tényt, hogy az orosz hatóságok a vendégmunkásokat igyekeznek beszervezni a háborúba, akár átverésekkel is. Végül megemlítette, hogy „nem felejtették el” az AZAL repülőgépének lelövését, és „nem fogják tolerálni” Oroszország hallgatását.

A harcias üzenetek megmutatták, hogy vége a szívélyes közeledésnek a két ország között, és sokkal inkább látványos összecsapásokkal akarják rendezni a térségi hatalmi harcokat. Az orosz média sem maradt adós a negatív hangnemmel, ott is gyorsan megszületett az azerieket rossz fényben feltüntető narratíva. A hatóságok ezt nem teljesen követték le, Marija Zaharova, a külügyi szóvivő például a konfliktus kellős közepén a jó kapcsolatokat hangsúlyozta az országok között. Dmitrij Peszkov, a Kreml sajtótitkára szerint valójában „külső erők” szítják a feszültséget.

A beszédes háttér

Arif Junuszov azerbajdzsáni politológus és konfliktuskutató szerint a 2024 decemberi repülőgép tragédiáját maga Alijev is személyesen fenyegetésnek vette, mivel

az incidens pillanatában egy elnöki repülőgép is Oroszország légterében tartózkodott.

Ebből az azeri vezető azt szűrhette le, hogy az ő személyes biztonsága sem garantált az orosz légvédelmi rakéták fenyegetésével szemben. A Deutsche Welle riportja még egy érdekes szempontot megnevezett a kapcsolatok elhidegülése okaként: ez a politikusok hiúsága. Az AZAL repülőgépének zuhanását követően ugyanis Ramzan Kadirov csecsen elnök volt az első, aki felhívta Alijevet, ezt pedig az az azeri elnök kifejezetten zokon vette. Ő ugyanis magasabb szintről, leginkább egyenesen Putyintól várta volna a megkeresést. Junuszov szerint amennyiben ez történt volna fél évvel korábban, most Baku nem fogadná ennyire hűvösen Moszkva minden egyes megnyilvánulását. A mostani konfliktust kiváltó jekatyerinburgi eset egyébként vélhetően nem a Kreml megrendelésére történt, vélhetően sokkal inkább egy egyszerű hatósági akció (és túlkapás) okozott komoly nemzetközi vihart.

A Middle East Eyenek megszólaló nyugati diplomaták elmondták, hogy

Baku szándékosan feszíti túl a húrt, és eszkalálja a helyzetet, mivel igyekszik engedményeket kicsikarni Oroszországtól.

Az azeri vezetés szavának ráadásul nagyobb teret enged, hogy a déli szomszédja, Irán súlyosan meggyengült a 12 napos háborúban Izrael ellen. A helyzet hatalmas hatalmi vákuumot nyitott a Kaukázusban, ezért Alijev úgy érezhette, hogy most jött el az a pillanat, hogy az orosz nyomástól valamelyest megszabaduljon és nagyobb engedményeket adjanak az örményekkel köttetendő békemegállapodásnál. Moszkva azt ugyanis nem engedhette meg, hogy a romló kapcsolatok miatt teljesen elengedje Jereván kezét, mivel ezzel már a saját hitelességét is megkérdőjelezte volna.

Ennél a pontnál érdemes visszatérni az örmény-azeri konfliktus természetéhez. Azerbajdzsán területe ma két, egymástól teljesen elválasztott területből áll: a keleti fő országrészből, valamint a nyugati Nahicsevánból. A kettő közti összeköttetést megnehezíti, hogy elválasztja mindezt egymástól a Zangezur-folyosó, ez örmény felügyelet alatt áll. Baku a kínálkozó lehetőséget arra szeretné kihasználni, hogy a kérdéses térségből kiszorítsa az oroszokat, ezzel létrejöjjön egy számára kényelmes infrastrukturális összeköttetés a két területe között, majd tovább a nagy szövetséges, Törökország irányába. Az eredeti megállapodás még 2020-ban arról szól, hogy az orosz békefenntartók a kritikus szakaszon is megjelennek, ott látnak el feladatokat.

Last few days lots of conversation on Caucasus is about the Zangezur Corridor that will become a key connectivity path for the emerging Middle corridor doubling its capacity together with the route via Georgia. This would also connect CentralAsian resources with global economy. pic.twitter.com/mWjheXETcs https://t.co/mWjheXETcs

— Efgan Nifti (@enifti) July 6, 2025

A másik körülmény, ami Alijev kezére játssza a lapokat, az az oroszok szorult gazdasági helyzete. Moszkva a 2022-es ukrajnai invázió óta egyre súlyosabb nyugati szankciókkal néz szembe, ennek kijátszásához pedig kellenek számára a nyitott déli útvonalak. Ebben kulcsszereplő Azerbajdzsán is, mivel Irán felé az országon keresztül képesek az oroszok elérni az Indiai-óceánt. Baku

a semlegességi politikáját kihasználva igyekezett gazdasági hasznot is húzni a korlátozásokból,

törekedett a kettős felhasználású termékek közvetítő kereskedelmére északi szomszédjával, ezek a termékek később az orosz hadiiparban bukkantak fel. A gyakorlat lényege, hogy orosz tulajdonban lévő (vagy az orosz titkosszolgálatoknak dolgozó egyéb nemzetiségű) cégek alaposan bevásárolnak keleti, többnyire kínai technológiából, majd azt egy köztes ország beiktatásával végül Oroszországba juttatják. Az eljárás során hatalmas pénzeket lehet szakítani, ezért a transzferoszágok is jól járnak ezzel. Baku ráadásul azzal is trükközhet, hogy a saját fogyasztására orosz nyersanyagokat vásárol, míg a saját energiahordozóját jobb pénzért Nyugaton értékesíti, így többszörösen jól jár a jelenlegi helyzettel.

Meg kell jegyezni, hogy időközben Moszkva egyre szorosabb kapcsolatot kezdett ápolni Georgiával (ismertebb nevén Grúziával) is, ez pedig aggasztotta Ankarát és Bakut is, mivel azzal fenyegetett, hogy az ő helyzeti előnyükre jelenthet veszélyt. Ez nem jelenti azt, hogy a Kreml már el akarta volna engedni az azeriek kezét, mivel lényegében minden egyes országra szükségük van, amelyik hajlandó a „semlegességi” politikát követni, ezzel nem csatlakozva a nyugati tömbhöz Oroszország elítélésében.

Azerbajdzsán kifejezetten kényelmetlen földrajzi helyzetbe szorult, mivel észak felől Oroszország, míg délről a rivális síita Irán határolja, párosítva mindezt azzal, hogy kelet felé a világóceánok felé közvetlen összeköttetéssel nem rendelkező Kaszpi-tenger (vagyis inkább tó) van nyugati felé pedig feszült örmény szomszédság végletesen beszorította. Baku igyekezett mégis megerősíteni magát, így erős szövetséget épített ki Törökországgal, valamint Pakisztánnal is. A mostani csörte pedig azt a látszatot kelti, hogy Alijev egyszerre képes ellentmondani Putyinnak, de ha kell, akár a nyugati hatalmaknak is (emlékezetes, hogy 2024-ben felizzott a feszültség Franciaország és Azerbajdzsán között).

A fejlemények egyben azt is jelzik, hogy Oroszország folyamatosan veszíti el a befolyását a Kaukázusban, bár ehhez az Izrael és Irán között dúló, a síita hatalom súlyos veszteségeivel záruló háború is kellett. Az viszont jelzi, hogy még nincs veszve minden Azerbajdzsán és Oroszország között, hogy a gazdasági szempontok még nem sérültek, pedig ez lehetne olyan mérce, amely határozottan mutatná, hogy válságosra fordult Baku és Moszkva ellentéte. Erről egyelőre nincs szó, a mindkét fél számára jövedelmező biznisz titokban zajlik ugyanúgy tovább. A gyorsan változó helyzet viszont egyáltalán nem zárja ki, hogy tovább fajul a vita, ez pedig

végső soron akár súlyos arcvesztést is hozhat Putyin számára egy hagyományosan orosz befolyási övezetnek tekintett térségben.

Címlapkép forrása: Contributor/Getty Images