Rendkívül káros folyamatot indíthat be a Földön a sok űrrakéta-indítás

Az elmúlt években jelentősen növekedett az űripari szektor, ami a műholdak és rakétaindítások számának ugrásszerű emelkedéséhez vezetett. Míg 2019-ben mindössze 97 orbitális rakétaindítás történt világszerte, 2024-re ez a szám már 258-ra emelkedett, és a növekedés várhatóan folytatódni fog.

A rakétaindítások és a visszatérő űrszemét szennyező anyagokat bocsátanak ki a középső légkörbe, ahol károsíthatják a Földet az ózonréteget is.

A bolygót körülvevő ózonréteg kulcsfontosságú védelmi rendszernek számít földi élet szempontjából, ugyanis ez a réteg veri vissza a világűrből érkező UV-sugárzást.

Egy nemzetközi kutatócsoport a zürichi ETH és a davosi Fizikai Meteorológiai Obszervatórium által kifejlesztett klímamodell segítségével szimulálta, hogyan befolyásolják a rakétakibocsátások az ózonréteget 2030-ig. A Climate and Atmospheric Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint, ha 2030-ra évi 2000 feletti rakétaindítás történik – ami a 2024-es szám nyolcszorosa –,

a globális ózonréteg vastagsága közel 0,3%-kal csökkenne, az Antarktisz felett pedig szezonálisan akár 4%-os csökkenés is előfordulhat.

Bár ezek a számok első látásra szerénynek tűnhetnek, fontos megjegyezni, hogy az ózonréteg jelenleg is regenerálódik a klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k) által okozott korábbi károktól. A globális ózonréteg vastagsága jelenleg körülbelül 2%-kal marad el az iparosodás előtti szinttől, és várhatóan csak 2066 körül áll teljesen helyre. A kutatók szerint a rakétákból származó – jelenleg szabályozatlan – kibocsátások évekkel vagy évtizedekkel késleltethetik ezt a helyreállást.

Az ózonréteg károsodásának fő okozói az űrrakétákból származó gáznemű klór és a koromszemcsék. A klór katalitikusan pusztítja az ózonmolekulákat, míg a koromszemcsék felmelegítik a középső légkört, felgyorsítva az ózont lebontó kémiai reakciókat. Jelenleg az egyetlen hajtóműtípus, amely elhanyagolható hatással van az ózonrétegre, a kriogén üzemanyagokat (folyékony oxigént és hidrogént) használó rendszer, de a technológiai bonyolultság miatt a rakétaindítások mindössze 6%-a alkalmazza ezt a megoldást.

A tanulmány csak a rakéták felszállása során kibocsátott szennyezőanyagokat vizsgálta, de a kutatók szerint a működési idejük végén a légkörbe visszatérő műholdak szennyezése is okozhat problémákat. A visszatérő műholdak elégésekor különböző fémrészecskék válnak le és nitrogén-oxidok keletkeznek, amelyek szintén hozzájárulhatnak az ózonréteg károsodásához.

A kutatók szerint egy olyan űripar, amely elkerüli az ózonkárosító hatásokat, teljesen lehetséges. Ehhez szerintük a rakéták károsanyag-kibocsátásának nyomon követésére, valamint a klórt és kormot termelő üzemanyagok használatának minimalizálására lenne szükség, alternatív hajtóművek fejlesztésével.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images