Az energia nem vész el, csak versenyhátránnyá alakul Európában

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az Európai Unió kezd kilábalni a 2022-es energiaválságból, de még korántsem dőlhet hátra: bár 2024-ben az áramkereslet 1,4%-kal nőtt, ez csak részben korrigálta a megelőző évek közel 6%-os visszaesését. Eközben a villamosenergia-árak az EU-ban tartósan magasak maradtak: 2024-ben az ipari átlag 110 USD/MWh volt, miközben az USA-ban 45, Kínában 75, Indiában 60 USD/MWh körül mozgott – ezek a különbségek hosszú távon jelentős versenyhátrányt jelenthetnek.

A 2025-ös globális villamosenergia-helyzetképet bemutató friss IEA-jelentés világosan mutatja, hogy a gazdaságok energiaigénye nemcsak nő,

de egyre inkább elválik a hagyományos GDP-növekedéstől

- Kínában és az USA-ban már új szerkezeti átalakulás hajtja az áramfogyasztást.

A megújulók térnyerése ígéretes, de a háttérrendszerek fejlesztése elengedhetetlen. A 2025 áprilisi spanyol–portugál blackout emlékeztetőül szolgál arra, hogy a megújulókon alapuló rendszerek „kiszámíthatatlan stabilitással” működnek, megfelelő tárolókapacitás hiányában. A villamosenergia mára nem csupán háttértényező, hanem az egyik legfontosabb gazdasági indikátor. Csak az a gazdaság maradhat hosszú távon versenyképes, amely képes kiszámíthatóan, olcsón és biztonságosan energiát biztosítani. Különösen most, amikor a digitális szektor, az adatközpontok és az AI-alkalmazások már az új villamosenergia-húzóágazatok közé tartoznak.

Regionális keresleti trendek és szerkezeti átalakulások

A globális villamosenergia-kereslet szerkezeti átalakulása az elmúlt években felgyorsult. Ez az átalakulás nem csupán mennyiségi, hanem minőségi természetű is:

az energiafogyasztás időbeli mintázatai, térbeli koncentrációja és szerkezete is radikálisan változik.

Az esti csúcsterhelések és az időjárásfüggő termelés növekvő mértéke szinte minden régióban komplex rendszerirányítási kihívásokat vet fel. Emellett a gazdaságok energiaintenzitása egyre inkább tükrözi az ipari szerkezetváltást, a digitalizáció térnyerését és a klímaváltozás okozta hő- és áramigények növekedését. Ennek következménye, hogy a villamosenergia-kereslet már nem minden esetben korrelál a GDP bővülésével, a hűtés-fűtési célú, GDP-független fogyasztás megemelkedett.

Kínában a villamosenergia-kereslet növekedése 2018 óta következetesen meghaladja a gazdasági bővülés ütemét. Ahogyan az lenti ábra is szemlélteti, a COVID alatt, 2020-ban a GDP és a villamosenergia-kereslet növekedése egyaránt visszaesett, míg 2023-ra villamosenergia-kereslet dinamikusan, 6,8%-kal emelkedett, messze meghaladva a GDP 5,2%-os növekedését. A gazdaság fókusza az energiaintenzív ágazatok – például az elektromos járműipar, akkumulátorgyártás, valamint a napelemes rendszerek gyártása – felé tolódik el.

Ezeknek az „új energiatermékeknek” a gyártása – ahogy Kínában nevezik őket – a becslések szerint 2024-ben több, mint 300 TWh villamos energiát fogyasztott. Szemléltetésként ez nagyjából annyi villamos energia, mint amennyit Olaszország egy év alatt használ fel. A kínai energiaszektor ennek megfelelően mintegy 273 milliárd dollárt fektetett be nap- és szélenergia-projektekbe 2023-ban – ez az összeg 30%-kal magasabb, mint Magyarország 2023-as GDP-je. A következő három évben (2025-2027), míg az IMF (International Monetary Fund) szerint a GDP növekedése átlagosan 4% körül lesz, a villamosenergia-kereslet erőteljesebb 6%-os növekedésére számítunk.

Ez azt jelenti, hogy

Kína villamosenergia-igénye a következő három évben Kanada teljes éves fogyasztásának háromszorosával fog növekedni.

forrás: International Energy Agency: Electricity 2025

Indiában szintén gyors bővülés figyelhető meg: 2024-ben 5,8%-os éves keresletnövekedést regisztráltak, miközben a csúcsterhelés több államban történelmi rekordokat döntött. Ennek oka nemcsak a gazdasági bővülés, hanem a lakossági légkondicionálás terjedése[1], különösen a hosszabb és intenzívebb nyári időszakok hatására. A klímaberendezések párhuzamos használata extrém időszakos csúcsokat eredményez, ami hálózati stabilitási kihívásokat vet fel. India új tárolókapacitásokkal és dinamikus tarifa-modellekkel igyekszik enyhíteni a terhelést, de a strukturális hálózatfejlesztés elkerülhetetlen. Az előrejelzések szerint 2025 és 2027 között átlagosan évi 6,3%-kal fog növekedni a villamosenergia-kereslet.

Az Egyesült Államokban is új történelmi rekordot döntött a villamosenergia-felhasználás 2024-ben,

elsősorban a technológiai szektor gyors bővülése miatt. Az adatközpontok, felhőalapú szolgáltatások és AI-modellek energiaigénye az utóbbi egy évben átlagosan 10–12%-kal nőtt. Az Egyesült Államok egyes szövetségi államaiban – kiemelten ott, ahol nagy számban települtek le technológiai óriások – ez a bővülés a teljes éves villamosenergia-fogyasztás növekedésének több, mint egyharmadát tette ki.

A villamosenergia-árak államonként jelentős mértékben eltérnek, de országos szinten 2024-ben átlagosan csökkenő tendenciát mutattak. Ugyanakkor időszakos, lokális áremelkedések fordultak elő, különösen Kaliforniában és az észak-keleti régióban, elsősorban extrém időjárási események idején. A terhelés időbeli szerkezete is átalakult: a nappali és esti csúcs közti különbség egyre nagyobb, amit a napenergia időszakos termelése, valamint a nem munkanaphoz kötött fogyasztási minták erősítenek. Ez a fajta terhelési eltolódás technológiai és piaci alkalmazkodást igényel, amelyhez az USA több államban már alkalmaz időalapú árképzést, valamint nagyobb mértékű energiatárolási kapacitásokat.

A hosszú távú kilátások alapján a technológiai felhasználás részaránya tovább nőhet, így az árakra és a kapacitástervezésre is nyomást gyakorol. Az előrejelzések szerint az Egyesült Államok villamosenergia-kereslete átlagosan évi 2% körüli ütemben fog növekedni a 2025-2027 közötti időszakban.

Portfolio Energy Investment Forum 2025

Kivételesen jó alkalmat biztosít a téma megismerésére és átbeszélésére a Portfolio immár hagyományos őszi energetikai csúcsrendezvénye, a Portfolio Energy Investment Forum.

Információ és jelentkezés

Az Európai Unióban a villamosenergia-kereslet 2024-ben mindössze 1,4%-kal nőtt, ami jelentősen elmarad a korábbi évtizedek 2–3%-os éves átlagos növekedési ütemétől. Ez a növekedés csupán részben korrigálta a 2022-ben és 2023-ban bekövetkezett összesen 6%-os keresletcsökkenést, így a 2024-es keresleti szint még mindig alacsonyabb, mint a 2021-es szint volt. Ennek egyik elsődleges oka a visszafogott ipari termelés, különösen az energiaintenzív ágazatokban – például az alumínium-, acél- és vegyiparban –, amelyek működését jelentős mértékben befolyásolták a tartósan magas villamosenergia-árak.

Ezek az iparágak szorosan kötődnek az autóiparhoz: az alumínium és az acél kulcsszerepet játszik a járműgyártásban, míg az akkumulátorgyártás mint a villamosított mobilitás alapja szintén jelentős energiát igényel. A vegyipar kiemelkedő példája a BASF, amely műtrágya- és vegyialapanyag-gyártásával szintén energiaigényes tevékenységet folytat.

A regionális villamosenergia-árak és a versenyképesség alakulása

Az Európai Unió villamosenergia-piacának árérzékenysége 2019 óta fokozatosan nőtt, 2022-re pedig több tagállamban is markánsabban jelentkezett. Az ábrán megfigyelhető, hogy 2022-ben az EU tagállamaiban az éves ipari áramárak drámai mértékben emelkedtek: Olaszországban elérték a 300 USD/MWh-t, míg Németországban 160 USD/MWh körül alakultak. 2024-re ezek az árak mérséklődtek – Olaszországban 160 USD/MWh, Németországban pedig 95 USD/MWh körül alakultak –, de még így is jelentősen meghaladták a 2019-es szinteket.

Az európai dinamikus ármozgásokkal szemben Indiában az ipari villamosenergia-árak 2024-re körülbelül 20%-kal csökkentek a 2019-es 75 USD/MWh szinthez képest, elérve az elmúlt hat év legalacsonyabb árszintjét, 60 USD/MWh-t. Azért tudtak jelentősen csökkenni, mert a növekvő keresletet stabil szenes és vízerőművi termelés ellensúlyozta.

Kínában ezzel szemben kismértékű növekedés figyelhető meg: 2019 és 2021 között 50-60 USD/MWh között, 2022 és 2024 között pedig 70-75 USD/MWh között mozogtak az árak. Ezek az ármozgások ugyanakkor lényegesen kisebb kilengést mutatnak, mint az Európában tapasztalt volatilitás. Az EU-s átlag 2024-ben mintegy 110 USD/MWh volt, ami 1,5-2,5-szeres érték az Egyesült Államok 45 USD/MWh, Kína 75 USD/MWh, illetve India 60 USD/MWh körüli árszintjeihez képest.

Az USA 37,5 GW naperőművi és 8,9 GW szélerőművi kapacitásbővítést tervez 2025-ben a meglévő 220, illetve 153 GW mellé. A meglévő termelési hatékonyság (kapacitáskihasználtságok) mellett csak ezek az erőművek 2,1%-át fedezik a jelenlegi fogyasztásnak, azaz közel akkorát, mint a korábban említett 2%-os keresletnövekedés. A 2025-ben telepíteni tervezett 16,2 GW-nyi akkumulátoros kapacitás pedig azt biztosítja, hogy a megtermelt megújuló energia (főként napenergia) jelentős része (több mint 40%-a) más napszakban – lehetőleg ne a legalacsonyabb áramárak óráiban – kerüljön a piacra.

A megújuló beruházásokkal és az energiatároló-kapacitásbővítésekkel várhatóan az Egyesült Államok villamosenergia-piaci árai nem fognak számottevően változni. Ha az elkövetkező években is hasonló ütemben tud a kontinens új megújuló forrásokat és tároló-, illetve szabályozókapacitásokat üzembe helyezni,

akkor biztosítani tudja a hosszú távú árstabilitást a villamosenergia-piacán.

Így az EU mozgástere a keresletnövekedés kielégítése, a dekarbonizáció és az árversenyképesség javítása között kedvezőbb egyensúlyt teremthet.

Pozíciók, pályák, következmények

Az Európa és más régiók közötti villamosenergia-árkülönbség egyre meghatározóbb tényezővé válik az energiaintenzív iparágak nemzetközi versenyképességében.

Különösen napjainkban élesedik ez a hatás, amikor a globális értékláncok egyre inkább azokba a térségekbe rendeződnek át,

ahol az energiaellátás hosszú távon kiszámíthatóbb és költséghatékonyabb.

Az Egyesült Államok, Kína és India ebben jelenleg kedvezőbb helyzetben vannak alacsonyabb ipari villamosenergia-költségeik révén. Az európai ipar számára ez azt jelenti, hogy az energiaárak tartósan magasabb szintje érdemben befolyásolhatja a gyártási költségeket, és közvetetten korlátozhatja a globális versenyben való részvétel lehetőségeit. Ez a versenyhátrány erősen érintheti azokat országokat, amelyekben a megújuló energia magas részaránya kismértékű vagy nem elegendő kiegyenlítő kapacitással párosul.

A megújuló energiaforrások által előidézett, napon belüli ingadozások, valamint magas regionális árak orvosolhatók például a rugalmas energiatárolási kapacitások pótlásával vagy a hiányos kiegyenlítő kapacitások bővítésével.

Fontos kiemelni, hogy a magas energiaárak ténye közvetetten szélesebb társadalmi-gazdasági következményekkel is járhat, elsősorban a nagy energiaintenzitású régiók foglalkoztatási és befektetési kilátásai szempontjából. A gyárbezárások és termeléscsökkentések számos térségben munkahelyek megszűnését, tőkekivonást és az ipari szerkezetváltozás kényszerét eredményezik. Ennek következtében nőhet a munkanélküliség, csökken a helyi jövedelemtermelő képesség, gyengülnek a közszolgáltatások, és felgyorsulhat a fiatal munkaerő elvándorlása is, ami hosszabb távon a térségek társadalmi kohézióját is veszélyezteti.

A villamosenergia-árak magas szintje a gazdasági és társadalmi hatások mellett mélyebb, szerkezeti átalakulásokat is elindít az energiapiacokon – eltérő dinamikával. Az Egyesült Államoknak és Kínának a megújulók bővítése mellett várhatóan lehetősége nyílik fosszilis termelések csökkentésére is – a jelenlegi árak megtartása mellett, Indiának azonban nincs ekkora mozgástere: a 2024-es nap- és szélerőművi bővüléshez képest nagyobb növekedésre lesz szükség a megújuló kapacitások terén, ha szeretné a jelenlegi árszínvonalat tartani.

Alternatív lehetőségként azonban további fosszilis erőforrások bevonásával tovább élénkítheti a villamosenergia-piaci keresletet. Az Európai Unióban azonban ezzel ellentétesen fog alakulni a piac: a 2025-re tervezett jelentős mennyiségű megújuló- és gázerőművi kapacitások miatt nagyobb növekedés várható a kínálati oldalon, mint a keresleti oldalon.

Összességében elmondható, hogy a technológiai tudás, az ipari bázis és a politikai eszköztár rendelkezésre áll –

a kérdés az, hogy ezeket milyen ütemben és hatékonysággal tudja a kontinens mozgósítani.

Amellett, hogy a villamosenergia továbbra is a dekarbonizáció egyik fontos eszköze, emellett egy egyre jelentőségteljesebb globális versenytényező is. A villamosenergia-piac jövőjetehát  immáron strukturális és társadalmi kérdéssé is vált: azok az országok lesznek a legjobban pozícionáltak, amelyek képesek összehangolni a versenyképes árképzést, az ellátásbiztonságot és a dekarbonizációt.

Mindez pedig rámutat arra, hogy a gazdaság csak akkor tud hatékonyan és fenntarthatóan működni, ha a vállalatok megfizethető energiaforrásokhoz jutnak hozzá – ezt a felismerést emeli ki az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai közül a 7. pont is: „Affordable and clean energy”, azaz a megfizethető és tiszta energia biztosítása mindenki számára.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images