Elkezdődött a Zelenszkij utáni korszak – Mit akar Trump Putyintól és Kínától?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Vámháború: a világgazdaság alkalmazkodik

Javában folyik a világkereskedelem felforgatása Donald Trump által. A nagy összeomlást jósolók egyelőre csalódottan rágják a körmüket: mikor következik már be az Armageddon? De az nem látszik érkezni. Ellenkezőleg:

a világgazdaság kezdi elnyelni a sokkhullámokat és inkább bekebelezni a változásokat, igazodni azokhoz, sőt: hasznosítani azokat

– egyben a lehetőségek határain belül meg is szelídíteni és integrálhatóvá tenni őket.

A globalizáció sem akarja megadni magát. Inkább a maga képére formálja a változásokat, és hasznosítja azokat egy talán hosszabb távon is működőképes világgazdaság létrejöttének folyamatában. Hogy egy manapság divatos kifejezéssel éljek: a világgazdaság – és lassan a politika is – „beárazza” Trumpot. Megtanulja kezelni. Tudomásul veszi, hogy az amerikai elnök hazárdjátékos. Induláskor mindig nagyon magasra, irreálisra teszi a tétet. De ma már mindenki tudja: ez csak a kezdet. Alkudozni kell. Mint a bazárban. Eközben szem előtt kell tartani és a lehetőségekhez képest maximálisan védelmezni saját nemzeti érdekeinket, de közben „be- benyalni” Trumpnak, simogatni a nem kicsi egóját és megérteni: a pálya bizony arrafelé lejt. Trump mögött a világ legnagyobb és leghatékonyabb gazdasága, politikai és katonai ereje áll, és ő bizony nem habozik ezt folyamatosan meglengetni, és ha nagyon kell, be is vetni saját érdekei védelmében.

Hogy ez nem igazságos? Hogy Trump visszaél az Egyesült Államok hatalmával? Hogy tudatosan és rendszeresen a mi kárunkra akarja megoldani az USA problémáit? Hát igen. Ez is benne van a játékban. De a legfontosabb szempont, hogy még egy ilyen megegyezés is jobb, mint (gazdasági) háborút viselni az Egyesült Államokkal szemben, jobb, mint összezilálni a világgazdaságot, és valószínűleg, hosszabb távon, még számunkra is előnyös, stabil, kiszámítható és kiegyensúlyozott megoldásokat eredményezhet.

USA vs. Kína

A vámháború minden kétséget kizáróan legérdekesebb és legfontosabb hadszíntere a Kína és az Egyesült Államok közötti összecsapás. Érdekes módon nem egy nagyméretű csata látszik kibontakozóban. Úgy gondolom, hogy a Kína és az Egyesült Államok közötti „kereskedelmi tűzszünet” elhúzódik, valószínűleg még 90 napig. Ez jó hír. Trump egyre nyilvánvalóbban el akarja kerülni a teljes körű kereskedelmi háborút, és Kínába szeretne látogatni, hogy találkozzon Hszi Csin-ping elnökkel. Az üzletet akkor megpecsételik.

A rejtett napirend Tajvan.

Trump nyilatkozatot akart kapni arról, hogy Kína nem fog erőszakot alkalmazni a Kínai Népköztársasággal való újraegyesülés céljából. Cserébe kész lesz megerősíteni az „egy Kína” elvét. A fegyverszállítás Tajvan számára folytatódik, de ez nem biztos, hogy része a megállapodásnak. Lehet, hogy csak megtörténik. Ami a Dél-kínai-tengert illeti, amely véleményem szerint a legforróbb kérdés, még csak nem is említik; a verseny lövöldözős háború nélkül folytatódik, mivel Kína továbbra is nyomul, de gyakoroljon önmérsékletet.

Oroszország és Ukrajna

Trump arról álmodozik, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő csatlakozzon hozzájuk, és kössön megállapodást Ukrajnáról. Ez egy külön találkozó lesz, nem keverve az Egyesült Államok és Kína kétoldalú találkozójával. Stratégiája az lehet, hogy a legújabb, 10-12 napos határidő után erőt mutat azzal a céllal, hogy Putyint valamiféle tűzszünet elfogadására kényszerítse az új – főként védelmi – fegyverszállítások és esetleg új szankciók nyomása alatt.

Az új, második generációs szankciók erősek lehetnek, de kétélű kardnak is bizonyulhatnak, mivel majdnem annyira sújtják a szövetségeseket, mint Oroszországot. Nukleáris fegyverekhez hasonlíthatók: addig a leghatékonyabbak, amíg nem használják őket. Rendkívül nehéz lenne hosszú ideig fenntartani őket. Trump esélye a gyengélkedő orosz gazdaságban van. Putyinnak tűzszünetre van szüksége, de győzelemre is.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nagy hibát követett el a korrupcióellenes törvénnyel, amely demokratikus vezetői hírnevébe került – és ugyanakkor az ország elhalasztotta a helyhatósági választásokat, ami törvényes, de rosszul néz ki, egy antidemokratikus elmozdulás részének tűnik.

A Nyugat továbbra is támogatja őt a háborúban, de változásra készül: elkezdődött a Zelenszkij utáni korszak.

Valerij Zaluzsnij volt katonai főparancsnok, akinek népszerűsége változatlan és felülmúlja Zelenszkijét, politikai nyilatkozatot tett. Nem közvetlenül reagál a jelenlegi eseményekre, és nem kritizálja az államfőt, de mégis, elég okos ahhoz, hogy ne lépjen közvetlenül szembe a hivatalban lévővel, hanem stratégiai tanulságokat vonjon le, így azt az üzenetet küldi: valami nincs rendben, és le kell vonnunk a leckét, nem szabad újra elkövetnünk ugyanazokat a hibákat.

Trump azt várja Kínától, hogy csökkentse Oroszországnak nyújtott támogatását a védelemmel kapcsolatos kérdésekben, és nyomást gyakoroljon Putyinra, hogy csatlakozzon, jöjjön Pekingbe a háromoldalú találkozóra, és mutasson némi rugalmasságot.

Nem rossz stratégia – ha igaz. Van azonban egy nagy veszélye: hogy Trump túl nagy engedményeket tesz Kínának és Oroszországnak is a megállapodás fejében. Hszi biztos örülne, ha a Tajvannak nyújtott amerikai támogatás kevésbé lenne látványos. Ennek első lépését már megtette Trump, amikor – teljesen érthetetlen módon – megtiltotta Tajvan törvényesen és demokratikusan választott elnökének, hogy tranzitáljon az Egyesült Államokon keresztül. Ennek a lépésnek a világon semmi értelme nincs – hacsak nem Hszi számára tett gesztusként.

Putyinnak is tehet szívességet Trump. Visszatérhet korábbi ajánlatához, hogy elismeri a Krím félsziget annektálását, és mindig lehet játszani a fegyverszállításokkal is. Sőt: Steven Witkoff elnöki megbízott – aki Putyin kebelbarátja – Moszkvában tárgyalt. Csak nem egy „kompromisszumot” készítenek elő? Hogy Putyin nagylelkűen felhagyna az ukrán civil célpontok rommá bombázásával – azaz „részleges fegyverszünet” jönne létre. Trumpot szemmel láthatóan nem nagyon zavarják a szárazföldi hadműveletek. Elvégre, abban csak napi 10-15 ezer ember hal meg. Na jó, de ez rendes háború. Tehát elég lehet, ha a jó öreg Putyin felhagy a szőnyegbombázással. A többit majd később megtárgyalják.

Lehet, hogy egy nagy stratégiai játszma első lépéseinek vagyunk szemtanúi? Reméljük. De ne tévesszük szem elől a veszélyeit sem. Különösen mivel a főszereplőt Donald Trumpnak hívják.

Címlapkép forrása: MTI/AP/Julia Demaree Nikhinson