Teljes katasztrófa felé halad a romokba döntött terület – Az új mesterterv pedig csak még súlyosabb konfliktust szülhet

Az ezredforduló idején Izrael huszonegy zsidók lakta telepet működtetett a Gázai övezet területén. Amikor 2005-ben a szekuláris Fatah elveszítette a hatalmat a rivális iszlamista Hamásszal szemben, Jeruzsálem felszámolta a telepeket, evakuálta a zsidókat az övezetből, amely onnantól a jól védett kijáratokat leszámítva szárazföldön lényegében teljesen el lett vágva a külvilágtól. Az izraeli politikai fősodor az evakuációt követő húsz évben nem is igazán akart visszatérni a területre, a szélsőjöbbon azonban mindig komoly támogatást élvezett Gáza teljes megszállása.

Miről szól az izraeliek új ötlete?

Amikor Netanjahu két hete azt mondta, ismét megszállás alá akarják helyezni Gázát, még nem lehetett tudni sem azt, hogy mekkora területet foglalna el az IDF, sem pedig azt, hogy milyen időtartamra. A legdurvább forgatókönyv nyilván az lett volna, ha a teljes terület tartósan izraeli megszállás alá került volna. Mint a múlt héten kiderült, ennél azért egy lehelletnyivel visszafogottabb ötlettel állt elő az izraeli kormány.

A most látható elképzelés az lenne, hogy

az IDF teljes megszállás alá helyezi Gázavárost, az övezet legnagyobb települését, onnan a lakosságot pedig délre terelné.

Ez egyébként korrelál Jeruzsálem azon tervével is, hogy Rafah romjain egy általuk „humanitárius városnak” nevezett tábort húzzanak fel a palesztinoknak. A megszállás elméletileg ideiglenes lenne, hasonlóan az IDF korábbi akcióihoz, amikor hol Gázavárosba, hol Hán Júniszba, hol Rafah-ba vonultak be, onnan kikergetve a civileket. Ezen a ponton egyébként érdemes megjegyezni, hogy egyelőre nem lehet tudni, hogy „Gázaváros” megszállása pontosan mekkora területet fog érinteni, mivel az övezetben a lakott területek helyhiány miatt régen összeépültek már, így Gázaváros északkeleti külvárosait is nehéz elkülöníteni egymástól.

De mi fog ebből kisülni?

Izrael középtávú terveit a közelgő gázai megszállásból már ki lehet következtetni: Jeruzsálem célja a bevonulással hivatalosan nem a területszerzés, hanem a Hamász maradék tagjainak kiiktatása, illetve a még Gázában fogva tartott túszok kiszabadítása.

Nagyon jó esély van arra, hogy néhány hónap múlva a megszállt területet vagy kiterjesztik, vagy áttolják az övezet középső, azt követően pedig a déli részére,

hasonlóan ahhoz, ahogyan ezt a háború korai szakaszában is tették.

A nemzetközi felháborodás természetesen adott: több nyugati állam, nemzetközi szervezetek és az iszlám világ nagyjából egésze is tiltakozik az újabb izraeli katonai akció ellen, az elmúlt két év tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy Netanjahut nem igazán érdeklik ezek az aggályok. Amíg legfontosabb szövetségese, az Egyesült Államok mellette áll, addig figyelmen kívül hagyja a többi nemzetközi szereplőt. Trump korábban egyébként is támogatta a palesztinok kitelepítését az övezetből, így azzal Jeruzsálemnek nem kell számolnia, hogy Washingtont az elkövetkező években túlzottan zavarni fogja az övezetet sújtó humanitárius katasztrófa.

Ami valamivel komolyabb fejtörést okozhat a kormánykoalíciónak, az a hazai helyzet: azt már megszokhatták, hogy az ellenzéket támogató lakosság rendszeresen tüntet az invázió ellen, az azonban minimum kellemetlen helyzetet teremt, hogy több forrás szerint az IDF vezérkara sem rajong az ötletért. Néhány héttel ezelőtt éppen a fegyveres erőktől érkezett egy nyilatkozat, amelyben arról beszélnek, hogy náluk nincsen tervben az övezet tartós megszállása. Gyakori jelenség, hogy a politika a katonai vezetők feje fölött dönt, de valószínűleg Netanjahunak sem hiányzik az, hogy a fegyveres erők tagjai esetleg hangosabban is tiltakozni kezdjenek a gázai akciók miatt.

Katonai szempontból egyébként túl komoly veszély nem leselkedik az IDF-re: bár biztos, hogy Gázaváros teljes megszállása fog áldozatokat követelni az állományból, a Hamász katonai ereje a folyamatos támadások következtében nagyrészt megsemmisült, tehát igazán komoly ellenállásra ezúttal sem kell számítani, függetlenül attól, hogy a rommá bombázott Gázaváros erre több mint ideális közeget biztosíthatna.

Miért ragaszkodik a megszálláshoz ennyire Netanjahu?

Korábban többször is értekeztünk már arról, hogy az izraeli miniszterelnök, tágabb körben pedig pártja, a Likud lényegében háborús kényszerben van. A 120 fős izraeli törvényhozásban a Likudnak önmagában 32 helyet sikerült 2022-ben megszereznie, a kormánykoalíció pedig mindössze 67 mandátummal rendelkezik,

így bármely koalíciós partner kiválása kormányválságot eredményezne.

Ehhez a helyzethez jön hozzá az, hogy a Likud az izraeli jobboldalon egy mérsékelt pártnak számít, partnerei között azonban találunk olyanokat, akik sokkal keményebben lépnének fel nemcsak Gázában, de általánosságban a palesztinok ellenében is. A hat mandátummal rendelkező Otzma Jehudit vezetője, a nemzetbiztonsági miniszteri pozíciót is betöltő Itamár Ben-Gvir például nyíltan támogatja az övezet teljes megszállását, a háború befejezése esetében a koalícióból való kilépéssel fenyegetőzik, legutóbb pedig a Templomhegyen imádkozott, amit az izraeli törvények a zsidók számára tiltanak.

Az tehát látható, hogy a Likudnak ahhoz, hogy lélegeztető gépen tartsa a recsegő ropogó kormánykoalíciót, minimum az összes túsz kiszabadításáig folytatnia kell a gázai harcokat.

Benjamin Netanjahunak azonban van egy sokkal személyesebb indoka is, aminek következtében az IDF akciói a jövőben is messze túlnyúlhatnak Izraelen.

Amellett, hogy az izraeli miniszterelnök ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, otthon nagyon komoly korrupciós vádak is érték, lényegében ezek elől „menekült” 2022-ben újra a kormányfői pozícióba. Ha megbukna a kormánykoalíció, ráadásul a háborús helyzet is elcsendesedne, akkor új választásokat írnának ki, amit Netanjahu valószínűleg elveszítene, ez pedig magával vonná azt, hogy újra erőre kapna a korrupciós ügyeket érintő nyomozás, aminek a végén a Likud vezére könnyen rácsok mögött találhatná magát.

Jól látható, hogy a nemzetközi felháborodás egyáltalán nem gyakorol hatást az izraeli kormány döntéseire, Gázaváros újbóli megszállása pedig relatíve kevés kockázattal jár, így ha a hazai elégedetlenkedés nem ér el új szinteket, akkor nagyon valószínű, hogy Gáza után az IDF sorra végig fog gázolni az övezet többi lakott területén is. Az, hogy a túszok kiszabadítása után találnak-e újabb indokot a terület megszállva tartására, vagy Netanjahu inkább más ellenségei ellen vonultatja fel a fegyveres erőket még a jövő zenéje, de egyik szcenárión sem lepődnénk meg túlzottan.

Címlapkép forrása: Amir Levy/Getty Images