Ugyanabba a szorító csapdába eshet bele Donald Trump, mint Joe Biden – Végzetes szakadék nyelheti el a Fehér Ház urát?

A gázai háborút illetően az idei év jelentős fordulattal, egy januári tűzszünettel indult, mely első fázisa egészen márciusig tartott. Izrael ekkor azzal kívánta elérni a maradék túszok kiszabadítását, hogy nyílt blokád alá vonta az összes Gázába tartó segélyszállítmányt, és légicsapásokat hajtott végre, majd májusban szárazföldi offenzívába kezdett. A nyári hónapokban a humanitárius válság súlyossága és az éhezés miatt a nyugati hatalmak egymás után igyekeztek nyomást gyakorolni Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőre, hogy fejezze be a háborút és kössön tűzszünetet: az Egyesült Királyság, Franciaország, Ausztrália és Kanada mind kilátásba helyezte egy független Palesztina szeptemberi elismerését.

WSJ chart on the dramatic reduction in aid to Gaza after Israel upended the UN’s aid distribution system pic.twitter.com/P3SBlvkLET https://t.co/P3SBlvkLET

— John Hudson (@John_Hudson) July 29, 2025

Bár az AP szerint az utóbbi két hétben Izrael háromszor annyi élelmet engedett be Gázába, mint májusban, nyugati országok és nemzetközi szervezetek továbbra is kevésnek és nem megfelelőnek tartják a segélyezést, illetve az ENSZ helyett koordináló új amerikai-izraeli szervezet (GHF) erőfeszítéseit, kritizálva a segélyosztás közben megölt palesztinok magas, 1800-at meghaladó számát május óta. Izrael tagadja, hogy direkt venne célba civileket, ahogy azt is, hogy széles körű éhínség lenne Gázában. Netanjahu múlt vasárnapi sajtótájékoztatóját „hamis éhező gyerekek” felirat előtt tartotta, mondván, Gázában csak a Hamász megmaradt 20 izraeli túsza éhezik (a háború kiváltó oka, hogy palesztin militánsok összesen 251 túszt ejtettek és további 1200 izraelit megöltek). A politikus megismételte azt az ENSZ által cáfolt állítását, hogy a nemzetközi szervezet segélyszállítmányai rendszeresen az iszlamisták kezére kerülnek.

A nyugati államok bírálatát emellett az olyan esetek is kiváltották, mint a szír főváros, Damaszkusz bombázása és Gáza egyetlen katolikus templomának a szétlövése júliusban, vagy az Al Jazeera öt munkatársának egy héttel ezelőtti megölése – Izrael szerint egyikőjük a Hamásznak dolgozott, amit a katari hírtelevízió alaptalan vádnak nevezett. A pánarab médium összesítése szerint a gázai háborúban halt meg a valaha volt legtöbb, közel 270 újságíró.

Az Izrael mellett kiálló, ám sajtóértesülések szerint Netanjahuval olykor összezördülő Donald Trump július végén ellentmondott izraeli kollégájának, és „valós éhezésről” beszélt.

A televízió alapján azt mondanám, […] azok a gyerekek nagyon éhesnek tűnnek

– nyilatkozta az amerikai elnök. Washington pár napja bejelentette, a GHF három gázai segélypontját 16-ra növelik.

Nemrég Netanjahu a nyugati hatalmakat tovább hergelte azzal a bejelentésével, hogy – elmondása szerint – a háború mihamarabbi lezárása érdekében tűzszünet helyett újabb offenzívába kezd Gázaváros tervezett elfoglalásával, nem törődve saját hadseregének, az IDF parancsnokainak ellenérzésével sem. A legutóbbi tűzszüneti tárgyalások július végén omlottak össze, miután Washington és Jeruzsálem szerint a Hamász nem mutatott hajlandóságot az alkukötésre. Az iszlamista szervezet által kormányzott Gáza egészségügyi hatósága szerint eddig több mint 60 ezer palesztin halt meg Izrael gázai offenzívájában, felük nő vagy 18 év alatti.

Hogy csapódik le mindez Amerikában?

A Hamász elleni háború előrehaladásával Izrael megítélése Nyugat-Európa-szerte rekordalacsonyra csökkent a YouGov 2016 óta vezetett adatai alapján,

az viszont, hogy az Egyesült Államokban mennyire szimpatizálnak a zsidó állammal, illetve annak politikai vezetésvel, jóval nagyobb jelentőséggel bír Jeruzsálemre nézve:

az IDF arzenáljának 78%-a amerikai import, és messze Izrael kapta és kapja a legtöbb katonai segélyt Washingtontól a világ országai közül, a II. világháború óta összesen több mint 300 milliárd dolláros (bő 101 ezermilliárd forintos) összegről beszélhetünk az inflációhatással kiigazítva.

A két ország 2016-ban 10 esztendőre szóló megállapodást írt alá évente 3,8 milliárd dollárnyi katonai segély folyósításáról 2028-ig, de Jeruzsálem a gázai háború első évében az éves alapösszeg többszörösében, legalább 17,9 milliárd dollárnyi amerikai katonai segélyben részesült a Brown Egyetem „konzervatív” becslése szerint.

Ez jelenti a valaha volt legtöbb Izraelnek biztosított segélyt egy év leforgása alatt,

amit nagyságrendileg csak a ’70-as években közelítettek meg. Idén pedig a Trump-adminisztráció további csomagokról gondoskodott, a külügyminisztérium szerint 12 milliárd dollár értékben.

Azt a szakmai és politikai vitát most megkerülve, hogy Izrael politikai és katonai értelemben mennyire függ az amerikaiaktól – és ezáltal utóbbi mennyire tud hatni az előbbire –, annyit bizonyára kétség nélkül leszögezhetünk, hogy

a Washington kegyeiből történő száműzetés jelentős érvágás lenne Jeruzsálem számára.

A tel-avivi agytröszt, az INSS elemzése szerint „lehetetlen eltúlozni” azt a veszélyt, amit az amerikai közvélemény jószándékának elvesztése jelentene. Mostanában azonban épp erre látunk jeleket.

A Gallup legfrissebb, júliusi adatai nyomán mindössze az amerikaiak harmada vélekedik pozitívan Izrael katonai műveletéről Gázában, ami annak kezdete óta a legalacsonyabb arány.

Ezzel szemben 60% elutasítja azt, ami 2023 novemberéhez képest 15 százalékponttal magasabb.

Akkoriban még az amerikaiak fele kedvező fényben látta a Hamász támadására reagáló zsidó állam fellépését, és 45% volt arról rossz véleménnyel.

A jobboldali Likud (héberül „Konszolidáció”) pártot vezető

Benjamin Netanjahu miniszterelnök népszerűsége szintén rekordalacsonyra süllyedt a tengerentúlon:

2023 decembere előtt egészen 1997-ig kell visszamenni ahhoz a Gallup számaiban, hogy nettó negatív megítélést találjunk a politikussal kapcsolatban (azaz, hogy többen vannak róla negatív, mint pozitív véleménnyel). A gázai háború kirobbanása óta azonban konzekvensen több amerikai utasítja el az izraeli kormányfőt, mint sem. Netanjahu nettó népszerűsége a 2019 áprilisában feljegyzett +13 százalékpontról idén nyárra -23 pontra zuhant be.

Ha a szűken véve is 1948 óta tartó izraeli-palesztin konfliktus kapcsán mutatott szimpátiákat nézzük, szintén erős elmozdulást produkált az amerikai közvélemény az elmúlt időszakban – és nem Izrael javára.

A Gallup 2001 óta vezetett adatai alapján sosem volt még olyan magasan a palesztinokkal szimpatizáló amerikaiak aránya, mint most tavasszal (33%),

míg a kizárólag izraeliekkel szimpatizálók hányada rekordalacsonyra, 46%-ra csökkent. Persze ebből az is kiolvasható, hogy a relatív többséget még mindig utóbbiak adják.

Netanjahu és a gázai háború népszerűtlenségével párhuzamosan ugyanakkor maga Izrael megítélése is rosszabbá vált, ami egyébként globális tendencia. A Pew Research Center szerint a Jeruzsálemet negatív fényben látó amerikaiak aránya 42-ről 53%-ra emelkedett 2022 és 2025 között.

Kik az elmozdulás motorjai?

Ha az Izrael megítélését nézzük általánosságban, egyértelmű, hogy

széles pártpolitikai szakadék nyílik a demokraták a republikánusok között:

2025-ben előbbiek esetén tízből heten, míg utóbbiak közül mindössze 37%-nyian voltak kedvezőtlen véleménnyel az országról. Három évvel ezelőtthöz képest azonban nemcsak a demokrata, hanem a republikánus választók körében is aggasztó irányba mutat a tendencia Jeruzsálem szemszögéből nézve.

Noha az „Izrael-pártiság” egykor pártokon átívelő ügynek számított,

és a zsidó államot a demokrata Harry Truman elnök ismerte el Washington nevében a világon elsőként, a demokraták 10 évvel ezelőtt kezdtek egyre rosszallóbban tekinteni az országra, miután Benjamin Netanjahu lényegében a republikánusokkal összejátszva akarta megtorpedózni az Obama-adminisztráció által kötött iráni atomalkut. Bár a színfalak mögött már azelőtt is akadtak konfliktusok Obama és Netanjahu között, az izraeli kormányfő 2015-ben a demokrata elnök háta mögött fogadta el a republikánusok által irányított Kongresszus meghívását, hogy szólaljon fel; a beszédét egyes demokrata politikusok sértésként élték meg.

Izrael megítélésének polarizálttá válása Netanjahu megítélésében is visszaköszön: az ezredforduló előtt még alig volt ebben különbség demokraták, republikánusok és függetlenek között. 2012-ben már elkezdett nyílni az olló, három évvel rá pedig már áthidalhatatlan szakadék tátongott, miközben az Izrael mellett vallási okokból kiálló, evangéliumi keresztényekre kiemelten támaszkodó republikánusok körében 67%-os arányig szépült és szépült a jobboldali kormányfőről alkotott kép. Ám 2025-re, a gázai háború harmadik évéhez közeledve immár nemcsak a demokraták (9%), hanem a pártfüggetlenek (19%) körében ugyancsak rekordalacsonyra zuhant vissza Netanjahu népszerűsége.

Magának a háborúnak szintén teljesen ellentétes a megítélése republikánusok és demokraták között:

miközben előbbiek túlnyomó többsége továbbra is kedvezően vélekedik arról, addig utóbbiak támogatása a 2023. decemberi 36%-ról 8%-ra esett be. A pártfüggetlenek inkább a demokratákhoz húznak ebben a kérdésben: két éve még körülbelül felük jó ötletnek vélte azt, de mostanra már csak negyedük.

Hasonló dinamikák játszódnak le a szimpátiával kapcsolatosan is, 2001-hez képest drasztikus változáson ment át az amerikai közvélemény. Az inkább Izraellel együttérzők hányada országos szinten 5 százalékponttal mérséklődött, ugyanakkor

az elsősorban palesztinokkal szimpatizálók aránya megduplázódott, és 16-ról 33%-ra nőtt.

Tíz demokratából immár hat inkább a palesztinok sorsát viseli szívén, ami a 2001-es 16%-hoz képest elképesztő fordulat, főleg úgy, hogy 2001-ben még felük inkább Izrael felé húzott. Jól mutatja a kérdés megosztó természetét, hogy a republikánusok ezzel szemben sokkal inkább „Izrael-pártivá” váltak az elmúlt évtizedekben, míg a függetlenek kissé a palesztinok felé mozdultak el. Az alábbi ábrán könnyedén végigkövethető ez a tendencia, és a demokraták 2015-ös „töréspontja” mellett az is látható, hogy 2022-ben vált a többségük inkább „palesztinpártivá”, ez az érzület pedig 2023 és 2025 között elképesztő teret hódított magának. Miközben a republikánusok álláspontja gyakorlatilag helyben maradt, a pártfüggetlenek ugyancsak gyorsan közelítik azt a pontot, hogy 50-50 arányban össze meg őket a kérdés.

A pártpolitikai mellett azonban két másik – ezzel összefüggő – törésvonal is megfigyelhető:

egyrészt a színesbőrűek kisebb eséllyel szimpatizálnak a zsidó állammal, mint a fehér amerikaiak, másrészt a generációs különbségek is rendkívül szembeötlőek. A 35 év alatti fiatalok sokkal inkább elutasítják Netanjahut, illetve a gázai háborút, mint az 55 évnél idősebbek, és jóval nagyobb eséllyel viselik szívükön inkább a palesztinok, mintsem az izraeliek sorsát.

A jelek szerint ráadásul a nemzedékek közti szakadék a pártszimpátiát is átszeli.

A Pew adatai szerint immár az 50 év alatti republikánusok fele negatívan ítéli meg Izraelt, ami a náluk idősebbek csupán 23%-ára jellemző. A párton belül 2022 óta 15 százalékponttal nőtt az „Izrael-kritikus” fiatal felnőttek aránya, így feltételezhetjük, hogy a háború is szerepet játszott ebben.

A demokraták ezzel szemben jóval egységesebbek a kérdésben: az elmúlt három évben az idősek „felzárkóztak” a fiatalokhoz, így mára mindkét korosztályban „kétharmados többségben” vannak az Izraelről kedvezőtlenül vélekedők. Az Izraellel kapcsolatos generációs szakadék tehát a Jeruzsálem mellett hangsúlyosan kiálló, és az antiszemitizmus elleni – kritikusok és a szólásszabadság féltő aktivisták szerint túlzottan – széles körű harcot hirdető Trump-adminisztrációra is kockázatot jelenthet.

Az első republikánus fecske

Röviden, miközben az amerikai baloldal egyre egységesebb „palesztinpárti” álláspontot képvisel – bár igaz, a demokrata politikusok oroszlánrésze még nem követte le a bázis mozgását –, a republikánus táborban nyilvánvaló repedések jelentek meg. Ezt a Quinnipiac júniusi pollja is alátámasztotta az Irán atomlétesítményei elleni amerikai bombázás után: az 50 év feletti republikánusok csupán 7%-a gondolta, hogy Amerika túlzottan támogatja Izraelt, ám a 18 és 49 év közötti republikánusok 31%-a osztotta ezt a véleményt.

Ezek a generációk egy más Izraelt látnak – kevésbé hősies és igazságos, jobban ellentmondásos

– vélekedett Amnon Cavari, az izraeli Reichman Egyetem docense a Washington Postnak. „Ami egykor alkalmi híradás volt Izrael erejéről a fenyegetéssel szemben, az mára olyan riportokból álló hírfolyammá vált, ami megkérdőjelezi Izrael tetteit és Amerika azok lehetővé tételében betöltött szerepét. Ennek következtében Izrael támogatottsága csökken” – tette hozzá.

Ahhoz, hogy „Amerika legyen az első”, a csillagos-csíkos zászlónak a Dávid-csillagos előtt kell lennie

– nyilatkozta a Post által témában megkérdezett konzervatív egyetemi hallgató, Josiah Neumann. Júniusban ellentmondást váltott ki a MAGA-bázis körében, hogy a Trump-adminisztráció külügyi szóvivője azt mondta, Amerika „Izrael mellett” a világ legnagyszerűbb országa.

A 20 éves, keresztény háztartásban felnőtt fiú szerint az Izraelnek évente adott 3,8 milliárd dollárnak otthon is meglenne a helye: „ha megnézzük a saját problémáinkat, […] a bűnözést, a fentanil okozta drogjárványt, akkor nem hiszem, hogy ezeket a helyén kezelik.” Neumann elmondása szerint republikánus barátai többsége egyetért abban, hogy Izrael függősége az amerikai fegyverektől és segélytől káros a régióra nézve, és nem szolgálja az amerikai érdekeket.

Még a szüleim is kicsit nyitottabbak lettek a gázai hírek iránt. Az éhezés, a humanitárius segélyek leállítása a térségben, a bombázások, amíg végül az egykor civilek lakta területek romba dőlnek. Ők is együttéreznek az ott élő emberekkel

– emelte ki Neumann, aki szerint a közösségi médiában terjedő gázai felvételek és a különböző podcastek is befolyásolják a fiatalok nézeteit, mivel az idősebbek inkább a hagyományos kábelcsatornák adásából tájékozódnak.

Steve Bannon, a MAGA-mozgalom egyik szószólója és Trump máig befolyásos volt kampánystratégája júniusban szintén erős kritikával illette a zsidó államot: Netanjahut „hidegvérű hazugnak” nevezte, kormánya szerinte „fékevesztett”, Izrael pedig „Amerika protektorátusa”, ami egy közel—keleti háborúba akarta ráncigálni Washingtont. Július végén Bannon a Politicónak arról értekezett, hogy

szerinte a 30 év alatti MAGA-bázis körében Izrael szinte egyáltalán nem élvez támogatást,

és „Netanjahu azon kísérlete, hogy megmentse a politikai karrierjét azzal, hogy Amerikát még mélyebbre rántja egy újabb közel-keleti háborúba, elidegenítette a MAGA-támogatók idősebb, megrögzött híveinek nagy részét is.”

De más jelei is vannak az Izraelt eddig szinte feltétel nélkül támogató republikánusok belső ellentéteinek.

• A konzervatív Daily Wire egyik arca, Michael Knowles közvetlenül a zsidó államhoz fordult, mondván, „elveszítetek engem, amikor templomokat támadtok, az egyetlen templomot Gázában, még ha véletlenül is, de főleg, ha nem véletlenül”.
• A népszerű jobboldali műsorvezető, Megyn Kelly a gázai háború kapcsán óva intette az általa támogatott Izraelt, ami szerinte

  akár tudatában van ennek, akár nem, azzal, hogy ezt a helyzetet ilyen sokáig hagyta fennállni, a világ szemében gonosztevővé tette magát. Elvesztette legkedvesebb barátai támogatását.

• A konzervatív politikai szervezet, a Turning Point USA nyári diákkonferenciáján egy Charlie Kirk jobboldali influenszer vezette fókuszcsoport keretében Trump néhány Z generációs híve olyan szavakkal írta le Izraelt, mint „teher” és „adópénzek”.
• A Fox News szabadúszóvá vált korábbi arca, Tucker Carlson emellett az elismert akadémikussal és realista iskolát követő nemzetközi kapcsolatok szakértővel, John Mearsheimerrel interjúzott hosszasan, aki népirtásnak tartja Izrael cselekedeteit. Mearsheimer évekkel ezelőtt egy ellentmondásos könyvet is kiadott a rendkívül befolyásos Izrael-lobbi egyesült államokbeli működéséről, taglalva az olykor politikai karriereket is romba döntő AIPAC (Amerikai Izraeli Közügyek Bizottsága) nevű kampányszervezetet is.

Amellett, hogy a Trumppal számos kérdésben viaskodó Thomas Massie republikánus képviselő sokadik alkalommal felszólított Izrael katonai támogatásának megszüntetésére, az jóval nagyobb port kavart, hogy a Trumphoz lojális Marjorie Taylor Greene is hasonló véleményének adott hangot, majd

első republikánus kongresszusi képviselőként „népirtásnak” nevezte Izrael gázai akcióját,

ezzel csatlakozva egy tucatnyi demokratához. (A keményvonalas MAGA-párti Greene egyébként arra is kötelezné a mindkét oldalhoz köthető AIPAC-et – amely saját állítása szerint amerikai zsidók érdekeit képviseli –, hogy külföldi lobbistaként regisztráljon, ami nagyobb transzparenciát írna elő a működését illetően.)

15 members of Congress have said Israel is committing genocide: Rashida Tlaib Alexandria Ocasio-Cortez Ilhan Omar Ayanna Pressley Summer Lee Al Green Delia Ramirez Bonnie Watson Coleman John Garamendi Betty McCollum Marjorie Taylor Greene Hank… pic.twitter.com/pMuHInFpiU https://t.co/pMuHInFpiU

— AIPAC Tracker (@TrackAIPAC) August 17, 2025

A legőszintébb és legegyszerűbb dolog azt mondani, hogy október 7-e Izraelben szörnyű volt, és minden túsznak vissza kell térnie, de ugyanez vonatkozik a Gázában zajló népirtásra, humanitárius válságra és éhezésre is

– reagált a georgiai képviselő floridai párttársa, Randy Fine megszólalására, aki az X-en azt írta, amíg nem szabadok az izraeli túszok, a gázaiak „nyugodtan éhezzenek csak”. Greene később egykori képviselőtársa, Matt Gaetz műsorában kifejtette véleményét: szerinte nem indokolt Izrael segélyezése, mert

a nukleáris fegyverekkel rendelkező Izrael nem szenved, és már bizonyította: nemcsak arra képes, hogy megvédje magát, hanem arra is, hogy elpusztítsa ellenségeiti, akár népirtásig menően.

I remember the first time I met Randy Fine when he was a candidate before he barely won Florida’s deep red 6th district seat, as we were being told he might actually lose the seat because the strong Trump district couldn’t relate to him and didn’t like him.He was telling me that… https://t.co/rdGDBNDszl https://t.co/rdGDBNDszl

— Rep. Marjorie Taylor Greene (@RepMTG) July 29, 2025

Az Izrael-politika azért érdekes, mert ez volt az egyik külpolitikai ügy, amin a demokraták elvesztették a választást, ugyanis megtörte a belső bázisukat

– mondta idén januárban Csizmazia Gábor Amerika-szakértő a Portfolio-nak adott interjújában.

Az előbbiek alapján könnyedén meglehet, hogy a 2026-os kongresszusi vagy a 2028-as elnökválasztás után épp a republikánusokról mondhatjuk majd el ugyanezt.

Az amerikaiak Izraellel kapcsolatos hozzáállásának változása tehát nemcsak Jeruzsálem, hanem Trump és a Republikánus Párt jövőbeli stratégiája kapcsán is komoly kihívást támaszthat. Utóbbiak számára nem biztos, hogy könnyű lesz egyensúlyozni a neokonzervatív „Irán-héják”, a vallásilag elkötelezett evangéliumi keresztények és ortodox zsidóság, illetve a nemzetközi porondon visszafogottságot, valamint Kínára összpontosítást követelő MAGA-bázis érdekei között – már ha mostani intenzitásában folytatódik a gázai háború, és az amerikai tendenciák sem változnak ezt illetőn. Ráadásul legkésőbb 2026 őszén parlamenti választás lesz Izraelben, ami akár kormányváltást és Netanjahu távozását is hozhatja.

Bár nem mindenki aggódik.

A magát balos trumpistának valló, zsidó vallású újságíró, Batya Ungar-Sargon nyugalomra intett, mivel szerinte sem Irán bombázása, sem az Epstein-ügy nem robbantotta szét Trump bázisát, és a fiatal republikánusok nem „Izrael-ellenessé”, hanem a háborúellenes, populista külpolitika jegyében csupán Amerika-pártivá váltak.

Izraelnek teljes mértékben joga van létezni és védekezni, mondták ezek a fiatal amerikaiak, de nekünk jogunk van ahhoz, hogy az adófizetői dollárjainkat itthon költsük el

– értelmezte a helyzetet Ungar-Sargon véleménycikke.

Címlapkép forrása: Andrew Harnik/Getty Images