Máig kísért a második világháború: paradox helyzetbe került a két távol-keleti hatalom kapcsolata

A két ázsiai hatalom kapcsolata sajátos kettősséget mutat: a 2024-ben 292,6 milliárd dolláros kétoldalú kereskedelem ellenére a geopolitikai viták, a háborús múlt és a területi kérdések továbbra is terhelik a viszonyt. Ez a paradox helyzet különösen szembetűnő a második világháború befejezésének közelgő 80. évfordulója kapcsán. A kapcsolatot három alapvető dilemma határozza meg:

• Az első a gazdasági összefonódás és a biztonsági sebezhetőség közötti feszültség. Japán és Kína gazdasági kapcsolata az egyik legszéleskörűbb a világon. Kína továbbra is Japán legnagyobb kereskedelmi partnere, ám ez a gazdasági közelség egyre inkább stratégiai aggodalmak forrása is. Japán aggodalmait fokozta, hogy Kína gazdasági eszközöket használ politikai célokra, például a fukusimai szennyvízkibocsátást követően korlátozta a japán tengeri élelmiszerek importját. Bár Kína idén júniusban bejelentette, hogy részben feloldja a tilalmat, tíz prefektúra, köztük Fukusima termékeire továbbra is importtilalom vonatkozik.
• A második dilemma Japán számára az Egyesült Államokkal való mélyülő szövetség és a regionális stabilitásban betöltött konstruktív szerep közötti egyensúlyozás. Japán 2022-es nemzetbiztonsági stratégiája jelentős védelmi átalakulást vázol fel, beleértve a védelmi kiadások GDP-arányos 1 százalékról 2 százalékra növelését 2027-ig, valamint ellentámadó rakétaképességek beszerzését. Kínai szemszögből ezek a fejlemények megerősítik a félelmeket, hogy Japán részt vesz az Washington Kína-ellenes stratégiájában. A Szenkaku-szigetek (kínaiul Diaoyu) körüli területi viták továbbra is feszültségforrást jelentenek, amit jól illusztrál egy 2025 júliusi incidens, amikor egy kínai vadászbombázó 30 méterre közelítette meg egy japán felderítő repülőgépet.
• A harmadik dilemma a kölcsönös megértés szükségessége és a digitális média által felerősített érzelmi polarizáció közötti növekvő szakadék. A közvélemény-kutatások szerint a japánok 84,7 százaléka „nem érez közelséget” Kína iránt – drámai fordulat a kapcsolatok normalizálása utáni időszakhoz képest, amikor a kedvező vélemények aránya közel 80 százalék volt.

Paradox módon az emberek közötti kapcsolatok ellenállónak bizonyultak. A turizmus és az oktatási csereprogramok helyreálltak a pandémia utáni mélypontról, Kína pedig enyhített álláspontján több kérdésben, beleértve a nisikigoi díszhalak importjának újraindítását és a vízummentes belépés visszaállítását. A 2024 novemberében tartott találkozójukon Isiba Sigeru japán miniszterelnök és Hszi Csin-ping kínai elnök megerősítették, hogy a két ország továbbra is elkötelezett a „kölcsönösen előnyös, közös stratégiai érdekeken alapuló kapcsolat” és a „konstruktív és stabil japán-kínai viszony” mellett. A közelmúltbeli pozitív példák közé tartozik a 200 milliárd jüan (körülbelül 28,13 milliárd dollár) értékű kétoldalú valutacsere-megállapodás megújítása és egy japán üzleti delegáció első kínai látogatása 2019 óta. A lap szerint

a jövőben mindkét országnak el kell ismernie, hogy kapcsolatuk többpólusú kontextusban létezik, ahol egyikük sem engedheti meg magának, hogy a másikat kizárólag a kétoldalú dinamika szemszögéből szemlélje.

Azt javasolja, hogy a kapcsolatukat meghatározó alapvető feszültségek feloldására kell törekedni, és mindkét ország jobban járna, ha olyan mechanizmusokat alakítana ki, amelyek konstruktívan kezelik ezeket a feszültségeket.

Címlapkép forrása: Wikimedia Commons