Válaszút elé érkezett a NATO északi bástyája: jön a jobboldali populista fordulat?
Globál

Válaszút elé érkezett a NATO északi bástyája: jön a jobboldali populista fordulat?

Szabó Ákos
Ma parlamenti választást tartanak Európa egyik leggazdagabb és legészakibb országában, Norvégiában. Jóllehet a közvélemény-kutatások alapján hosszú hónapokig úgy tűnt, hogy a kormányon lévő Munkáspárt veresége már szinte borítékolható, egy régi, ismerős arc visszatérése az oslói belpolitikába megtörte a jobboldal lendületét. Egy biztos, szoros küzdelemre lehet számítani, azt pedig, hogy melyik blokk alakíthat kormányt, akár valamelyik kispárt pár százalékos alul- vagy felülteljesítése is befolyásolhatja.

Kik versengenek?

A Jonas Gahr Støre nevével fémjelzett balközép Munkáspárt 2021 óta kormányozza Norvégiát, azelőtt nyolc hosszú évet töltött ellenzékben. Støre négy évvel ezelőtt az agrárérdekeket zászlajára tűző Centrumpárttal lépett koalícióra, míg a Szocialista Balpárt (SV) csak kívülről volt hajlandó támogatni a kabinetet.

A Centrumpárt, mely bázisa a norvég vidéken és az ott gazdálkodók körében található, a mezőgazdaság érdekében bevezetett védővámok és az erős önkormányzatiság mellett száll síkra, valamint ellenzi az ország EU-csatlakozását. Legjobb eredményeiket az EU-csatlakozásról szóló sikertelen, 1972-es és 1994-es népszavazások idején érték el, 2021-ben pedig meglovagolták azt a tiltakozást, amit egy ellentmondásos közigazgatási megyereform okozott, és ezzel a harmadik helyen futottak be.

Idén januárban azonban a Centrumpárt széttépte a koalíciós alkut,

miután vita alakult ki néhány EU-s energiapolitikai irányelv átvétele miatt. (Noha Norvégia nem EU-tagállam, az Európai Gazdasági Térségnek három évtizede részét képezi, és ezáltal a közös piac szabályai rá is vonatkoznak.)

Ám a még csekélyebb kisebbségbe szorult Støre-kabinetet nem törte meg a szakítás, épp ellenkezőleg: jót tett neki az önálló arcél megvillantása.

A kormányfő februárban az ismert és elismert elődjét, egyben közeli szövetségesét kérte fel a megüresedett pénzügyminiszteri pozíció betöltésére: a 2014 és 2024 közötti NATO-főtitkár, Jens Stoltenberg visszatérése a belpolitikai frontra heteken belül az első helyre repítette a gyengélkedő Munkáspártot. A jelenséget "Jens-effektusként" írták le, míg mások némi angolsággal "Stoltenbackről" beszéltek.

A norvég politikát jellemző jobb- és baloldali blokkok közül természetesen az utóbbit erősíti még a marxista Vörös Párt, mely az SV-nél is keményvonalasabban ellenzi az ország NATO-tagságát és esetleges EU-csatlakozását. A Zöldek ezzel szemben – illetve német testvérpártjukhoz hasonlóan – egyértélműen NATO-párti álláspontot képviselnek, és főleg a nagyvárosi értelmiség körében hódítanak.

A jobboldal meghatározó erejének hagyományosan a mérsékelt Konzervatív Pártot tekintik, melyet immár két évtizede Erna Solberg vezet. A 2013 és 2021 között a miniszterelnöki széket elfoglaló Solberget korábban Margaret Thatcher néhai brit miniszterelnökre hajazva "Vas Ernának" becézte a média, pártja imidzse viszont mostanra mintha kissé berozsdásodott volna.

A közvélemény-kutatásokban ugyanis a konzervatívoktól jobbra lévő Haladás Párt (FrP) foglalja el jelenleg a második helyet.

Az egyesek által populistának bélyegzett párt élén 2021 óta Sylvi Listhaug áll, akit a korábbi koalíciós Solberg-kormányokban miniszteri szerepben is láthattunk.

1280px-Vladimir_Putin_and_Erna_Solberg_(2019-04-09)_02
Erna Solberg akkori norvég miniszterelnök Vlagyimir Putyinnal tárgyal 2019-ben. Fotó: Kreml / Wikimedia Commons

Bár mind a konzervatívokat, mind a Haladás Pártot piaci liberális tőről metszették, azaz a "kisebb kormányzat", az egyéni jogok és felelősségvállalás, valamint az alacsonyabb adóterhek mellett kardoskodnak,

a Haladás Pártot a határozottan bevándorláskritikus álláspontja különbözteti meg.

Célként fogalmazták meg a "magas kockázatot" jelentő országokból érkező "zéró nettó bevándorlás" elérését, miközben a "svéd körülményeket" elrettentő példaként emlegetik, és érvként használják a bűnbandák elleni szigorúbb fellépés mellett is.

A jobboldali blokkba sorolandó még két apróbb erő: a centrista Liberális Párt, valamint a konzervatív szociálpolitikai elveket hirdető Keresztény Néppárt.

Stoltenberg
Jens Stoltenberg norvég pénzügyminiszter, a NATO előző főtitkára, akit tavaly a holland Mark Rutte váltott a poszton. Fotó: Omar Havana/Getty Images

Miről megy a vita?

Johannes Bergh, a Norvég Társadalomkutató Intézet kutatási igazgatója a Guardiannek azt nyilatkozta, a választási kampány fő témái között szerepelt az élelmiszer- és energiaárak alakulása, a vagyonadó, az egészségügy, valamint – az általában belpolitikai fókuszú norvég választásokon szokatlan módon – az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelempolitika is.

Ahogy Bergh is kiemelte,

egy éve még úgy tűnt, hogy a Munkáspárt súlyos vereség elé nézhet,

Stoltenberg kinevezése, valamint Støre és Donald Trump fehér házi találkozója viszont fordulópontot jelentett.

Nagyon erős az az érzület, hogy [a kormány] jó munkát végzett

- utalt elsősorban a washingtoni viszony ápolására Bergh, bár hangsúlyozta, hogy a jobboldal támogatottsága is nőtt ezzel párhuzamosan. Ez feltehetőleg a kispártok szintjére bezuhanó Centrumpárt kárára történhetett.

Úgy tűnik, két egymással versengő tendencia van a norvég politikában: az egyik egy jobboldali hullám, különösen a fiatalok körében, a másik pedig a hivatalban lévő kormány támogatása

- fejtette ki a kutató, rámutatva, hogy a választók jó része mégis díjazhatja a hivatalban lévő kormány nyújtotta stabilitást.

A Guardian nemrég külön cikket szentelt a kampányban hangsúlyossá vált vagyonadó kérdésének, amely egyértelműen elválasztja egymástól a norvég politikai paletta jobb- és baloldalát. Míg a Haladás Párt az országot elhagyó tehetős üzletemberekre hivatkozva teljességgel eltörölné az adónemet, és a konzervatívok is csökkentenék az abból befolyó bevételt, addig Stoltenberg csupán az adótörvények többpárti felülvizsgálatát ígérte a Munkáspárt újraválasztása esetén. A Szocialista Balpárt vezetője mindeközben a "szégyenfaláról" posztolt, ahol az adót kifogásoló vagyonos kivándorlók – szerinte indokolatlan – panaszait gyűjti össze.

A vagyonadóként befizetett pénzt vállalkozások és új munkahelyek teremtésére, valamint több innovációra is lehetett volna fordítani

- közölte a Haladás Párt vezetője, Sylvi Listhaug az Associated Presszel.

A legutóbb több mint ezermilliárd forintnyi bevételt hozó vagyonadó története megelőzi Norvégia Svédországtól szerzett függetlenségét is: 1892 óta vetik azt ki valamilyen formában, mára pedig Spanyolország és Svájc mellett csak Norvégiában alkalmazzák azt ily módon. Jelenleg 1%-os kulcsot kell fizetni azoknak, akik teljes vagyona meghaladja az 1,7 millió norvég koronát (kb. 57 millió forintot), és 1,1%-ot azoknak, akiké több mint 20,7 millió korona (mintegy 695 millió forint).

a kampányba azonban A geopolitikai realitások is beférkőztek: nemcsak a Trumppal folytatott tárgyalások, hanem a Közel-Kelet kapcsán is.

Mint emlékezetes, Norvégia 2 ezer milliárd dolláros állami befektetési alapja augusztus elején felmondta az izraeli vagyonkezelőkkel kötött szerződéseit, és a gázai és ciszjordániai helyzetre való tekintettel felszámolta izraeli portfóliójának egy jelentős részét. Az alap nyár végén a független etikai bizottság tanácsára az amerikai Caterpillarba és öt izraeli bankcsoportba fektetett részvényeit is eladta, miután aggályokat vetett fel, hogy a cég Gáza és Ciszjordánia elfoglalására biztosít buldózereket Izrael számára. A baloldali ellenzéki pártok az Izraelhez köthető részesedések teljes felmondására szólították fel a kormányt, de a miniszterelnök korábban kizárta ezt.

Az alapot 1996-ban hozták létre, hogy részvényekbe, kötvényekbe és ingatlanokba fektesse az északi-tengeri olaj- és gázkitermelésből származó állami bevételeket. A világ 63 országában, több mint 8660 vállalatban van részesedése, és az összes globálisan jegyzett részvény mintegy 1,5 százalékát birtokolja. A befektetési alap tavaly rekordösszeggel, 222 milliárd dollárral, 1800 milliárd dollárra gyarapodott.

Norvégia emellett Ukrajna egyik fontos támogatója is, és Németországgal közösen Patriot légvédelmi rendszereket is finanszíroz. Støre augusztus végén Ukrajnában járt, ahol kijelentette, tervei szerint 8,5 milliárd dollárt szánna Kijev megsegítésére 2026-ban - számolt be az MTI akkor.

Ahogy a Portfolio-n is olvashatták, az Ukrajna ellen 2022-ben elkövetett orosz agresszió egyesek szerint a NATO-alapítótagnak minősülő Norvégiában akár a potenciális EU-csatlakozásról szóló beszélgetést is újraindíthatja, ahogy Finnországot és Svédországot is közelebb lökte az euro-atlanti integrációhoz – erre azonban valószínűleg csak a két "nagy", a Munkáspárt és a konzervatívok mutatnának nyitottságot, a Centrumpárt és a Haladás Párt ugyanis elutasítja azt, mivel összeegyeztethetetlennek tartják a szénhidrogén-bányászatra és halászatra épülő norvég gazdaságot az európaival.

Az 5,6 milliós norvég lakosságból 4,3 millióan jogosultak ma voksolni az egykamarás parlament, az oslói Storting 169 tagjára, akik négyéves mandátumot kapnak a kezükbe. Az arányos választási rendszer a következőképp működik:

  • az ország 19 többmandátumos választókerületében összesen 150 parlamenti hely sorsa dől el. A körzetek képviselőszámát lakosságarányosan határozzák meg, és a helyeket a megszerzett voksok hányadában osztják szét a pártok között az egyes kerületekben.
  • A 19 további mandátumot (minden körzetből egyet-egyet) ezután arra használják fel, hogy a kerületi eredményeket az országos szavazatarány tükrében is arányossá tegyék. Ahhoz, hogy egy párt kaphasson "kiegyenlítő" mandátumot, meg kell ugrania a 4%-os küszöböt országosan, így a kisebb formációk, de akár az egész bal- vagy jobboldali blokk számára sorsdöntő lehet a limit elérése.

A felmérések tükrében jelenleg nagyobb esély mutatkozik arra, hogy a többség által preferált Jonas Gahr Støre folytassa a skandináv ország kormányzását a baloldali blokk pártjainak valamiféle támogatásával – a Zöldek például feltűnően erősödtek az utóbbi hónapokban. Azonban teljességel nem zárható ki az sem, hogy egy óriási hajrával a jobboldal zsebelje be a kormányalakítás jogát:

a kérdés már csak az, hogy ez esetben Erna Solberg vagy Sylvi Listhaug ülne a miniszterelnöki székbe, ugyanis úgy tűnik, mindketten igényt tartanak a pozícióra, bárki is végez előrébb.

Bárhogy is alakulnak az eredmények, a választást megszokott módon követő koalíciós tárgyalásokra mindenképp számítani kell.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Holdblog

Azok a marhák...

Érzek némi bűntudatot a tegnapi dupla Angus-burger után. Még jó, hogy volt mellette sült krumpli is, legalább lefelé tolta az átlagos, kajánkénti szennyezésemet. Ám a... The post Azok a marh

Kasza Elliott-tal

Macy's Inc - kereskedés

Tavaly októberben vásároltam, nem is keveset, mert akkor azt hittem, hogy a korrekciónak vége, és már egy felfelé tartó impulzusba ülök bele pár hétre. Hát nem, az a korrekció idén április

RSM Blog

Rejtett transzferár kockázatok

A magyar transzferár szabályozás keretében végzett NAV ellenőrzések során leggyakrabban az árképzés és az alkalmazott módszertan kerül előtérbe. Ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet kap az is

Sikerklub hazai kkv-nak

Sikerklub hazai kkv-nak

2025. szeptember 16.

Követeléskezelési trendek 2025

2025. szeptember 16.

REA SUMMIT 2025 – Powered by Pénzcentrum

2025. szeptember 17.

Portfolio Future of Finance 2025

2025. szeptember 18.

Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Díjmentes előadás

Tőzsde kezdőknek: Hogyan ne égesd el a pénzed egy hét alatt!

A tőzsde világában a lelkesedés könnyen drága hibákhoz vezethet – előadásunk abban segít, hogy kezdőként is megértsd a legfontosabb alapelveket, felismerd a kockázatokat, és elkerüld, hogy egy hét alatt elolvadjon a megtakarításod

Ez is érdekelhet