Felszállt az egyik még működő ősöreg B-29-es nehézbombázó, vallott a pilóta a legenda vezetéséről

A CAF által üzemeltetett két B-29-es, a "Fifi" és a "Doc" az utolsó repülőképes példányai annak a közel 4000 gépnek, amelyeket az 1940-es évek közepén gyártottak. Ezek a repülőgépek nyaranta légibemutató-sorozatokon vesznek részt az Egyesült Államokban, ahol a repülés szerelmesei 30 perces bemutató repüléseken vehetnek részt.

A Boeing B-29 a világ legfejlettebb bombázója volt, amikor 1945-ben szolgálatba állt. Ez volt az első sorozatgyártású repülőgép, amely nyomás alatt tartott kabinokkal rendelkezett a személyzet számára, és négy hatalmas motorjának köszönhetően magasabbra és messzebbre repülhetett, mint bármely más korabeli repülőgép.

Tervezése és gyártása többe került, mint azok az atombombák, amelyeket a B-29-esek végül Japánra dobtak a második világháború befejezéseként.

Randall Haskin, 52 éves pilóta, aki egy nagy szállítmányozási vállalatnál dolgozik, szabadidejében a "Fifi" nevű B-29-est vezeti.

A Superfortress vezetése olyan, mint egy bizottság irányítása

- mondja Haskin.

Van egy repülőmérnököm, aki lényegében a motorok működtetéséért és kezeléséért felel. A parancsnok pilótaként való működés így valódi vezetői feladat.

A repülőmérnök munkája létfontosságú volt egy B-29-esen, mivel a pilóta vagy másodpilóta nem tudta figyelni a motorok műszereit, miközben minden mást is elvégzett, ami a gép levegőbe emeléséhez szükséges volt. A B-29-esen a pilóta nem egyszerűen állítja a gázkart, hanem pontos utasításokat ad a repülőmérnöknek, hogy mennyi teljesítményt állítson be.

A Wright R-3350 Duplex-Cyclone motorok, amelyek a B-29-est hajtották, 18 hengeres erőművek voltak, egyenként több mint egy tonna súllyal, és több mint 20.000 lóerő teljesítménnyel. Ennek ellenére Haskin szerint a B-29 "hihetetlenül alulmotorizáltnak" érződik. A gép nehezen emelkedik el a kifutópályáról, és az első percekben csak lassú emelkedésre képes.

Ha nem vagy felkészülve a vészhelyzetre és nincs terved, valamint nem érted a repülőgép energiaállapotát, akkor lezuhansz

- mondja Haskin. A kétmotoros üzemmód gyakorlása különösen nehéz feladat.

A CAF repülésein résztvevő utasok 20-30 perces körutazáson vehetnek részt, ahol megtapasztalhatják, milyen érzés egy ilyen történelmi repülőgépen utazni. Alkalmanként 10 utas szállhat fel, akik körbesétálhatnak a gépen és átélhetik a B-29 egyedi hangulatát.

Haskin, aki korábban F-15-ös vadászgépeket vezetett az amerikai légierőnél, és akinek apja az 1950-es években repült B-29-eseken, a CAF-et "repülő múzeumként" írja le, amely a közönség számára mutatja be a második világháborús repülőgépeket és történetüket.

A B-29 pilótafülkéje a repülőgép orrában helyezkedik el, amely számos üvegpanellel rendelkezik, kiváló kilátást biztosítva. Ez a kialakítás nagy hatással volt a Star Wars Millennium Falcon pilótafülkéjének tervezésére is.

Egy B-29 felszállás előtti ellenőrzése rendkívül összetett folyamat. "Általában 45 percet tervezek be az ülésbe beülés és a felszállás között" - mondja Haskin. A B-29 irányítása a földön is kihívást jelent, mivel az orrfutó nem kormányozható, így a pilótának a gázkarok és a kormánypedálok kombinációjával kell manővereznie.

A felszállás egy 40 tonnás géppel kényes művelet. Haskin elmagyarázza, hogy 130 km/h sebességig kell gyorsítania, mielőtt a kormánylapátot használhatná az irányításhoz, de a pilóták általában csak 200 km/h-nál próbálnak felszállni. "130 és 200 km/h között, ha motorhibám van, a legjobb hely a kerekeimnek a földön van" - mondja. "A gép fel akar szállni, az ég felé törekszik, de nincs elég erőm, hogy felgyorsuljak a biztonságos tartományba. Ahol lenni akarok, az 306 km/h felett van."

Címlapkép forrása: Harold Hoch 6/4/16 (Photo By Lauren A. Little/MediaNews Group/Reading Eagle via Getty Images