Az orosz csiki-csuki: Magyarországnak intő jel lehet a finn atomprojekt bukása

Előzmények

Amint azt megírtuk, az Európai Unió Bíróságának szeptember 11-i ítélete megsemmisítette azt a 2017-es Bizottsági határozatot, amely engedélyezte a magyar állam számára a Paks II atomerőmű projekt állami támogatását. Ez azt jelenti, hogy jelenleg nincs érvényben lévő jóváhagyás a Paks II-nek nyújtott támogatásokra. Az Európai Bizottság az ítélet részletes vizsgálata után dönt az esetleges visszafizetési kötelezettségekről és a projekt jövőjéről.

A kormány szerint a bírósági ítélet nem akadályozza a projekt folytatását sőt, fel a kabinet fel is gyorsítaná a Paks II atomerőmű építését, a fővállalkozó orosz Roszatom pedig továbbra is elsődleges feladatnak tekintik a beruházás megvalósítását. Az ugyanakkor már most kijelenthető, hogy bár az ítélet nem tiltja meg a beruházás folytatását, az komoly bizonytalanságot okoz, amely már önmagában is befolyásolja a kivitelezési munkálatok menetét.

Abban az elméleti esetben, ha a beruházás végül mégis meghiúsulna, az addig Magyarország által ráfordított összegek gyakorlatilag elvesznének - tudomásunk szerint ez jelenleg mintegy 1,5 milliárd euróra tehető -, emellett

a hazai energiaellátás jövőjéről szóló terveket is alapjaiban át kellene írni,

miután a jelenlegi kormányzati elképzelések kulcsszerepet szánnak az új atomerőműnek.

Az eredeti tervek szerint Paks II két új blokkjának már üzembe kellett volna állnia 2023-ban és 2024-ben, a várható üzemkezdet azonban fokozatosan egyre későbbi időpontra csúszott több ok, mindenekelőtt az uniós előírásoknak való megfelelés nehézségei miatt. Az utóbbi időszakban elhangzott kormányzati és szakértői megnyilatkozások alapján - a beruházás felgyorsítására tett számos ígéretet követően - reálisan legkorábban már inkább a 2030-as évek első felében, 2032-33-34 körül kapcsolódhat hálózatra az új erőmű, azonban a betonöntés,

vagyis az atomerőmű tulajdonképpeni építése máig nem kezdődött el.

A finn példa

Bár a szankciós fenyegetettség egyelőre elhárult, akárhogy is alakul a Paks II. projekt jövője, minden eshetőségre felkészülve azért nem árt megvizsgálni azt a lehetséges forgatókönyvet is, amely így vagy úgy, de végső soron a projekt meghiúsulásához vezet. Különös tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban voltak ráutaló jelek, hogy a magyar fél részéről is felmerült az oroszoktól való függetlenedés gondolata is az ellátásbiztonsági és energiaszuverenitási szempontok mentén - legalábbis a paksi bővítési projektet illetően.

A leginkább kézenfekvő példát a kútba esett finnországi Hanhikivi-1 atomerőmű-építési projekt jelentheti, a két eset különbségei ellenére is.

• A Paks II. atomerőmű testvérének is nevezett tervezett létesítményt szintén az orosz állami Roszatom építette volna, egy darab 1 200 megawattos (MW) VVER-1200-as nyomottvizes reaktor installálásával, amelyből Pakson a terv szerint kettőt telepítenek majd. A tervezett létesítmény költségét eredetileg 7,5 milliárd euróban határozták meg, a Hanhikivi erőmű hasonló konstrukcióban valósult volna meg, mint Paks II, amennyiben az oroszok biztosítottak volna hitelt a beruházásra.
• További párhuzam, hogy a finnországi beruházásról szóló szerződés a 2014-es magyar-orosz megállapodással közel egy időben, 2013 végén született, valamint hogy az eredetileg 2024-re tervezett üzemkezdetet 2021-ben 2029-re halasztották - vagyis a projekt 7-8 év alatt 5 év csúszást szenvedett el azelőtt, hogy az építkezés egyáltalán elkezdődött volna.
• A beruházás végig hasonló problémákkal küzdött, mint a magyarországi, mielőtt 2022 májusában, az ukrajnai orosz invázió nyomán a Fennovoima finn konzorcium felbontotta az erőmű építésére a Roszatommal kötött szerződését, mivel a projekt nem haladt, biztonsági aggályok merültek fel, és a megvalósulás esélyeit a kilátásba helyezett szankciók is csökkentették, a finn kormány pedig jelentős geopolitikai kockázatot látott a projektben.

Portfolio Energy Investment Forum 2025

Jákli Gergely, a Paks II. Zrt. vezérigazgatója is részt vesz a Portfolio immár hagyományos őszi energetikai csúcsrendezvénye, a Portfolio Energy Investment Forumon.

Információ és jelentkezés

Az egyik utolsó cseppet az jelentette a balti állam számára, hogy a Roszatom 2022 márciusában átvette az egész Európa legnagyobb atomerőművének számító ukrán zaporizzsjai nukleáris létesítmény irányítását. Ezt követően Finnország akkori gazdasági minisztere, Mika Lintilä egy parlamenti vitában kijelentette:

az a társaság, amely egy másik állam atomerőművének átvételével minden nemzetközi megállapodást megsértett, nem kaphat engedélyt atomerőmű üzemeltetésére Finnországban.

A Roszatom rendkívüli csalódottságának adott hangot, a döntés okait teljes mértékben érthetetlennek nevezve, azt is kifogásolva, hogy a projektcég vezetősége a részvényesekkel való részletes konzultáció nélkül döntött a szerződés felmondásáról, amelyek közül a legnagyobb a RAOS Voima (a Rosatom 100%-os leányvállalata) 34%-os részesedéssel. Ennek megfelelően az orosz nukleáris monopólium a döntést követően kilátásba helyezte, hogy a vonatkozó szerződéseknek és törvényeknek megfelelően megvédi saját érdekeit, és

később bejelentette kompenzációs igényét.

Az Atomenergoprom, a Roszatom leányvállalata nemzetközi választottbíróságon keresztül még az évben követelést nyújtott be a felhasznált hitelrészlet (920,5 millió euró) idő előtti visszafizetésére, ezenkívül a Roszatom kártérítést követelt a Fennovoima részvényeinek (34%-nyi) értékéért a megállapodás felmondásával kapcsolatban, így a nemzetközi választottbírósági eljárásban benyújtott követelések teljes összege mintegy 3 milliárd euró.

Ugyanakkor viszont a Fennovoima is indított egy 2 milliárd eurós kártérítési pert a Roszatom ellen az orosz fél kötelezettségeinek teljesítésében tapasztalt késedelmekre hivatkozva.

Ezt követően, idén májusban a Roszatom egy 227,8 milliárd rubeles (közel 2,8 milliárd USD) kártérítési pert is indított egy moszkvai bíróságon a projektben részt vevő Fortum és Outokumpu finn társaságok ellen a Hanhikivi-1 atomerőmű-projekt lemondásával kapcsolatos szerződésszegésre hivatkozva, a szerződés "jogellenes megszüntetése” miatti pénzügyi veszteségek kártérítését követelve.

Bár az igényelt kártérítési összeg jelentős, a finn kormány a szerződés felmondása előtt feltételezhetően mérlegelte a lehetséges következményeket, és arra juthatott, hogy

a nemzetbiztonsági szempontokra, illetve az ország energiaszuverenitására tekintettel egy ilyen nagyságrendű esetleges fizetési kötelezettség sem jelentene túlságosan nagy árat.

A bírósági ügy továbbra is folyamatban van, és egyelőre a nemzetközi választottbírósági eljárás sem zárult le.

A Roszatom kiebrudalását követően Finnország nem zárta ki, hogy a jövőben egy új fővállalkozó vezetésével mégis megépíti a Hanhikivi-1 atomerőművet, ügyelve rá, hogy ne mossa össze a projekt és a főválllakozó személyének ügyét.

Bár a balti államban jelentős hagyománya van az atomenergia-ellenességnek, ma már lényegében konszenzus van arról, hogy a nukleáris energiának nincs alternatívája a stabil, alacsony karbonkibocsátású energiatermelés területén.

A helyi Greenpeace felhagyott az atomenergia elleni fellépéssel, és a korábbiakkal szemben

ma már a finn zöld párt (Zöld Liga) is támogatja az atomenergiát,

bár a párt továbbra is aggódik a költségek és a kockázatok miatt.

A technológia szerepét felértékeli Finnország számára, hogy az ország a világ egyik legambiciózusabb klímacéljával rendelkezik, kötelezettséget vállalva a teljes karbonsemlegesség 2035-ig történő elérésére. A finn kormány 2022 szeptemberében frissítette az ország energia- és klímastratégiáját, amely továbbra is jelentős szerepet szán az atomerőműveknek.

A program a zöldátállásra és az orosz fosszilis energia fokozatos kivezetésére fókuszál, és ehhez

különösen jelentős potenciált lát a kis moduláris nukleáris reaktorokban (SMR).

A finn energiastratégia távoli területek áramellátásában és a zöldhidrogén-termelésben is nagy szerepet szán az SMR-eknek, a kormány pedig az atomenergia-törvény és a kapcsolódó szabályozások megújítását is kilátásba helyezte a technológia alkalmazásának elősegítése érdekében. Finnország 2023-ban egyetértési megállapodást kötött az Egyesült Államokkal, melynek célja a szorosabb együttműködés a nukleáris energiatechnológiák terén.

Az atomenergia mellett Finnország jövőbeli energiaellátásában érdemben támaszkodna a megújuló energiaforrásokra (beleértve a bőségesen rendelkezésre álló biomasszát és a bioüzemanyagokat is), az egyéb feltörekvő energiatechnológiák fejlesztésére, kereskedelmi forgalomba hozatalára és költségcsökkentésére, az energiahatékonyság fokozására, illetve az ezekkel szorosan összefüggő általános villamosításra.

Kevesebb figyelmet kapott, de a meghiúsult atomerőmű-építési beruházás mellett, azzal párhuzamosan

egy másik hasonló projektet sikeresen megvalósított Finnország.

A 2023 tavaszán 13 év csúszással üzembe állt, francia-német EPR reaktormodellt alkalmazó 1 600 MW-os Olkiluoto 3 több ok miatt is különleges. A másfél évtized után hálózatra kapcsolt első új európai atomerőmű Finnország valaha volt legnagyobb ipari projektje, és 2005 óta épült 11 milliárd eurós költséggel, amivel a világ egyik legdrágább épülete.

A még az 1970-es években épült első két reaktort követő új egység termelésbe lépését óriási várakozás övezte az energiaválság időszakában, de amikor a blokk végre megkezdte a rendszeres termelést 2023 tavaszán, a piaci áramárak már olyan alacsony szintre konszolidálódtak (részben a magas vízenergia-termelés miatt), hogy az új atomerőmű ironikus módon csökkentett teljesítménnyel működött a költségek megtakarítása érdekében.

Finnországban jelenleg 5 nukleáris reaktor működik 4 369 MW villamos összteljesítménnyel. A magyarországinál több mint kétszer nagyobb volumenű (közel 80 terawattóra - TWh) finn villamosenergia-termelés legnagyobb részét, mintegy 40%-át az atomerőművek adják.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images