Veszélyben a NATO, Ukrajna várhat: itt az ideje válaszolni Oroszországnak

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Vegyes reakciók

Ha egyvalamit a Biden- és a Trump-adminisztráció is jól csinált az ukrán konfliktusban, az annak hangsúlyozása, hogy amennyiben a dolgok komolyra fordulnak, Amerika „a NATO területének minden egyes négyzetcentiméterét” védeni fogja. Az Egyesült Államok NATO-nagykövete szeptember 10-én ismét ezzel a jól ismert mondattal reagált a Lengyelország felett repkedő orosz drónok hírére. Nagyon helyesen tette. Az 5. cikk szent és sérthetetlen jellege az egyetlen stabil pont, ami a konfliktus beláthatatlan eszkalálódásától elválaszt bennünket. Kérdés viszont, hogy jelenleg milyen konkrét lépéseket értünk alatta. Az, hogy alig több mint egy héttel a drónincidenst követően orosz vadászgépek hatoltak be a NATO légtérébe, világosan jelzi, hogy a Szövetség részéről eleddig nem a megfelelő válasz érkezett.

A NATO-tagok két vonalon indultak el: az egyik túl lagymatag, a másik pedig kimondottan téves irányba vezet.

A lengyelországi drónbehatolás másnapján a NATO megkezdte a 4. cikk szerint – vagyis fenyegetettség esetére – kilátásba helyezett konzultációkat, és nem sokkal később bejelentette a Keleti Őrszem elnevezésű kezdeményezést. Ennek jegyében számos tagállam újabb katonákat, tüzérségi és légvédelmi eszközöket, valamint repülőket küld a Szövetség keleti végeire. Mindez üdvözlendő, ám pillanatnyilag önmagában fabatkát sem ér. A NATO hitelességének azonnali bizonyításához az eltökéltség egyértelműsítésére volna szükség. A „keménykedőnek” szánt reakciók egy csoportja viszont pont, hogy zavarosabbá teszi a helyzetet. A lengyel és a litván külügyminiszter például egy NATO által kikényszerített repülési tilalmi zóna létrehozását javasolta – Ukrajna felett. Ami politikailag kontraproduktív üzenet. Most épp azt kellene világossá tenni, hogy ég és föld választja el a Szövetség kollektív védelme alá tartozó, illetve az azon kívül eső területeket.

Az a fránya reálpolitika

Még ha katonailag van is előnye a NATO-területen kívülre tolt védelemnek, s még ha az ukrán hírszerzési együttműködés és drónhadviselési tapasztalat kétségkívül hasznos is lehet – ez itt most nem az ilyen típusú fontolgatások helye és ideje. Tudniillik vészesen félrevezető jelzést küldene. Jelenleg nem túlzás azt állítani, hogy a NATO, s úgy általában az Egyesült Államok által vezetett szövetségi rendszerek fennmaradása múlik rajta, hogy az 5. cikk által lefedett, illetve le nem fedett területek közötti határvonal a lehető legélesebben legyen meghúzva. A szövetségesek számára megnyugtatásként, az ellenfelek irányában miheztartás végett. A játszma ugyanis a stratégiai elméletek olyan alapfogalmai körül zajlik, mint a hitelesség (kredibilitás) és a védelmi periméter. S hogy mit jelent mindez a mostani konkrét esetben?

Szerencsénkre erre első kézből kapjuk a választ. Elbridge Colby, a Pentagon egyik vezető stratégája 2021-ben egész könyvet szentelt a témának. Mint emlékeztet:

a védelmi periméter egy olyan területet jelöl, aminek a fegyveres védelmére egy ország elkötelezte magát.

Ez a saját területén túl magában foglalja azokat a szövetségeseket is, akiknek védelmére szerződésben ígéretet tett. Egy nagyhatalom hitelessége – erejének vagy gyengeségének mások általi percepciója – szempontjából döntő fontosságú, hogy ilyen típusú vállalásainak miként tesz eleget. Az Egyesült Államok ázsiai szövetségesei például régóta árgus szemekkel figyelik, hogy a NATO 5. cikkét Washington mennyire veszi komolyan – és ebből a maguk számára is levonják a tanulságokat. Colby hangsúlyozza, hogy a kredibilitás kulcsa a különbségtétel: egyik oldalon a szövetségesek, a másikon mindenki más, a partnerországokat is beleértve.

Fény az alagút végén?

Az elmúlt napokban elsőként a litván védelmi miniszter, majd a cseh elnök is kijelentette: az orosz provokációkra érdemben kell válaszolni, a NATO légterét sértő gépek lelövését is beleértve. Tökéletesen igazuk van, két feltétellel. Először is: világossá kell tenni Oroszország és a világ felé, hogy a Szövetség értelmezésében ezentúl nincs „véletlen” – ha Moszkva el szeretné kerülni gépei leszedését, akkor vége a felelőtlen össze-vissza repkedésnek. Másodszor: lévén, hogy Ukrajna NATO-országokkal határos háborús övezet, az esetleg mégis „eltévedt” eszközök miatti eszkalációt elkerülendő be kell izzítani az ún. dekonfliktáló mechanizmusokat. Ami például azt jelenti, hogy a NATO-légtértől meghatározott távolságra minden orosz fedélzeti transzponder bekapcsolva tart, s a nap huszonnégy órájában aktív marad a két oldal katonai döntéshozóit összekötő forróvonal. Ennek nyilvános beharangozása előre ellehetetleníti az „alternatív narratívákat” (figyelmetlenség, műszerhiba, elmeháborodott pilóta) és szükség esetén legitimálja a NATO-választ.

Ellenkező esetben Moszkva első számú célja kerülne egyre közelebb.

Az ismétlődő provokációkkal ugyanis Oroszország nem csupán a NATO légvédelmi képességeit teszteli, hanem mindenekelőtt a Szövetség politikai egységét feszegeti. A kulisszák mögött máris megy az ujjal mutogatás. A tagállamok egy része kiábrándítóan gyérnek találja a többiek reakcióját, másik részük szerint viszont az ukrán háborúba közvetlen beavatkozást sürgetők tábora most a maga javára használná ki az alkalmat. Mindkét oldalnak igaza van. A NATO-terület sérthetetlenségének leheletnyi habozás nélkül, minden eszközzel érvényt kell szerezni, ám ezt külső megfontolás nem befolyásolhatja. A tagállamok területének védelme ugyanis a Szövetség leglényege. Ráadásul jelenleg egyedül ez garantálja, hogy a fegyveres konfliktus körülhatárolható marad. S bár a pillanat hevében nehéz belátni, de hosszú távon még Kijev is jobban jár, ha egy magabiztos Szövetség támogatja – nem pedig egy hiteltelen és kiüresedett.

Az írás a szerző saját szakmai véleményét tartalmazza, s nem feltétlenül tükrözi a Foreign Policy Research Institute, valamint a Portfolio szerkesztőségének álláspontját. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images