A keleti nagyhatalom már telepíti a hiperszonikus ballisztikus rakétákat: valójában Amerika lehet a célpont

Kína jelentősen bővítette rakétaarzenálját, amely az amerikai védelmi minisztérium 2024-es jelentése alapján már 3500 rakétát számlál, ami másfélszeres növekedést jelent négy évvel korábbihoz képest. A kínai Népi Felszabadító Hadsereg Rakétahadereje (PLARF) a Tajvantól 579 kilométerre fekvő Csianghszi tartományban található 616-os dandárbázisát 2020 óta gyorsan bővíti, és most a Dongfeng-17 (DF-17) hiperszonikus ballisztikus rakéták telepítésére készítik elő. A műholdfelvételek szerint Kína 2020-ban egyengette el a területet, 2021-re a létesítmény "majdnem kész" volt, az idei képek pedig már több új épületet mutatnak, köztük egy lehetséges garázst a mobil rakétaindítók számára.

Eric Heginbotham, az MIT Biztonsági Tanulmányok Programjának vezető kutatója szerint a DF-17 hiperszonikus rakéták viszonylag nagy hatótávolságúak (1500-2500 km), ezért valószínűleg nem a tajvani célpontok ellen tervezték őket.

Ezeket a rakétákat inkább a Tajvan segítségére siető amerikai hajók vagy a csendes-óceáni légibázisok ellen vetnék be egy esetleges háború esetén

– nyilatkozta.

Kao Cse-zsung, a tajvani Nemzetvédelmi és Biztonsági Kutatóintézet kutatója egyetért ezzel az értékeléssel. Szerinte a DF-17 ideális esetben hajók és amerikai légibázisok, például az okinavai Kadena légibázis ellen használnák. Ugyanakkor ha Kína rövid hatótávolságú rakétái, mint a DF-11 és DF-15, nem érnének el kielégítő találati arányt Tajvan elleni támadás során, a DF-17-et is bevethetik, mivel tolóerő-vektorálással képes elkerülni az elfogást.

Kao szerint Kína jelenleg körülbelül 1000 rövid hatótávolságú rakétával és 300 indítóval rendelkezik, ami négy hullámban történő támadást tesz lehetővé Tajvan ellen. Ha ezek nem tudnák megsemmisíteni a tajvani rakétabázisokat és légibázisokat,

Kína valószínűleg egy ötödik támadási hullámot indítana DF-17 rakétákkal.

A tajvani védekezés hatékonyságának növelése érdekében Kao szerint a hadseregnek „mélységi ellentámadást” kellene indítania Kína rakétabázisai ellen, miközben fenntartja védelmi pozícióját. Tajvan jelenleg több olyan rakétával rendelkezik, amelyek képesek elérni a kínai szárazföldet, köztük a Jünfeng hiperszonikus cirkálórakéta, a Hsziung Feng IIE és Hsziung Seng felszín-felszín cirkálórakéta, valamint a van Csien levegő-föld cirkálórakéta.

Emellett a tajvani állami fegyvergyártó, a Nemzeti Csung San Tudományos és Technológiai Intézet (NCSIST) már fejleszt egy új változatot a múlt hónapban bemutatott Csiang-Kung („Erős Íj”) felszín-levegő rakétából, amely képes lesz kínai célpontokat is elérni. A fejlesztés alatt álló rakéta állítólag egy felszín-felszín ballisztikus rakéta, amelynek becsült hatótávolsága 1000 km. Kao hangsúlyozta, hogy

Tajvannak „jelentősen bővítenie kell” rakétaarzenálját mind az önvédelem, mind a csapásmérő képességek megerősítése érdekében, tekintettel a PLARF gyors bővülésére.

Becslése szerint egy mélységi ellentámadási hullámhoz legalább 170 rakétára lenne szükség a kilenc Dongfeng rakétabázis, három nagy hatótávolságú rakétabázis, valamint a Fucsou és Csangcsou légibázisok és az öt Sz-300 légvédelmi rendszer egyikének kiiktatásához.

A tajvani védelmi minisztérium szóvivője közölte, hogy szorosan figyelemmel kísérik a PLARF telepítéseit közös hírszerzési, megfigyelési és felderítési képességeik segítségével.

Tajvan hadserege rendelkezik korai előrejelző rendszerekkel és többrétegű légvédelmi képességekkel a különféle légi fenyegetések elhárítására

– tette hozzá.

Címlapkép forrása: VCG/VCG via Getty Images