Friss tanulmány: eldőlni látszik az amerikai külpolitika egyik legnagyobb dilemmája, ez drámai változást jelent

A tajvani kormány számára felért egy kemény gyomrossal, amikor a szenátusi meghallgatásán Elbridge Colby, a védelmi miniszterhelyettesi posztra lépett politikus a sziget helyzetét elemezte. Kifejtette, hogy „Tajvan nagyon fontos” és hogy az elbukása „katasztrofális lenne az amerikai érdekek számára”, viszont hozzátette, hogy „nem egzisztenciális érdek” kiállni Tajpej mellett. Ezek a mondatok komoly felhördülést okoztak az amerikai belpolitikában is, mivel több olyan magas rangú döntéshozó is van, akik nem értenek ezzel egyet, és folyamatosan

igyekeznek elérni, hogy Washington a lehető legmagasabb szintre emelje a védelmi ernyőjét a szigeten.

Colbynak az az álláspontja, hogy az erőforrások végesek, ezért nem minden az Egyesült Államok alapvető érdeke. Ezzel szemben vannak azok az álláspontok, amelyek sokkal proaktívabb viselkedést várnak el Washingtontól, egyenesen ígéretet is arra az esetre, ha Kína támadásba lendül a vitatott terület elfoglalására. Ez utóbbi azt jelentené, hogy a Fehér Háznak fel kellene adnia az eddigi „stratégiai kétértelműség” politikáját, vagyis azt, hogy szándékosan homályos megfogalmazással tartja Kínát a sötétben. Ezek a hangok szeretnék, ha Amerika ezzel szemben a „stratégiai egyértelműség” politikáját választaná, vagyis világosan kijelentené, hogy Tajvan segítségére sietne egy katonai invázió esetén. Ez a két álláspont állandóan ütközik egymással.

Egyesek hangsúlyozzák a tajvani hadsereg fejlesztésének szükségességét, hogy képesek legyenek önálló elrettentő erővel bírni. Ennek szerepe különösen akkor emelkedik meg, amikor szóba kerül egy esetleges háború Kína ellen, ami hatalmas költségvetési terhelést róna az Washingtonra. A The Diplomat arra jutott, hogy fél évvel Elbridge Colby beszéde után egyre inkább az a vélemény kezd dominálni, hogy az Egyesült Államoknak szoros védelmi-biztonsági szövetségesekre van szüksége a Távol-Keleten – így a Fülöp-szigetekre, Japánra vagy éppen Dél-Koreára –, de ebben csökkenteni kellene az amerikaiakat érő terhelést. Tajvanra nézve mindez azt jelenti, hogy sokkal inkább a tehermegosztás politikáját választanák Washingtonban, amely minimalizálja a rájuk eső pluszköltségeket.

Ahhoz, hogy Tajvan védhető legyen, Amerikának Tajvan védelmének előkészítésére kell összpontosítania, Tajvannak pedig többet kell tennie

– írta még Colby 2024-ben, ez a szemlélet pedig kezd teret nyerni az amerikai kormányzatban.

Két lehetséges megoldása van annak, hogy Tajpej nagy ugrást érjen el a képességei javításában: több fegyvert vásárol, vagy több saját fejlesztésű védelmi eszközzel rukkol elő. A Trump-adminisztráció látványosan az utóbbi felé mozdult el, kifejezetten hangsúlyozzák a védelmi költségvetés jelentős emelését Tajpejben. Az események hátterében sokan azt sejtik, hogy az amerikai elnök egy látványos kereskedelmi megállapodás érdekében veszi vissza a támogatását. Teljesen azért nem akarja elengedni a világ chipgyártó nagyhatalmának a kezét, ezért van szó a térségi védelmi háló megerősítéséről és átalakításáról. Colby még a 2021-es könyvében adott magyarázatot a nézeteire, ahol kifejtette, hogy

szerinte az Egyesült Államoknak azt kell mérlegelnie, hogy egy esetlegesen kirobbanó háború kisugározhat-e az amerikaiakra.

Ennek fényében inkább a kockázatcsökkentés mellett foglal állást.

Az egymásnak ellentmondó hangok közül még egyik sem tudott kiemelkedni és egyértelműen a fősodorrá válni Washingtonban, de az már egyre jobban érezhető, hogy melyik irányvonal erősödik. Tajvanban is érzékelik a változásokat, éppen ezért a védelmi költségvetés növelése mellett igyekeznek a régi szövetségesek megtartása mellett újakat is szerezni. Tajpej például nyitott az Egyesült Királyság felé, valamint Japánnal is szorosabbá váltak a kapcsolatok. Kérdés, hogy az Egyesült Államok egy valódi konfliktus esetén végül miként döntene.

Címlapkép forrása: Taiwan Defense Ministry / Handout/Anadolu via Getty Images