Szinte alig ismert a Európában az APEC, mégis ez lehet az idei év egyik legfontosabb találkozója

Alig ismerik, mégis globális szerepű fórum

Európában az APEC-nek viszonylag kevesebb figyelmet szentelnek, ami abból a szempontból érhető, hogy a kontinenst csak alig érintik az ott születő döntések, a megállapodásokba pedig semmilyen beleszólásuk nincsen. Mindez mit sem von le a szervezet jelentőségéből, amely az elmúlt időszakban a gazdasági súlypontok változásai miatt egyre inkább globális hatásúvá vált. Jelenleg összesen 21 tagországot számlál, köztük

olyan nagyágyúkat is, mint az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Japán vagy éppen a házigazda Dél-Korea.

Fontos kitétel, hogy nem „országokként”, hanem „gazdaságokként” hivatkoznak rájuk, ugyanis ezzel lehet feloldani, hogy a Kínai Köztársaság (vagyis Tajvan) és a Kínai Népköztársaság (vagyis Kína) is a szervezet tagja lehessen. A konfliktus hátteréről röviden annyit, hogy a kínai polgárháború 1949-es befejeződésével a vesztes nacionalista Kuomintang a jól védhető szigetre menekült, majd itt lényegében egy „kvázi független” kormányt hoztak létre. A helyzet máig fennáll, Tajvan különállóságát pedig Peking nem ismeri el, sőt, visszatérően harcos üzenetekben követeli a sziget visszacsatolását és a „szeparatisták” elűzését. A „gazdaságként” hivatkozás viszont lehetővé teszi, hogy az ősi riválisok képviselői is jelen legyenek a találkozókon, ami fontos húzás: így egyszerre csatlakozik világ második (bizonyos nézőpontok szerint már az első) legnagyobb gazdasági ereje és a globális chipgyártó hatalom. Ez a ritka együttállás már önmagában komoly súlyt ad a találkozónak, különösen a jelen geopolitikai helyzetben (bár Tajvant nem a sziget első számú politikai vezetője képviseli, hanem egy speciális követet küld és a „Kínai Tajpej” nevet használják).