Szinte alig ismert a Európában az APEC, mégis ez lehet az idei év egyik legfontosabb találkozója

Alig ismerik, mégis globális szerepű fórum

Európában az APEC-nek viszonylag kevesebb figyelmet szentelnek, ami abból a szempontból érhető, hogy a kontinenst csak alig érintik az ott születő döntések, a megállapodásokba pedig semmilyen beleszólásuk nincsen. Mindez mit sem von le a szervezet jelentőségéből, amely az elmúlt időszakban a gazdasági súlypontok változásai miatt egyre inkább globális hatásúvá vált. Jelenleg összesen 21 tagországot számlál, köztük

olyan nagyágyúkat is, mint az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Japán vagy éppen a házigazda Dél-Korea.

Fontos kitétel, hogy nem „országokként”, hanem „gazdaságokként” hivatkoznak rájuk, ugyanis ezzel lehet feloldani, hogy a Kínai Köztársaság (vagyis Tajvan) és a Kínai Népköztársaság (vagyis Kína) is a szervezet tagja lehessen. A konfliktus hátteréről röviden annyit, hogy a kínai polgárháború 1949-es befejeződésével a vesztes nacionalista Kuomintang a jól védhető szigetre menekült, majd itt lényegében egy „kvázi független” kormányt hoztak létre. A helyzet máig fennáll, Tajvan különállóságát pedig Peking nem ismeri el, sőt, visszatérően harcos üzenetekben követeli a sziget visszacsatolását és a „szeparatisták” elűzését. A „gazdaságként” hivatkozás viszont lehetővé teszi, hogy az ősi riválisok képviselői is jelen legyenek a találkozókon, ami fontos húzás: így egyszerre csatlakozik világ második (bizonyos nézőpontok szerint már az első) legnagyobb gazdasági ereje és a globális chipgyártó hatalom. Ez a ritka együttállás már önmagában komoly súlyt ad a találkozónak, különösen a jelen geopolitikai helyzetben (bár Tajvant nem a sziget első számú politikai vezetője képviseli, hanem egy speciális követet küld és a „Kínai Tajpej” nevet használják).

A few days ago, we asked you to guess when did the United States host APEC previously. So did you guess it correctly? Answer: 1993 and 2011. Check out the #throwback photos from the meetings held in Blake Island in 1993 and Honolulu in 2011. #USAPEC2023 pic.twitter.com/sC9Uu2JYPv https://twitter.com/hashtag/throwback?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— APEC Secretariat (@APEC) October 26, 2023

A fórum 1989-ben alakult meg tizenkét ország részvételével azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a térségen belüli kapcsolatok javításához. A találkozókon kifejezetten a kereskedelmi láncok javítása és a dereguláció számít kiemelt témának. Ebben rejlik az APEC egyik kritikája is, mivel sokan azzal támadják, hogy elsősorban a nagyvállalati, multinacionális üzleti érdekeket veszik figyelembe, és sokkal kisebb figyelmet szentelnek a civileknek vagy a helyi termelőknek. A fókusz nem véletlen, mivel a csoport

a világ lakosságának mintegy 37 százalékát, de gazdasági erejének már körülbelül a 61 százalékát tömöríti, ez a szempont erősíti meg, hogy mekkora súlyú találkozóról van szó.

Az APEC-nak nincs kifejezetten egyetlen vezetője, ennek köszönhető, hogy évről évre más „gazdaság” ad otthont a találkozónak. Korábban a színfalak mögött kiemelték, hogy kifejezetten Ausztrália és Japán szerepe volt kiemelkedő, ez a két ország alapozott meg már az 1989-es alapításnak is. Utóbbi a második világháborút követően a világ egyik legerősebb gazdaságává vált, összhangban az Egyesült Államok elképzeléseivel, hogy stabil ázsiai bástyát hozzanak létre a kommunizmus ellen. Tokió először 1968-ban vetette fel, hogy a térségben hozzanak létre egy szabadkereskedelmi övezetet. A szigetország kezdeményezése a Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködési Tanács (PECC) elnevezés alatt éves informális ülésekké fejlődtek 1980-ra.

Japánnak az ausztrál proaktivitás kifejezetten hasznosnak bizonyult, mivel ezzel sikerült elkerülni, hogy a távol-keleti és délkelet-ázsiai országai a második világháborút megelőző birodalmi terjeszkedésre asszociáljanak a tervekből. Ezt követően felgyorsultak az események, míg végül az évtized végére formát öltött az APEC, 12 ország részvételével. Ausztrália eleinte azt javasolta, hogy az OECD-hez hasonló zártabb keretrendszerben haladjanak, ám ez elképzelés elbukott, mivel ennél sokkal lazább, kevésbé intézményesült szervezetre gondolt több tagállam. Ez a formátum máig megmaradt, de állandó székhelye létezik Szingapúrban.

Az 1990-es években megnevezték, hogy egy szabadkereskedelmi övezetet szeretnének létrehozni.

Állam- és kormányfői szintre 1993-ban emelkedett a találkozó, amikor az Egyesült Államokban, Seattleben gyűltek össze, ekkor Kína, Tajvan és Hongkong is jelen volt. Jelentős mérföldkőnek számított az 1994-es indonéziai találkozón meghatározott bogori célok elfogadása, amely a nyílt kereskedelem és a gazdasági beruházások területén volt hivatott fellendülést hozni. Két időpontot jelöltek meg benne: a fejlett gazdaságok körében 2010, míg a fejlődőek esetében 2020 volt a céldátum. A törekvés fellendülést hozott, sokkal élénkebbé váltak a kapcsolatok. Nagyon áthallásos történet, de akkoriban Amerika célja az volt az APEC megerősítésével, hogy a saját kereskedelmi deficitjét csökkentse, elsősorban Japánnal szemben. Bogorban azt is a megállapodás része volt, hogy

az egymás között letárgyalt kereskedelmi kedvezményeket a nem tagállamok számára is biztosíthatónak hagyták, ezzel képviselve a nyílt regionalizmus eszméjét.

Ez a szabadon hagyott, kevésbé formalizált jelleg a későbbiekben időnkén hátrányt is okozott az APEC-nek, mivel a tagokat semmi nem kötelezte, ezért megesett, hogy nem az előzetesen remélt ütemben haladt a liberalizáció. Ezt felgyorsítandó, Washington több alkalommal is megpróbálta formálisabb keretek közé terelni a fórumot, de ezek sikertelenek voltak. Az 1990-es évek végén az ázsiai pénzügyi válság komoly károkat okozott, amely az egész térséget megrengette. Ezt követően a regionalizmus újra visszaerősödött. Az üzleti jelleget erősítette, hogy 1995 novemberében Japánban elhatározták az Üzleti Tanácsadó Testület (APEC Business Advisory Council – ABAC) létrehozását, amely a kormányoktól független, a gazdaság vezetőit tömörítő kör.

Visszatérés Dél-Koreába

A találkozó 20 év után most visszatér Dél-Koreába (2005-ben Puszan adott otthont), méghozzá a délkeleti Kjongdzsu városába (a találkozók sorrendje nem meghatározott, valamint a politikai feszültségek elkerülése érdekében Tajvanon nem rendeznek csúcsot). Az APEC a hiedelmekkel ellentétben nem pusztán egyetlen csúcstalálkozót jelöl, hanem egy hosszú programsorozatról van szó, ahol a tagállamok vezetői különböző témakörökben ülnek le tárgyalni egymással. Az első találkozót már 2024 végén megtartották, ettől kezdve pedig szinte az összes témát felölelték: szó volt többek között az óceánokról, az emberi erőforrásokról, az oktatásról, a nők helyzetéről és az energiáról is. A rendezvénysorozat csúcspontját (és egyben zárását is) viszont egyértelműen az október végi gazdasági találkozó jelenti, mivel ezeken a tagok igyekeznek a legmagasabb szintű politikai delegációval szerepelni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy

számos hatalom vezetője megjelenik, ez pedig globálisan is megbeszélésekre vonja a figyelmet.

https://t.co/aKPrenF0x8

— 대한민국 정부 (@hellopolicy) October 2, 2025

Az APEC a regionális szervezetek egyike, ám sok más szervezettel ellentétben máig a nyitott regionalizmus mellett foglal állást. Ennek lényege, hogy például az EU-val ellentétben sokkal kötetlenebbül áll a globalizmus mellett, kevesebb szabály vonatkozik a tagokra. Éppen ebből következik, hogy a megbeszéléseken hozott döntések egyoldalúak, vagyis az adott kormány maga dönti el, hogy azt mikor és hogyan hajtják végre a vállalást. Ez a konszenzusos megoldásokat erősíti, de egyben instabilitást is ad, mivel nincsenek kötelező érvényű határozatok, így bárki dönthet úgy, hogy végül nem hajtja végre azt. A fórumnak még van lehetősége bővülni, hiszen a Csendes-óceán partján fekvő országok közül nem tagja például Kolumbia vagy Ecuador sem, de a közép-amerikai és az óceániai kormányok sem vesznek részt a megbeszéléseken.

Az idei évben az egyik legnagyobb figyelmet az a kérdés övezi, hogy Donald Trump amerikai elnök Dél-Koreában találkozhat a második beiktatását követően először személyesen Hszi Csin-pinggel, a kínai elnökkel. Ennek a reménye valamelyest csökkent, mivel néhány hete arról volt szó, hogy a felek végül abban egyeztek meg, hogy először Trump utazik el a nagy riválishoz, aztán a keleti nagyhatalom vezetője viszonozza majd ezt valamikor a jövő év elején. Azt nem tudni még biztosan, hogy melyik fél tervezi kihagyni a találkozót, de a legfrissebb információk szerint az amerikai elnök október 29-30-án Dél-Koreában lesz – éppen az APEC csúcstalálkozója előtt. Mindez azt jelentené, hogy az Egyesült Államok nem képviseltetné magát a legmagasabb szinten a fő találkozón. Ugyanez a forrás viszont azt állítja, hogy

Trump 2025 október végi ázsiai körútján megejti a találkozóját Hszi Csin-pinggel, méghozzá Dél-Koreában, de még az APEC-csúcs előtt elutazik.

Amennyiben a jelenleg ismert programterv valósulna meg, az komoly diplomáciai egyensúlytalanságot jelentene. Az amerikai elnökről köztudott, hogy a multilaterális megbeszélések helyett a kétoldalú tárgyalásokat részesíti előnyben, mégis az indo-csendes-óceáni térség jövőjével kapcsolatos találkozó kihagyása súlyos húzás lenne, különösen miután az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége; Association of Southeast Asian Nations) csúcsán várhatóan megjelenik. Többen úgy vélik, hogy ezzel Trump nyomást akar gyakorolni Szöulra, mivel a két hatalom közötti vámtárgyalások nem haladnak az amerikaiak elvárása szerint.

Amennyiben az amerikai elnök valóban távol marad a csúcstól, az egyik oldalról valamelyest alááshatja Dél-Korea APEC-kal kapcsolatos ambícióit, másfelől viszont teljesen új karaktert ad a csúcsnak. Trump a beiktatása óta minden eddiginél határozottabban képviseli a protekcionista gazdaságpolitikát, rengeteg vámot szórt ki. Ebben a helyzetben megnövekszik a jelentősége a multilaterális csúcstalálkozóknak, amelyekkel a gazdasági korlátozások okozta kockázatokat csökkenteni tudják. Az országnak ugyanakkor egy kihívással is szembe kell néznie, ugyanis a házigazdának nem szabad hagynia, hogy a csúcstalálkozó amolyan „Amerika-kritikus koalíciónak” tűnjön, különösen abban a tekintetben, hogy a nagy rivális, Kína vezetője várhatóan megjelenik majd Kjongdzsuban. Hszi Csin-ping törekedhet is arra, hogy kihasználja ezt a lehetőséget, bár fontos kiemelni, hogy egyáltalán nem mindegy, pontosan milyen kimenetele lesz a találkozójának az amerikai elnökkel éppen a csúcs előtt.

https://t.co/m9J45PjXJ6

— The White House (@WhiteHouse) August 25, 2025

Trump esetleges távolmaradása egyben azért is lehet fontos mérföldkő, mivel az Egyesült Államok a kezdetektől fontos szerepet játszott az APEC szemléletének formálásában, most viszont éppen az amerikai befolyás csökkentését eredményezheti. Az utóbbi időben Kína egyre hangsúlyosabb szereplőként jelent meg a fórumon, valamint Japán szerepe továbbra is kiemelkedő. A nyugati nagyhatalom nemcsak a nagy riválisnak ad ezzel egy kihagyhatatlan ziccert, hanem más, APEC-tagoknak is, így például a házigazda Dél-Koreának is. I Dzsemjong elnök egyszerre áll hatalmas lehetőség és kihívás előtt is:

egyensúlyoznia kell az amerikai és a kínai hatalmi csatározások között, miközben az APEC-nek a vámháború idején megnövekedett jelentőségét kell úgy becsatornáznia, hogy abból Dél-Korea profitáljon a nemzetközi porondon.

Nem egyszerű feladat, de ezzel az új elnök kevéssel a beiktatása után nem sokkal bizonyíthatja a rátermettségét a nemzetközi porondon.

Címlapkép forrása: Stringer/Anadolu via Getty Images