Véres összecsapások kezdődtek a határvidéken: a háború szélére sodródott az atomhatalom

Robbanások Kabulban

Október 9-én az éjszakai órákban Kabul lakói robbanások zajára kelhettek fel, ami Afganisztán elmúlt néhány évtizedét vizsgálva egyáltalán nem meglepő. Az elmúlt néhány évet nézve viszont már nagyon más kép rajzolódik ki: a radikális iszlamista tálibok az amerikai csapatok 2021-es kivonulásával azonnal átvették a hatalmat, mára pedig annyira megszilárdították a helyzetüket, hogy országok sora – köztük Németország is – vette fontolóra a hivatalos elismerésüket. Ez egyben azzal járt, hogy az országon belül a keménykezű, diktatórikus módszerekkel irányító radikálisok igyekeztek megerősíteni a pozíciójukat, ennek egyik alapköve, hogy kezdetnek „otthon rendet tesznek”. Ez többségében meg is hozta az eredményét, ma már nem attól hangos a világsajtó szinte folyamatosan, hogy merényletet hajtottak végre a városban. Ettől még nem lett idilli a helyzet, de sokat javult, épp ezért volt meglepő, hogy robbanások dübörgésére kelhettek fel a kabuliak.

Ezúttal nem egy terrortámadásról van szó, vagy egy öngyilkos merényletről, hanem a szomszédos Pakisztán vadászgépei bombáztak.

Breaking:As Afghan FM Mawlawi Amir Khan Muttaqi visits Delhi, Pakistan jets bomb Kabul.Rumours about TTP chief Mufti Noor Wali Mehsud’s death were denied in an audio message. pic.twitter.com/n0wfRhIIvw https://t.co/n0wfRhIIvw

— Prashant (@prashant10gaur) October 9, 2025

Ez a lépés – ahogy az várható volt – valóságos láncreakciót robbantott be, egymás után jöttek a hírek a megtorlásról, majd az erre adott viszontválaszról. Az iszlámábádi vezetés elmondása szerint eddig legalább 200 afgán fegyveressel végeztek, saját oldalukon a fegyveres erők összesen 23 emberének halálát ismerték el, őket „Pakisztán bátor fiainak” nevezték. A tálibok állítása szerint mintegy 58 ellenséges katonát „semlegesítettek” válaszul. Zabihullah Mudzsahid, a tálib kormány szóvivője még vasárnap jelentette be, hogy kemény megtorlásba kezdtek a határ mentén, rengeteg katonát megsebesítettek, és nagy mennyiségű fegyvert szereztek meg. Hozzátette, hogy Iszlámábád jelentősen túloz, amikor az általuk okozott veszteségekről beszél, de kilenc katona halálát elismerte a saját oldalukon is.

Az első, csütörtöki légicsapást követően a harcok a határmenti régiókra helyeződtek. Kabuli tálib politikusok szerint Kunar és Helmand tartományok különböző pontjain a szárazföldi erők vonultak fel, és szerintük három pakisztáni határállomást el is foglaltak. A szomszédos hatalom ezt nem ismerte el, ők 19 ellenséges ellenőrzőpont bevételét jelentették, szerintük innen az afgán katonák többnyire elmenekültek, de rengeteg áldozatot is követelt az ellenséges csapatoktól. A Pakisztáni Televízió (PTV) olyan képeket mutatott be, amelyeken több fegyveres megadja magát, valamint beszámoltak, hogy elpusztították a tálibok manojbai tábori zászlóaljának főhadiszállását, a jandusari őrhelyet, a türkmenzai tábort és a kharchari erődöt. Az események következtében lezárult a két ország közötti hosszú határvonal.

Pakistan Army gives a crushing response to Afghan aggression!After unprovoked firing from across the border, Pak troops retaliated effectively, forcing the enemy to retreat and leave their dead behind. Pakistan wants peace but will never compromise on its sovereignty! pic.twitter.com/vtqgWdlYus https://t.co/vtqgWdlYus

— Pakistan Army (@PakArmyc) October 11, 2025

Jól ismert vita

A térség eseményeit szorosabban figyelemmel követők számára ez a helyzet ismerős lehet, nem véletlenül: 2024 tavaszán a mostanihoz nagyon hasonló forgatókönyv zajlott le.

Akkor viszonylag gyorsan sikerült valamiféle konszenzusra jutni, de mindez csak másfél évig bírta ki, majd szinte teljesen ugyanúgy megismétlődtek az események.

A két fellángolás között nem álltak meg a dolgok, Pakisztánban rendszeresek voltak a radikálisok támadásai, az elmúlt hónapokban új csúcsra ért a bűnözés, a helyi Pakisztáni Konfliktus- és Biztonságtudományi Intézet adatai szerint 2025 augusztusában legalább 194-en haltak meg a militáns erőszak terjedése miatt és 200-nál is többen megsebesültek. Várható volt, hogy ezt már nem fogja sokáig tűrni a világ egyik legnépesebb országa, és megpróbál odacsapni a radikális iszlamista elemeknek.

Az ismételten kirobbanó ütésváltás indokaként Iszlámábád újfent az Afganisztánban bujkáló, de Pakisztánban támadásokat végrehajtó iszlamista csoportok rejtegetését nevezte meg. A tényleges indokok háttere ennél valamelyest összetettebb:

• Nem lehet a határvonalak megoldatlanságát figyelmen kívül hagyni. A mai határt képező Durand-vonal még a brit gyarmati időkben született, de egyáltalán nem számít természetes választóvonalnak, sok történelmi-kulturális egységet is kettévág.
• A két ország a szűkössé váló erőforrásokért is egyre ádázabb küzdelmet vív, kifejezetten az édesvízért. A klímaváltozás egyre szélsőségesebb időjárást hoz a térségbe, rendkívüli szárazságok és szélsőségesen erős árvizek is előfordulnak. A tálibok korábban több beruházást is bejelentettek, ezek segítségével képesek lehetnek megtartani a szükséges erőforrást. Pakisztán ezt rossz néven veszi, szerintük lényegében Kabul visszaél a helyzetével, és épp őket fosztja meg a víztől.
• A legnagyobb problémát pedig valóban a radikális Tehrik-e Taliban Pakistan (TTP) tevékenysége okozza. A 2007-ben alapított szervezet a tálibok meghosszabbított karjaként tekinthető, akik az iszlamista politikai fordulatot szeretnék megvalósítani Pakisztánban is. Ennek érdekében rendszeresen hajtanak végre drasztikus, sok áldozattal járó merényleteket. Iszlámábád már többször figyelmeztette Afganisztánt, hogy hajlandó akár a hadseregével is beavatkozni. Nem véletlen, hogy most az egyik elsődleges célpontot éppen Nur Vali Mehsud, a TTP vezetője jelentette. Arról egyébként nincs megerősített információ, hogy az iszlamista vezér túlélte-e a támadást.
• Az időzítés szintén szimbolikus: a tálibok külügyminisztere Amir Kán Mottaki éppen Pakisztán ősellenségénél tárgyalt Indiában. Egy ideje már stabilan tartja magát a feltételezés, hogy Újdelhi támogatja az iszlamistákat, hogy azok zavart keltsenek a közös szomszédjuknál.

  Afghan Foreign Minister's (Emir Khan Muttaqi) visit to Darul Uloom Deoband:There are academic, spiritual, cultural and civilizational factors behind this visit, we hope that the mutual relations and ties between India and Afghanistan will be further strengthened.#ArshadMadani… pic.twitter.com/kKiYL6XNsQ https://twitter.com/hashtag/ArshadMadani?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

  — Arshad Madani (@ArshadMadani007) October 12, 2025

Visszafogott keménykedés

A feszültség enyhítése érdekében Irán és Katar is felszólalt, bár ennek nem sok valódi hatása lehet a rendezés irányába. Az egyelőre ennek ellenére sem tűnik valószínűnek, hogy most elszabadul a pokol és egy hagyományos értelemben vett, reguláris erők bevonásával zajló, hosszantartó háború robban ki a felek között. Ennek több oka is van:

• Egyszerűen az elmúlt évek példái azt mutatják, hogy a térségben a felek igyekeznek gyorsan politikai megoldást találni a fegyveres harcok befejezésére. Ezek többnyire csak átmenetileg oldják meg a problémákat, de ez éppen megfelel mindenkinek.
• Sem Kabulnak, sem Iszlámábádnak nem igazán érdeke egy háború. Előbbiek erősen törekednek a nemzetközi helyzetük megerősítésére, egy elhúzódó véres konfliktus aligha segíti őket ebben. Pakisztánnak is van bőven gondja, mivel gyakorlatilag az összes szomszédjával összerúgta a port a közelmúltban. Tavaly Iránnal és Afganisztánnal is ütésváltásba keveredett, idén pedig Indiával csaptak össze a katonáik.
• A gazdasági helyzet sem éppen ideális a költséges katonai műveleteknek, a fő prioritást inkább a stabil és működőképes rendszer felépítése jelenti.
• Az iszlamista mozgalmakhoz való hozzáállásban is növekszik a szakadék. Mindez azért is érdekes, mert korábban Pakisztán meleg viszonyt ápolt a tálibokkal, kifejezetten támogatta is őket, mikor még az Egyesült Államok csapatai tartózkodtak a szomszédban. A hatalmi váltást követően ez a jó viszony gyorsan megbomlott, mivel Kabul kifejezetten támogatta a szélsőséges radikális iszlamista hangok terjedését, Iszlámábád ezt viszont veszélyesnek ítélte az államhatalomra tekintve. Ez a szempont akkor válik különösen érthetővé, ha figyelembe vesszük a délnyugat-pakisztáni Beludzsisztán függetlenedéséért küzdő fegyveresek állandó támadásait.  

Baloch Liberation Army issues another warning to China and Pakistan: https://twitter.com/hashtag/Balochistan?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— Terror Alarm (@Terror_Alarm) August 26, 2024

Van egy érdekes mellékszála a mostani összecsapásoknak, méghozzá Szaúd-Arábia szerepe. A gazdag monarchia nem egészen egy hónapja kötött az iszlám világ egyetlen atomhatalmával védelmi megállapodást. Bár ennek a részletei nem pontosan tisztázottak a nyilvánosság számára, és azzal kapcsolatban is vannak kérdőjelek, hogy a felek mennyire gondolják mindezt komolyan. Azzal valószínűleg Rijád sem számolt, hogy ennyire gyorsan próbára teszik majd az új szövetséget, ennek ékes bizonyítéka, hogy a szaúdi vezetés is csatlakozott azok táborához, akik a békés megoldást támogatják.

A királyság visszafogottságra, az eszkaláció elkerülésére, valamint a párbeszéd és a bölcsesség felvállalására szólít fel a feszültségek csökkentése, valamint a biztonság és stabilitás fenntartása érdekében a régióban

– közölte a szaúdi külügyminisztérium.

A mostani kiújuló konfliktus jól beleilleszkedik az eddigi sorozatba, a felek (vagy inkább Pakisztán) időszakosan megelégeli a TTP tevékenységét, ezért pedig hajlandóak akár katonai lépésekre is. Az nagyon hasonló a 2024 elejei és a mostani esetben is, hogy először a vadászgépek indultak meg, csapások mérve Afganisztánban található célpontokra. Kabul erre a szuverenitásának megsértésére hivatkozik, míg Iszlámábád a terroristák támogatásával vádolja szomszédját, amit tagadnak a tálibok. Ekkor felvonulnak az ellenséges katonák a határ mentén, ahol szárazföldi összecsapásokkal folytatódik a konfliktus.

Mindkét fél számottevő ellenséges veszteségekről számol be, majd néhány nap után berekesztik a tüzelést, majd a kommunikációs paneleket fenntartva lényegében győzelmet hirdetnek, attól függetlenül, hogy ki milyen harctéri eredményt tudott felmutatni.

Ekkor átmenetileg elcsendesednek a fegyverek, minden visszatér az eredeti kerékvágásba.

Az idei év véressége mutatja azt is, hogy az eddigiek kevés eredményt hoztak, egyelőre nem látni, hogy lenne bármi, ami képes lenne az iszlamistákat megfékezni. Az al-Dzsazíra azt fejtegeti, hogy a mostani helyzet az iszlámábádi kormány hibája is, mivel megváltoztatta a hozzáállását a tálibokhoz. Korábban – a jelenleg börtönbüntetését töltő – Imran Khan miniszterelnök 2022-es bukásáig a tálibokkal karöltve próbált nyomást gyakorolni a nehezen ellenőrizhető határvidéken átszivárgó iszlamistákra. Úgy tűnik, hogy ez a megközelítés hatékonyabb volt, mivel azóta az új vezetés már inkább a terroristák cinkosát látja a tálibokban.

Mivel a bizalmatlanság nőtt a felek között, ezért érezhetően Kabul már nem tartotta fontosnak a TTP helyi rejtekhelyeinek ellenőrzését. Az összefonódás ráadásul ennél kicsit bonyolultabb, mivel a radikálisabb szemléletű tálibok körében komoly támogatást élveznek a militáns csoportok. Amennyiben Kabul megpróbálna keményen fellépni ezek ellen, az közvetlenül

azzal fenyegetne, hogy esetleg az ennél is szélsőségesebb csoportok, így például az Iszlám Állam Horászán erősödne meg a térségben.

Mindez mutatja még hosszú időbe telhet ameddig sikerül valamilyen tartó megoldást találni a problémára, addig időszakosan megismétlődhetnek a fegyveres összecsapások, de ezek aligha vezetnek súlyos, kiterjedt háborúhoz Dél-Ázsiában. Addig pedig marad az egyre súlyosabb biztonsági helyzet, amely lényegében egyik félnek sem igazán érdeke.

Címlapkép forrása: Elke Scholiers/Getty Images