Peking szövetségese keményen beintett a felemelkedő nagyhatalomnak: a nukleáris tengeralattjárók miatt fajult el a vita

A Mianmar partjaitól mintegy 400 kilométerre, a Bengáli-öböl keleti részén található Coco-szigetek fontos stratégiai szereppel bír. A közelben halad el ugyanis a Malaka-szoros felé vezető (vagy azt éppen elhagyó) hajózási útvonal, amely a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi csatornájának számít. Az apró szigetcsoporttól délre található az Indiához tartozó Andamán- és Nikobár-szigetek, amelyek jóval nagyobb területűek, és jelentős katonai támaszpontokat telepítettek ide. Mivel ezen a tengerszoroson keresztül halad el Kína egyik árucikkeinek jelentős része, ezért Kína kiemelt figyelmet fordít a térségre. A hírek szerint

a keleti nagyhatalom a Coco-szigeteket szemelte ki arra, hogy egy megfigyelőállomást állítson fel a térség eseményeinek követésére.

Indiát nem a kereskedelmi célú információszerzés aggasztja, hanem sokkal inkább a haditengerészete utáni kémkedés.

A Mianmarhoz tartozó területekkel „szemben”, a Bengáli-öböl nyugati partvidékén található India haditengerészetének egyik legfontosabb bázisa, ahol a nukleáris meghajtású tengeralattjáróik állomásoznak. Kína az állomásával hozzájuthat olyan kulcsfontosságú információkhoz is, amely éppen az egyik legnagyobb riválisával szemben jelent előnyt számára. A térségi rádiójelek elfogásával a tengeralattjárókról, a rakétarendszerekről és más kulcsfontosságú fejlesztésekről is könnyedén adatokat tudnak szerezni. Mindez azt jelentheti, hogy Peking hatékonyan tudna felkészülni egy esetleges indo-csendes-óceáni feszültségre. Mianmar azonban tagadja, hogy a Coco-szigeteken lennének kínaiak, és ott esetleg India ellenében kémkednének.

A polgárháborús ország azt viszont nem hagyta jóvá, hogy az indiai haditengerészet egyik járműve látogatást tegyen a területen.

Ennek a célja hivatalosan az lett volna, hogy minden kétséget kizáróan megbizonyosodjanak arról, hogy nincsenek lehallgatóállomások a szigeteken. Újdelhi félelmei egyáltalán nem új keletűek, már az 1990-es évek óta léteznek ezek a hangok, de a radarok telepítésére egyelőre nem sikerült minden kétséget kizáró bizonyítékot szerezni. 2005-ben Mianmar lezárta a találgatásokat azzal, hogy az akkori indiai haditengerészeti főadmirális, Arun Prakash látogatást tett a Coco-szigeten és megbizonyosodott arról, hogy ott nincs idegen állomás. Az elmúlt években viszont gyanús katonai beruházások indultak meg, amely ismét gyanút keltett a dél-ázsiai hatalomban. Mianmar lépése csak fokozta a bizalmatlanságot, ez már évek óta növekszik, mivel

az a nézet kapott erőre Újdelhiben, hogy Peking igyekszik elszigetelni Indiát.

A 21. században a globális versenyfutás egyik legfontosabb színtere az indo-csendes-óceáni térség lesz, ebben pedig a két ősi riválisnak, Indiának és Kínának is kiemelkedő szerep jut. A felemelkedő hatalmak rivalizálásának új területe a tengeri versenyfutás lehet, ez elsősorban a Bengáli-öbölben jelenthet összetűzéseket. A fejlemény aggodalmakkal tölti el az indiai vezetést, mivel hagyományosan az Indiai-óceán térségét a saját befolyási övezetüknek tekintik, komoly kihívást jelentene, ha itt a keleti nagyhatalom jelentősen növelné az erejét. Arra már vannak jelek, hogy Pekingben létezhetnek ilyen tervek, mivel növekszik a jelenléte Pakisztánban, Sri Lankán, Bangladesben és Mianmarban is.

Címlapkép forrása: Mahendra Parikh/Hindustan Times via Getty Images