Ami elsőre sikeres ellentámadásnak tűnik, az a katasztrófa előjele lehet: repedeznek Donbasz utolsó védvonalai

Két és fél hónapnyi intenzív harcot követően az ukrán hadsereg a hétvégén bejelentette Szuhecke és Kucseriv Jar falvak felszabadítását, ezzel gyakorlatilag lezárult a Dobropillia város közelében történt jelentős orosz betörés felszámolása.

Az augusztusi drámai helyzethez képest, amikor orosz csapatok több száz katonája tört át a gyenge ukrán védelmi vonalakon és 15 kilométert nyomult előre, Kijev most valamelyest fellélegezhet, mivel a helyzet stabilizálódott a térségben.

A művelet azonban nem tekinthető sikeres ellentámadásnak: valójában egy költséges, magas tétű gyorsreagálású műveletről volt szó, amit Ukrajnában gyakran "tűzoltásnak" neveznek.

Az orosz erők taktikája jelentősen fejlődött: a drónokkal telített csatatéren kis létszámú gyalogos alakulatok szivárogtak át a védelmi vonalakon, akik a természetes terepviszonyokat kihasználva, a sűrű nyári lombozat fedezékében haladtak előre, nagyrészt észrevétlenül az ukrán felderítő drónok számára.

A támadás sikerét több tényező segítette: az oroszok kiválasztották a terepviszonyok miatt előnyös területet, drónokkal támogatták a gyalogságot, elsöprő tűzerőt alkalmaztak, és az ukrán védelmi vonal gyenge pontját célozták meg, ahol a Nemzeti Gárda két kimerült, komoly koordinációs problémákkal küzdő dandárja állomásozott.

Az ukrán parancsnokoktól származó információk szerint komoly problémát jelentett egy, a szovjet időszakból megmaradt jelenség is: az alakulatok vezetői egyszerűen pozitívabb képet festettek a front állásáról, mint amilyen az valójában volt, ezzel számos kulcsfontosságú információt visszatartva a vezérkartól.

A helyzet súlyosságát végül a DeepState térképészeti projekt tette nyilvánvalóvá, amikor augusztus 11-én feltüntette a térképen a két vörös nyúlványt, amelyek egészen Zolotyi Kolodiaz faluig és a Dobropillia-Kramatorszk főútig terjedtek.

Az áttörés veszélye abban rejlett, hogy ha az orosz erők beásták volna magukat a megszerzett területen, nemcsak Pokrovszk és Konsztantyivka városokat kerülhették volna meg, hanem nyugat felől közelíthették volna meg a Kramatorszk agglomerációit, ami Ukrajna donyecki védelmi kilátásainak gyors romlásához vezethetett volna.

Kijev elit egységeket – köztük a 93. gépesített dandárt, légideszant erőket, különleges erőket és újonnan szervezett rohamezredeket – vetett be a probléma megoldására. A válaszlépést az 1. hadtest irányította Gyenisz Prokopenko, a hírhedt Azov parancsnoka vezetésével.

Bár Ukrajna sikeresen stabilizálta a helyzetet Dobropilliánál, az eset figyelmeztető jel az ukrán szárazföldi erők túlterheltségéről. Miközben itt rendeződött a helyzet, az orosz előrenyomulás felgyorsult több más kulcsfontosságú frontszakaszon.

Ukrajna számára némi vigaszt jelent a tél közeledése, mivel a hideg és a lehulló levelek megnehezítik a hasonló műveletek végrehajtását a következő hónapokban. Azonban 2026 tavaszán és nyarán Oroszország szinte biztosan megpróbálja megismételni és felülmúlni a dobropilliai sikert.

Címlapkép forrása: Narciso Contreras/Anadolu via Getty Images. A címlapkép illusztráció, egy Donyeck megyében gyakoraltozó ukrán katona látható rajta.