Futótűzként terjed az „utolsó esély turizmus”

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Turizmus - fejlődési lehetőség és veszélyforrás

Az 1992-es olimpiai játékokig Barcelonát elsősorban iparvárosként ismerte a világ. Bár már ekkoriban is számos látványossággal és kedvező adottsággal rendelkezett, mégsem vált jelentősebb turisztikai célponttá. Az olimpia megrendezése azonban fordulópontot jelentett, és azóta a katalán nagyváros Európa egyik legnépszerűbb turistaközpontjává nőtte ki magát.

Akkoriban még aligha gondolta volna bárki is, hogy

a városnak néhány évtizeden belül épp az válik az egyik legnagyobb problémájává, ami az iparváros státuszból kiemelte.

Pedig pontosan ez történt. Az elmúlt években egyre többet hallani arról, hogy Barcelonában már túl sok a turista, és ez egyre jobban zavarja a helyieket. A lakhatási költségek emelkedése, a szűk utcákat elárasztó turistacsapdák és az állandósult tömeg mind a megnövekedett idegenforgalomnak köszönhető.

Amszterdam ugyancsak nem volt mindig az a turistaparadicsom, mint napjainkban. A 2008-as pénzügyi válságot követően a várost egyfajta európai Las Vegasként kezdték reklámozni. A pezsgő éjszakai életet előtérbe helyező marketingnek különösen a fiatalabb korosztályt sikerült megszólítania. A kikötőváros azonban napjainkra mind több, a tömegturizmusból fakadó problémával kénytelen szembenézni, és itt is fokozódik a helyiek elégedetlensége. A sort még lehetne folytatni, hiszen egyre több város szembesül azzal, hogy a kezdetben gazdasági fellendülést hozó turizmus hosszabb távon megkeseríti az ott lakók mindennapjait.

Az idegenforgalom ráadásul nemcsak a helyiek életminőségét és komfortérzetét ronthatja, hanem az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásait is fokozhatja. A turizmushoz köthető kibocsátás 2009 és 2019 között világszinten évi átlag 3,5%-kal emelkedett; a 2019-es érték már a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás 8,8%-át tette ki. Komoly probléma, hogy a légi közlekedés egyre szélesebb rétegek számára válik elérhetővé, mivel pedig kibocsátása rendívül nehezen csökkenthető, jelentős, ráadásul fokozódó mértékű környezeti terhelést okoz, és ennek megváltozása a közeljövőben nem is valószínű.

Az éghajlatváltozás hatása

Az éghajlatváltozás következményei alapjaiban forgathatják fel a turizmus évtizedek óta fennálló trendjeit. A hőhullámok és az extrém magas hőmérsékletek miatt Görögországban, Törökországban, Spanyolországban vagy Olaszországban nyaranta akár 40-45 Celsius-fok is lehet. Ilyen melegben pedig könnyen elviselhetetlenné válthat a vakáció. Emiatt egyre többen választanak inkább hűvösebb helyeket, vagy utaznak a főszezonon kívüli, tavaszi-őszi időszakban.

Szintén komoly gond a tengerszint-emelkedés. A 20. század jelentős részében az éves átlagos emelkedés mértéke 1,4 milliméter volt, 2006 és 2015 között viszont már 3,6 milliméterre nőtt. Ez különösen a part menti városokat és a szigetországokat veszélyezteti - Velence, Amszterdam és a Maldív-szigetek mind rendkívül ki vannak téve a változásnak. További probléma, hogy az óceánok savasodása jelentős mértékben fenyegeti a korallzátonyok fennmaradását, mivel megnehezíti az ezeket alkotó mészkővázak felépítését. A korallzátonyok - és az általuk fenntartott tengeri ökoszisztémák - viszont fontos turisztikai látványosságoknak számítanak, és évente mintegy 11,5 milliárd dollárral járulnak hozzá a globális turizmus által generált bevételekhez.

Nem ez lenne egyébként az első eset a történelem során, amikor egy népszerű turistaparadicsom a klímaváltozás következtében teljesen átalakul. A tengerszint felett több mint 5000 méteren található bolíviai Chacaltaya a világ legmagasabban fekvő síparadicsomaként egykor virágzó üdülőhelynek számított, mára azonban elnéptelenedett. A látogatók manapság a sípályák helyett csupán elhagyatott épületeket, hó helyett pedig sivár, sziklás tájat találnak itt. A sípályák működéséhez elengedhetetlen Chacaltaya-gleccser olvadását már az 1990-es években vizsgálni kezdték, és eredetileg úgy becsülték, hogy 2015-re tűnhet el teljesen. A folyamat azonban a vártnál hamarabb lezajlott: a gleccser már 2009-re elolvadt.

Mindez intő példa lehet, hiszen

a közeljövőben számos ma még népszerű turistacélpont kerülhet hasonló helyzetbe.

Nem véletlen, hogy egyre többen szeretnék felkeresni ezeket a helyeket még azelőtt, hogy azok teljesen eltűnnének.

Az „utolsó esély turizmus”

1911. december 14-én Roald Amundsen norvég felfedező és négy társa a világon elsőként érte el a Déli-sarkot. Ekkoriban nemcsak a sarkvidék, hanem maga az Antarktisz is csak nagyon kevesek számára volt ismert. A 20. században az odautazók motivációja alapvetően a felfedezés és a kutatás maradt – napjainkban azonban a kontinenst főként veszélyeztetettsége miatt látogatják.

Az ENSZ Meteorológiai Világszervezetének jelentése alapján az elmúlt 50 évben a földrészen mért hőmérséklet majdnem 3 Celsius-fokkal emelkedett, az itteni gleccserek pedig egyre gyorsabban olvadnak. A tudósok szerint ez azzal járhat, hogy az évszázad végére az Antarktiszon őshonos fajok kétharmada kihal. 2100-ra például várhatóan a császárpingvin-kolóniák több mint 90%-a eltűnik majd. Habár az 1991-es Protocol on Environmental Protection to the Antarctic Treaty részletes szabályozási keretrendszert alakított ki, a kontinenst nem lehet teljesen megóvni az emberi tevékenységhez köthető kockázattól. Az egyre növekvő számú - évente már több mint százezres nagyságrendű - turistával együtt ugyanis olyan invazív fajok is a földrészre kerülhetnek, amelyek befolyásolhatják a kontinens ökoszisztémáját.

Az Antarktisz mellett számos könnyebben elérhető veszélyeztetett látványosság is létezik még, ezért

az „utolsó esély turizmus” várhatóan egyre népszerűbbé válik.

Paradox módon azonban ez gyakran csak fokozza az adott területek ökológiai terhelését, és gyorsítja azok pusztulását. A már említett korallzátonyok esetében különösen nagy fenyegetést jelentenek a tájékozatlan turisták. Amikor ugyanis véletlenül hozzáérnek a zátonyhoz vagy beszennyezik azt, illetve letörnek belőle egy darabot, a korallok stresszhelyzetbe kerülnek. Az élőlények megpróbálnak védekezni a behatás ellen, ez azonban gyakran korallfehéredéshez vezet - ekkor a korallok kilökik magukból a bennük élő élénk színű algákat, és gyakorlatilag elpusztulnak.

Káros vonásain túl azonban az „utolsó esély turizmusnak” pozitív hatásai is lehetnek. A látogatók érzelmi kötődést alakíthatnak ki a helyszínnel, és ez hosszabb távon befolyásolhatja a viselkedésüket, illetve erősítheti a környezettudatos magatartásukat. Bár az pontosan nem mérhető, hogy helyben szerzett tapasztalataik milyen módon hatnak az egyénekre, a kutatások azt mutatják, hogy a természettel való szorosabb kapcsolat összefügg a környezettudatosabb viselkedéssel. A számszerűsíthetőség bonyolultsága miatt a pozitív és a negatív hatásokat szintén nehéz lenne összehasonlítani, és inkább csak becslések alapján lehet következtetni rájuk.

A jelenségnek viszont az érzelmi kötődés kialakítása mellett van egy kevésbé elvont járulékos előnye is: kézzelfogható, piaci érdek lesz a természeti és a kulturális értékek megóvása. Vagyis ha egy úti cél éppen veszélyeztetett értékei miatt vonzza a látogatókat, akkor a helyi turisztikai szereplőknek közvetlen érdekük fűződik azok megőrzéséhez, hiszen csak így biztosítható, hogy a turisták hosszú távon is élvezhessék a hely különleges adottságait.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images