Úgy néz ki, dugába dőlt Ukrajna teljes háborús stratégiája – Képtelenné vált az elképzelt védekezésre

2022-ben Ukrajna védekezésének lényege az volt, hogy a vidékről a nagyvárosokba húzódott vissza. Így történt Szeverodonyeckben, Szumiban, Kijevben, valamint az északi térségben Nyizsin, Csernyihiv, Konotop és Romni esetében is. A manőverháború szakaszában a városok szolgáltak bázisként, és ezt a mintát később is igyekeztek fenntartani.

2023-ban a védelem továbbra is főként a nagyvárosokra épült. Bahmut példája mutatja ezt, ez az urbánus küzdelem volt az egyik legnagyobb és leghosszabb. Bahmut volt az utolsó tartósan városon belül zajló csata.

Azóta az ukrán hadsereg egyre kevésbé tud településeken belül védekezni; erre példa Avgyijivka, Szelidove, Kurahove és Pokrovszk. Ehhez igazodva Ukrajna már a városok előtt húzta meg védelmi vonalait, nem bennük. Avgyijivkánál a harc tíz évig tartott, de a városon belüli összecsapások csak két hónapig. Vuhledar két évig volt a küzdelem frontvonala, a települést pedig az ostromgyűrű bezárulta előtt feladták.

Sokáig Oroszország stratégiája az volt, hogy vidéken halad előre, apránként körbefogva a kisebb és nagyobb városokat, miközben kerüli a közvetlen városi harcot. Ez azonban megváltozott.

Bár a bekerítés és a logisztika elvágása továbbra is cél,

a hangsúly egyre inkább a közvetlen beszivárgáson van.

Erre példa az Ocseretine és Ukrainszk központjába mért betörés, Szelidovéban az északi és déli irányú behatolás az ukrán kivonulás előtt, illetve Kurahove félig sikerült bekerítése és egyidejű központi beszivárgása.

Egyetlen nagy kivétel Toreck, mivel a város bekerítése nem volt lehetséges: a frontvonal itt minden irányban stabil maradt. Ukrajna egy éven át, jelentős gyalogságot bevetve, ezzel késleltetve a Kosztantinivka elleni támadásokat.

Az orosz hadsereg ma már számottevő gyalogsággal rendelkezik a mély beszivárgásokhoz, míg Ukrajna egyre kevesebbel ezek kivédekezéséhez. Augusztustól orosz katonák hatoltak be Pokrovszk központjába is, mivel könnyű volt a vonalak között átszivárogni, majd hosszabb időre az ukrán állások mögött berendezkedni.

A városi beszivárgás pedig sokkal hatékonyabb, mint a vidéki előretörés, mert a városokban könnyű elrejtőzni. A házak és lakások sok esetben tele vannak élelemmel és vízzel, míg a sövények és aknamezők között nincs utánpótlás.

Ennek köszönhetően - véli Molin - az orosz csapatok tartósan meg tudtak maradni Pokrovszkban, megszilárdítva a pozícióikat, miközben az ukrán gyalogság súlyos hiánnyal küzdött, és a drónok ilyen környezetben kevésbé hatékonyak.

Dobropilljában az orosz erők 50 napig tartották magukat az ukrán vonalak mögött.

Mostantól bármilyen városi beszivárgás komoly veszélyt jelent az ukrán hadseregre, amelynek egyre nehezebb állásai megtartása és helyreállítása – és ez veszélyt jelent. Az ukrán védekezés ezért a peremekre épül, a várost fedezékként használva. Az orosz előrenyomulás a városok közvetlen környezetében, különösen, ha azokat megerősítették – erre jó példa Pokrovszk. Amint azonban bejutnak a városba,

könnyebben felülkerekednek az ukrán védőkön, mert a drónok ott kevésbé tudnak érvényesülni.

Ukrajna jelenlegi stratégiája mély védelmi vonalak ásására épül, amelyek lassítják és feltartóztatják az orosz előrenyomulást a városok vagy falvak felé. A városokért vívott csatákat egyre nehezebb megnyerni, különösen az új gyalogos erők hiánya miatt.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images