Egymással kommunikáló szuperrakétákat fejleszt a világ egyik legerősebb országa: szinte lehetetlen lesz ellene védekezni

Egy 2025. november 11-i jelentés szerint a japán védelmi tárca olyan programot vázolt fel, amely kooperatív mesterséges intelligenciát tesztelne az új generációs hajó elleni rakétákhoz. A rendszer lehetővé tenné, hogy a rakéták kommunikáljanak egymással repülés közben, alkalmazkodjanak a célpontok manővereihez, és fenntartsák a támadást zavarás esetén is. A tervezett irányítási rendszer révén több rakéta - köztük potenciálisan MI-támogatott kereső- és robbanófejjel ellátott eszközök - oszthatná meg egymással az érzékelők adatait, frissíthetné a célkövetést és újratervezhetné a röppályákat, amikor a célpontok manővereznek vagy védekeznek. A koncepció

túllép az egyedi irányítási modelleken, és olyan koordinált támadásokat tesz lehetővé, amelyek növelik a sikeres becsapódás esélyét.

A megközelítés párosítja a csapásmérő rakétákat MI-képes zavaróeszközökkel és csalirakétákkal, amelyek együttműködve bonyolítják az ellenség védekezési számításait. Ez különösen fontos az 1000 kilométert megközelítő vagy meghaladó távolságoknál, ahol a hosszabb repülési idő növeli a zavarás és elfogás kockázatát. A kísérletek során végig explicit emberi felügyeletet és biztonsági korlátokat alkalmaznak.

A tervezett értékelés vizsgálni fogja a zavart spektrumban való működés képességét, hogy a koordinált támadás előre tervezett profilokra térhessen vissza, ha a kommunikáció megszakad. Emellett tanulmányozzák a titkosítást, hitelesítést és az ellenálló adatkapcsolatokat az ellenséges átvétel vagy megtévesztés megakadályozására. A technikai architektúra rugalmas repülés közbeni frissítéseket, koordinált megtévesztést és olyan biztonsági vezérlőket hangsúlyoz, amelyek összhangban vannak a védelmi berendezéseken használt MI-re vonatkozó szabályokkal. Az emberi tisztek megtartják a jogkört a bevetési profilok és a támadási paraméterek jóváhagyására a tesztelés minden szakaszában és bármely későbbi telepítési döntés során.

A taktikai előnyök közé tartozik, hogy a kooperatív rakéták kiegészítő szerepeket oszthatnak ki repülés közben, szinkronizálhatják a célpontra érkezés idejét több irányból, és lépcsőzhetik a magasságokat és megközelítési vektorokat, ezzel növelve annak valószínűségét, hogy a bejövő hullám legalább egy része áthatol a védelmen.

A program a 2029-es pénzügyi év körül érhet el gyakorlati alkalmazást, ha a tesztek igazolják a hatékonyságot és biztonságot.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images