Japán időzített demográfiai bombája: tényleg a robotok a válasz?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Japán lakossága 2025-ben körülbelül 123,5 millió fő volt, és ebből a 65 év felettiek aránya 29,4%, míg a 15 év alattiak aránya csak 11%. 2024-ben a népesség 890 000 fővel csökkent, amit a főbb kutatóintézetek csak 2035-re vártak.

A medián életkor így 49–50 év körül mozog, ami elég rossz hír a helyzettel küszködő tokiói döntéshozóknak. A születések száma évek óta csökkenő pályán van: a 2010-es évek közepétől folyamatosan csökkent, a 2020-as évek elején pedig tovább gyorsult a folyamat, 2024-ben pedig csak 1,15 volt a természetes szaporulat. Az okok ismerősnek tűnhetnek sok nyugati országban: a gyermeknevelés magas költségei, a gazdaság stagnálása és bérek reálértékének csökkenése, a japán munkakultúra és a karrier előtérbe helyezése, az individualista életmód, a kitolódott házasodási és gyermekvállalási életkor.

Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, 2070 körül a Japán lakosság már csak 80–90 millió fő körülire csökkenhet.

Ezek a folyamatoknak közvetlen hatása van a munkaerőpiacra, a társadalombiztosítás fenntarthatóságára és a helyi szolgáltatások (különösen az egészségügyi és idősellátási rendszerek) működőképességére.

Japán sok más államhoz hasonlóan igyekszik javítani a gyermekvállalási kedvet. A Gyermekek Jövője Stratégia meghirdetésével 2060-ra szeretnék elérni, hogy a népesség 100 millió fő körül stabilizálódjon. A stratégia három pillérből áll, ezek lényege a jelentős anyagi támogatás, a gyermekgondozási szolgáltatások (pl. bölcsődék) bővítése, és a kulturális reformok. Ez utóbbi része a gyermeknevelésre fordítható idő megnövelése, pl. a vállalható túlóra és a munkaidő korlátozásával. A terv ambiciózus, azonban még az optimistább becslések szerint is kérdéses a sikere.

Több elemző szerint, ha 2032-ig a természetes szaporulat nem közelíti meg a 2,1-es szintet, a folyamat visszafordíthatatlanná válhat. Tokió több közvetlen támogatási módot is bevezetett: 500 ezer jen (kb. 3300 dollár) támogatást ad a születendő gyermekek után, eltörölték a támogatás jövedelemhez kötését, a GYES összegét növelték (mostanra a fizetés 100%-a) és időtartamát meghosszabbították, illetve több járulékos támogatást is folyósítanak, amit oktatásra, egészségügyi ellátásra, lakhatásra, gyermekholmikra lehet költeni.

2023-ban a fiatalok támogatására költött összeg kb. 140 milliárd dollár (20 billió jen, a GDP 4%-a) volt, ami majdnem duplája a 2021-es összegnek.

Több fejlett ország a népességfogyást részben a bevándorlással igyekszik orvosolni. Japán ezt az eszközt sokkal kisebb mértékben alkalmazza és emiatt időszakosan több szakértő kritikával illeti Tokió politikáját, ami nem úgy tűnik, hogy változna. A három hónapnál hosszabb ideig az országban tartózkodó külföldiek száma 2024-ben csak 3,4 millió fő (a lakosság 2,7%) volt. 2023-ban Tokióban a lakosság 4,2%-át (581 112 fő) tették ki az ott élő külföldiek.

2018-tól a szigorú bevándorlási szabályokat kis mértékben sikerült lazítani, de a Japán társadalom már erre a változásra is érzékenyen reagált. A 2025 júliusában a felsőház képviselői helyiről tartottak választásokat, és már az előzetes közvéleménykutatások is azt jelezték a migráció témája befolyásolja majd az eredményeket, és úgy tűnik ez beigazolódott. A júliusi választásokon az erősen bevándorlás ellenes retorikával szereplő Sanseitō párt szerezte a legtöbb új helyet és a kormánykoalíció helyzete meggyengült.

A jelenlegi szabályozás alapján hatóságok a bevándorlókat hasznos képesítéseik alapján válogatják ki, azonban integrációjuk nyelvi és strukturális okokból nehéz, és gyakran alacsonyabb fizetéssel kénytelenek beérni. Munkaerőre viszont égető szüksége van a szigetországnak, mivel az előirányzott évi 1,24%-os gazdasági növekedés eléréséhez 2040-ig 6,74 millió külföldi munkavállalóra lenne szükség. 2033-ig 400 000 külföldi hallgatót szeretnének fogadni, akik sok esetben részmunkaidős állásokat is vállalnak. Emellett 2024 és 2029 között Japán 820 000 külföldi, középszintű képesítéssel rendelkező munkást vár, akikre leginkább az egészségügyben és az építőiparban van szükség. 2027-től szeretnének bevezetni egy új rendszert, ami szakképzést ad, és a jelenleg általános 5 évnél hosszabb tartózkodást is lehetővé tesz majd.

Azonban a fiatalok támogatása, és a bevándorlás együttesen sem oldja majd meg a demográfiai problémákat,

ezért Japán egy harmadik megoldást is támogat: a robotok alkalmazását.

A becslések szerint 2040-re 11 millió ember hiányzik majd a japán gazdaságból és pusztán 52,45 millió aktív korú (15-64 éves) ember él majd az országban, így láthatóan bőven van tér a robotika alkalmazása számára. Japán világviszonylatban is élen jár a robotikai K+F és a gyártás tekintetében. A robotok fejlesztésének támogatása a 2010-es évek óta fontos a kormány számára, továbbá a mesterséges intelligencia alkalmazása is új távlatokat nyitott. 2015-ben meghirdették a Robot Forradalom Kezdeményezést, ami a robotika területén globális vezető szerepre törekszik, beleértve az MI és az IoT összekapcsolását is a fizikai robotokkal. 2020 és 2025 között a Holdsugár kutatási és fejlesztési program keretén belül a robotikával kapcsolatos projektekre 440 millió dollárt különített el a kormány.

De ez nem az egyetlen futó program és Tokió 2022-ben további 930,5 millió dolláros támogatást nyújtott a robotikai ágazat fejlesztésére. Habár 2025-ben Kína már lényegesen több robotot alkalmaz és telepít, mint Japán, ám a gyártás terén az ország még mindig kiemelkedő helyzetben van. Tokió erre az erős alapra kíván építeni. A legfontosabb területek, ahol a robotok alkalmazására fokozottan szükséges lesz az a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a vendéglátás, az egészségügy, az oktatás (különösen az angol nyelvoktatás), az adminisztrációs feladatok, az építőipar, a logisztika és a szállítmányozás. A robotok két nagy típusra oszthatók: ipari robotok és szolgáltató robotok. A globális trendek alapján a szolgáltató robotok iránt lényegesen nagyobb a kereslet, és ez Japánra is igaz.

A Mckinsey & Company elemzése szerint

a japán munkahelyek 57%-a kiváltható az automatizációval, miközben a termelékenység tovább növekedne.

A fejlesztések két fő iránya a munka automatizálása és a munkások képességeinek feljavítása (augmentálás). Az első a hiányzó munkaerő pótlására, míg a második kategória főként a termelékenység fokozására és az elvégezhető feladatok körének kibővítésére alkalmas. A szükséges technológiák egy része már rendelkezésre áll. A legfontosabb feladat, ezek fejlesztése és tesztelése, nem pedig a nagy áttörések elérése.

A japán vállalatok egyik fő kutatási iránya, az embert helyettesítő MI-k helyett, a saját elöregedő munkaerejük képességeinek feljavítása. Az egyik legnagyobb munkaerőhiány az ápolás területén tapasztalható, minden álláskeresőre 4,25 üres pozíció akad, miközben a többi szektor országos átlaga 1,22 üres pozíció / jelentkező. Nagy szükség lenne a mobilitást, állapotmegfigyelést, tisztálkodást, mindennapi feladatok ellátását segítő robotokra. Ám a szakértők szerint ez még több évbe telhet, mivel a biztonságos robot-ember interakció kidolgozása, (főként, ha az ember sérült, beteg, vagy más módon veszélyeztetett) sokkal fejlettebb technológiát igényel. 2024-ben már 62 féle humanoid robot használtak Japánban, ezek között többet az egészségügy és az idősgondozás területén.

A fizikai támogatás mellett jelentős kihívást jelent majd a mentális leépülés kezelése.

A kormányzat becslései szerint 2030-ra a 65 év feletti lakosság 20-22%-a szenved majd a demencia valamilyen formájától.

Az 1993-ban kifejlesztett és 2004 óta forgalmazott Paro robotfókát már országszerte 30 intézményben használják a demenciában szenvedők kezelésére. Hasonló szerepet tölt be az 1999 óta forgalmazott Aibo robotkutya, illetve a LOVOT robotbaba is. A 2016 óta idősgondozásban is használt Telenoid humanoid robot távolsági kapcsolattartást tesz lehetővé, ami családtagok által is irányítható. A Hug nevű robotot pedig az idősek felemelésére és mozgatására tervezték.

Ám a fejlesztések egyelőre nem váltották be a reményeket, mivel a jelenlegi modellek gyakran csak egy funkció ellátásra képesek, az interakció velük túlságosan egysíkú. Emellett használatuk gyakran csak több munkát ad a túlterhelt gondozószemélyzetnek, valamint tovább csökkentette az amúgy is szűkös ember-ember interakció időtartamát. Emiatt sok esetben a beszerzett modellt csak rövid ideig használják, majd a szekrényekben állnak.

A jelenleg fejlesztés alatt álló MI-vel és szenzorokkal ellátott AIREC robot elméletileg több ilyen problémát megold majd és már használható lesz ilyen feladatokra is: segíthet felülni, képes lesz zoknit húzni a lábakra, rántottát csinálni, vagy ruhát hajtogatni. Bevezetését 2030-ra ígérik, a gyártó szándéka a 10 millió jen (67 ezer dollár) körüli kezdő ár megtartása. Az AIREC fogadtatása nagyban befolyásolhatja majd a fejlesztések további irányát és a világ közvéleménye is érdeklődve figyeli, hogy vajon Japánnak sikerül-e megoldania az idősgondozás globálisan egyre nagyobb problémáját.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images