Megszólalt a virológus: Európa sincs teljes biztonságban a 60-70%-ban halálos kórral szemben

Az amerikai egészségügyi hatóságok egy idősebb, krónikus betegségekkel élő férfiban azonosították a H5N5 madárinfluenza-törzset – ez világszerte az első ismert emberi eset. A fertőzés forrása feltehetően a férfi háztáji baromfiállománya volt, amely vadmadarakkal kerülhetett kapcsolatba. Az Egyesült Államok járványügyi központja november közepéig 71 madárinfluenzás megbetegedést jelentett, amelyek közül mindössze egy végződött halállal. A betegek többsége mezőgazdasági dolgozó, főként tejgazdaságokban és baromfitelepeken; a tünetek jellemzően enyhék voltak.

Rusvai Miklós virológus emlékeztetett: az influenzavírusok két meghatározó felszíni fehérjéje, a hemagglutinin (H) és a neuraminidáz (N) szabja meg az antigén-tulajdonságokat és az ellenanyag-választ. A különböző H–N kombinációk eltérő immunitást váltanak ki:

aki H1N1-en esett át, nem védett a H5N5 ellen, és a H5N1 ellen is legfeljebb részleges védettséggel bír.

Még az azonos fehérjéket hordozó törzsek esetén sem garantált a teljes védelem, de nagyobb az esélye a kialakulásának. Ugyanakkor a 18 hemagglutinin és 11 neuraminidáz bármely új kombinációja új fenyegetést jelenthet, és adott körülmények között járványt is okozhat.

A madárinfluenza emberre történő átterjedése ritka, többnyire elszigetelt, sporadikus esetekben fordul elő. Eddig csupán néhány törzs – a H1, H2 és H3 típusok – szerezte meg az emberről emberre terjedés képességét. A H5-ös törzsek jelenleg nem tekinthetők emberi kórokozónak, függetlenül attól, milyen N-típussal párosulnak; legfeljebb madárról emberre terjednek.

Eközben Etiópiában súlyos járványügyi helyzet alakult ki a Marburg-vírus megjelenése miatt. A kórokozó az Ebolához hasonló tüneteket okoz, de általában alacsonyabb,

60–70 százalékos halálozási aránnyal, szemben az Ebola akár 90 százalékos mortalitásával.

A fertőzötteknél vérzéses láz, testnyílásokból jelentkező vérzés és az idegrendszeri érintettségből fakadó neurológiai tünetek is előfordulhatnak.

A Marburg-vírust az 1960-as évek végén azonosították, miután Közép-Afrikából kutatási célra importált zöld majmok (Cercopithecus aethiops) a németországi Marburg városába érkeztek. A majmokkal dolgozók körében kitört járványban 31 fertőzöttből heten haltak meg, és a kórokozó a városról kapta a nevét. Európában azóta mindössze két alkalommal fordult elő Marburg-fertőzés, mindkét eset importált majomszállítmányok kezelőihez köthető.

A virológus szerint Afrikában fennáll a regionális terjedés veszélye: minél gyengébb egy országban a központi irányítás és a járványvédelem, annál nehezebb megfékezni a kórokozót. További kockázat, hogy a konfliktusok vagy járványok elől menekülők akaratlanul is más országokba hurcolhatják a vírust.

Európa sem mentes ettől a kockázattól: a migrációs útvonalak mentén megjelenhetnek importált esetek, ahogy azt más fertőző betegségeknél is láttuk. A Marburg-vírus Kelet- és Közép-Afrikában endemikus, ezért az oda utazók potenciális veszélynek vannak kitéve.

A védekezési lehetőségek jelenleg korlátozottak, mivel a Marburg-vírus ellen nincs védőoltás. A kezelés támogató jellegű: a vérzéscsillapításra, a láz- és fájdalomcsillapításra, valamint a betegek szigorú elkülönítésére épül a további fertőzések megelőzése érdekében.

Címlapkép forrása: BSIP via Getty Images