Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A Trump-adminisztráció hibás, 28 pontból álló első terve négy olyan fejlemény után született meg, amelyek mindegyike egy-egy fordulóponthoz ért el.
- Az első az Ukrajna politikai vezetésének legfelsőbb köreit érintő, korrupcióról szóló jelentések voltak. Az ukrán korrupcióellenes szervektől származó vádakat egy szélesebb törekvés keretében használták fel: Volodimir Zelenszkij elnök hiteltelenítésére és a kormányváltás előkészítésére.
- Másodszor, Oroszország egyre vadabb nukleáris fenyegetésekkel emelte a tétet a Nyugattal szemben, ideértve olyan fegyverek tesztelését, amelyek állítólag radioaktív hullámot zúdíthatnak az Egyesült Királyságra és más, alacsonyan fekvő partszakasszal rendelkező észak-európai országra. A Kreml szerint a Burevesztnyik nukleáris meghajtású cirkálórakéta semmilyen légvédelmi rendszerrel nem állítható meg. Az ilyen retorika célja egyértelmű: elrettenteni az európaiakat attól, hogy fokozzák Ukrajna katonai támogatását.
- Harmadszor, Európában az elitellenes populista pártok – és az amerikai politikai spektrum számos szereplője – a háború befejezését helyezték politikájuk középpontjába. Ráadásul mindezt olyan időszakban, amikor a francia, a német és a brit kormány gyengének, alkalmatlannak és ötlettelennek tűnik annak kapcsán, hogy miként lehetne újraindítani gyengélkedő gazdaságaikat, felzárkózniuk a technológiai versenyben, vagy újraegyesíteniük a polarizált társadalmaikat. Elemzők már egy új politikai korszakról beszélnek, és egy olyan világot jósolnak, ahol Marine Le Pen szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülése, az Alternatíva Németországért (AfD) vagy Nigel Farage Reform UK pártja kerül hatalomra Franciaországban, Németországban és Nagy-Britanniában.
- Végül a Trump-kormányzat dezinformációt terjesztett Európáról és annak politikájáról. Trump például többször állította, hogy az Európai Unió aláássa a szankciókat az orosz olaj vásárlásával. Valójában az ilyen vásárlások mára két országra – Magyarországra és Szlovákiára – korlátozódnak, amelyek a Barátság kőolajvezeték déli ágához kapcsolódnak. A korábban orosz szállításoktól függő Csehország az év elején befejezte az átállást a Transalpine vezetékből érkező, nem orosz forrású olajra. A fő bűnös Magyarország, amelynek Kreml-párti kormánya engedélyt kért Trumptól, hogy továbbra is vásárolhasson orosz energiát – amit Trump készségesen meg is adott.
A legújabb amerikai békejavaslat középpontjában egy félrevezető narratíva áll, amelyet egyes külpolitikai elemzők (köztük a néhai George Kennan) képviselnek: eszerint a NATO fenyegetést jelent Oroszországra, és az Oroszország szomszédainak nyújtott nyugati biztonsági garanciák megsértik Oroszország szuverenitását. A NATO elköteleződése a keleti bővítés mellett eszerint már a 1990-es években gyúanyagot biztosított a nemzetközi rend 21. századi széteséséhez, védekező háborúba taszítva Oroszországot 2014-ben, amelyet Moszkva 2022-ben kiszélesített.
Ez a narratíva persze nagyvonalúan figyelmen kívül hagyja, hogy Oroszország NATO-ellenes fellépése nem a 1990-es években vagy a 2000-es évek elején kezdődött, hanem akkor, amikor úgy tűnt, a Nyugat szétesőben van: a 2007-2008-as pénzügyi válság után. Csak ekkor vált a NATO-ra vonatkozó érvelés a Nyugat egységének megbontását szolgáló eszközzé.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. A Signature PRO szolgáltatás havi díja 2 990 forint. A hozzáférés egy évre is megvásárolható, amelynek díja 29 845 forint, az éves előfizetés keretében tehát 10 havi díjért cserébe 12 havi szolgáltatást kapnak olvasóink. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
