Megmozdult a két atomhatalom közé szorult ország: visszatér a trónfosztott király, vagy egy rapper mindent visz?

Véres tüntetések után választások

Március 5-én szólítják urnákhoz a 30 milliós Nepál mintegy 19 millió választópolgárát, hogy az új törvényhozás összetételéről, ezen keresztül pedig az új kormányról döntsenek. A mostani voksolás különlegességét az adja, hogy

tavaly szeptemberben szabályos forradalom zajlott a himalájai országban, melynek során a főleg fiatal, Z generációs tüntetők elkergették a kommunista K. P. Sarma Oli kormányát.

A tüntetések a biztonsági erők brutális fellépése miatt 77 halálos áldozatot követeltek, miközben a demonstrálók több állami épületet is felgyújtottak.

A tüntetéseket közvetlenül az váltotta ki, hogy a kormány regisztrálási kötelezettséget írt elő a (külföldi) közösségimédia-platformok számára. A többségük ezt nem teljesítette, ezért az fenyegetett, hogy betiltják azokat az országban, így többek között a Facebookot és a WhatsAppot, amelyek fontos szerepet töltenek be a külföldön dolgozó nepáliak és az otthon maradtak közötti kommunikációban. A 30 milliós lakosságból mintegy 3 millióan dolgoznak külföldön, elsősorban gazdag arab öbölországokban, mivel Nepálban nagy a munkanélküliség és a szegénység. Nem meglepő, hogy a kormány intézkedése szikraként lobbantotta lángra a felgyülemlett elégedetlenségek gyúanyagát.

A kormány már a tüntetések másnapján megbukott, helyét pár nappal később egy átmeneti kormány vette át a fiatalok körében nagy szimpátiával bíró, korrupcióellenes volt főügyész asszony, Szusila Karki vezetésével. Az ideiglenes kormány fő célja az volt, hogy a március 5-re kiírt választásokig elmenedzselje az országot, majd pedig megrendezze a választást.

Rajtvonalnál az indulók

Karki csak átmenetileg vállalta a kormányfői posztot, a választásokon nem is indul el. Újra megméretteti magát viszont a bukott miniszterelnök, K. P. Sarma Oli Nepál Kommunista Pártja (Egyesült Marxista-Leninista) élén. Egy másik volt, háromszoros miniszterelnök, Puspa Kamal Dahal is ringbe száll, aki a Nepáli Kommunista Pártot vezeti. Szintén rajtvonalhoz áll az ország legrégibb pártja, az India-barát Nepáli Kongresszus Gagan Thapa vezetésével.

Mozgolódnak a monarchisták is: február közepén nagy demonstrációt tartottak Katmanduban a 2008-ban lemondatott, most 78 éves, civilként élő Dnyánendra volt király hívei is. Nepál 2008-ban a maoista lázadók győzelme nyomán lett királyságból parlamentáris köztársaság, de azóta sem sikerült politikai stabilitást teremteni – 14 kormány váltotta egymást kevesebb mint két évtized alatt –, így a sokak számára a királyság visszatérése jelentené a stabilitás ígéretét.

Király, gyere vissza, és mentsd meg az országot!

– kiáltották a tüntetők a demonstráción.

A legesélyesebb jelöltnek ugyanakkor a 35 éves egykori rappert, Balendra Shahot, közismert nevén Balent tartják, aki 2022-ben megszerezte a főváros, Katmandu vezetését, tavaly szeptemberben pedig szimpátiáját fejezte ki a tüntetések és a Z generációs tüntetők iránt, habár tevőlegesen nem vett részt bennük. A polgármesteri posztról miniszterelnöki ambíciói miatt nemrég lemondott Shah – sok más feltörekvő fiatal politikushoz hasonlóan – a közösségi médiában tett szert politikai népszerűségre, és nagyrészt ott is folytatja a kampányát.

Mivel Nepálban nem készülnek hivatalos közvélemény-kutatások, így a pártok pontos támogatottsága nem ismert, de nagyjából konszenzus van abban, hogy a Shah mögött álló erő, a csak 2022-ben alakult Nemzeti Függetlenség Pártja (Rastriya Swatantra Party – RSP) lehet a győztes. A pártnélküli Shah tavaly kötött megegyezést az RSP-vel, amely szerint őt indítják miniszterelnök-jelöltként, együtt intézve kihívást a megcsontosodott és népszerűtlenné vált politikai establishmenttel szemben. A 18-24 éves szavazók száma közel 4 millióra tehető, akik közül mintegy 800 ezren a tavaly szeptemberi forradalom után váltak választókorúvá – az ő jelöltjük és favoritjuk Shah, ami döntő lehet a választás végkimenetele szempontjából.

A nepáli választási rendszer hasonló a magyarhoz: a 275 parlamenti mandátumból 165 egyéni választókerületekből szerezhető meg egyfordulós rendszerben, ahol az első helyezett viszi a mandátumot. A további 110 hely a pártlistákra leadott voksok száma alapján lesz szétosztva. A legnagyobb küzdelem a Jhapa 5-ös körzetben várható, ahol az inkumbens képviselő, a bukott kormányfő, Oli csap össze Balendra Shah-val.

Az új kormány előtt tornyosuló problémák

A sok probléma közül, amely a himalájai országot sújtja, talán a legsürgetőbb a munkanélküliség, különösen a fiatalok munkanélküliségének problémája, amely az egyik fő oka volt annak az elégedetlenségnek, amely szeptemberben véres tüntetésekben robbant ki. A fiatalok munkanélkülisége jelenleg 20,6 százalékos, ami a legmagasabb egész Dél- és Délkelet-Ázsiában. Mint említettük, mintegy 3 millió nepáli dolgozik külföldön, évente 1500-an hagyják el az országot külföldi munkavállalás miatt. A pártok merész ígéretekkel álltak elő a munkanélküliség csökkentésére: Balendra Shah és az RSP 1,2 millió, a Nepáli Kongresszus 1,5 millió új munkahelyet ígér, de szakértők erősen kételkednek benne, hogy ezek a vállalások rövid- és középtávon teljesíthetők.

A nepáli GDP tetemes részét, közel 25 százalékát teszik ki a külföldön dolgozók hazautalásai, de a Világbank jelentése szerint ezek nem teremtettek új minőségi munkahelyeket az anyaországban, így továbbra is az elvándorlás a járható út sokak számára. A nepáli munkaerő 82 százaléka nem hivatalos foglalkoztatásban dolgozik, ami hatalmas arány még a térségben is. A lakosság mintegy egyötöde napi kevesebb mint 2 dollárból él.

A nepáli gazdaság szerkezete elavult: a munkahelyek több mint 60 százaléka továbbra is a mezőgazdaságban van, miközben nő a szolgáltató szektor részaránya, ellenben az ipar részesedése és teljesítménye nagyon alacsony. Márpedig a kelet-ázsiai fejlődő országok kiemelkedését az ipar segítette, Nepálban viszont ez a sikeres fejlődési modell nem alakult ki. A nepáli gazdaság tehát strukturális problémákkal küzd, amelyeket nem lehet megoldani tűzoltásszerű intézkedésekkel, egy új kormánynak átfogó reformokat kellene végrehajtani. Kérdéses azonban, hogy erre bárki részéről meglesz-e a tényleges politikai akarat.

Geopolitikai helyzet

Nepál tengerpart nélküli ország, amely csak két állammal határos, Indiával és Kínával, tehát a világ két legnépesebb országával, két atomhatalommal. Nepál legközelebbi partnere hagyományosan India volt, hiszen mindkét ország döntően hindu vallású, ráadásul míg Kínától a Himalája, s így a Föld legmagasabb hegyei választják el, addig az Indiával határos részek nagyrészt síkvidékiek. A kereskedelmet illetően India jóval fontosabb partner, Nepál ugyanis külkereskedelmének kétharmadát déli szomszédjával folytatja, míg Kínával mindössze 14 százalékát. Peking ugyanakkor több mint 130 millió dolláros kölcsönnel támogatta a himalájai országot.

2008-ban azonban fordulat történt a hagyományos India-barátságban, a hatalmat átvevő maoista lázadók ugyanis az ideológiailag közel álló kommunista Kína felé kezdtek el orientálódni.

Ráadásul felélesztették az irredentista „Nagyobb Nepál” eszméjét, amely a himalájai ország területét hivatalosan Indiához tartozó részekkel növelné. De nemcsak a maoisták körében népszerű ez az elképzelés, hanem katmandui polgármesterként maga Balendra Shah is a „Nagyobb Nepál” térképét függesztette fel irodájában. Shah ugyanakkor külpolitikai tekintetben félúton áll a Kína-barát kommunisták és az India-barát Nepáli Kongresszus között, és próbál egyensúlyozni a két nagyhatalom között.

Címlapkép: Királypárti tüntetés Katmanduban 2025. december 9-én. Forrás: Sanjit Pariyar/NurPhoto via Getty Images